Előfizetés

Freund Tamás: a pártpolitikát száműzni kell az Akadémiáról

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.07.13. 07:20

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Minden tárcánál létre kellene hozni egy főosztályt vagy egy államtitkár-helyettesi szintű apparátust, amely kapcsolatot tartana a tudományos világgal - mondta Freund Tamás a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Orbán Viktor levélben gratulált neki.
Bocsánatot fog kérni a társadalomkutatóktól? Nem gondolom, hogy bocsánatot kellene kérnem, mert én abban az ominózus Mandiner-interjúban, amit kifogásoltak, többek között azt írtam, hogy az ideológiai, világnézeti sokféleség a motorja a társadalmi fejlődésnek. Ebből nem tudom, hogyan lehetett kiolvasni, hogy én a tudományterületek közötti feszültséget gerjesztem.
Meglehetősen élesen fogalmazott az „elégtelen teljesítményű” kutatókkal kapcsolatban, akinek ön szerint csak azért közlik az írásait, mert a magyar kormányt bírálják. Én a gyengébb teljesítményt nem politikai okokból kritizálom. Ha politikailag tőlem másképp gondolkodó, de egyébként kiváló tudósokat marasztalnék el, az baj lenne. Én ilyet soha nem tettem. A kiváló teljesítményű tudósokat minden erőmmel támogatom, függetlenül attól, milyen politikai, világnézeti elképzeléseik vannak. Sőt kifejezetten szükségesnek tartom a véleményük jelenlétét. Egy a döntéshozók számára készült tudományos jelentésben is meg kell jelennie minden látószögből érkező információnak.
Nem kellett volna másképpen megfogalmazni a kritikát? Én próbáltam teljesen objektíven fogalmazni, többször átnéztem a nyilatkozatot, de egyszer sem olvastam ki belőle azt, amivel vádolnak. Szerintem azzal nem gerjesztem a feszültséget, ha azt mondom, vannak kutatók, akik gyengék, nincs nemzetközi elismertségük. Arról pedig kiváló társadalomtudósok meséltek nekem, igenis létező jelenség, hogy egyes lapokban csak úgy lehet publikációkat közölni, ha az ember telerakja kormánykritikával. Amivel természetesen nincs gond, ha az egy szakmai alapokon nyugvó, több szemszögből megvizsgált és megalapozott kritika.
Még ha nem is állt szándékában feszültséget kelteni, nem tart attól, hogy ez mégis megnehezíti elnöki munkájának elindulását? Arra fogok törekedni, hogy végre a korrekt interpretálása vonuljon be a köztudatba annak, amit mondtam. Jelenleg úgy érzem, ez az egész kérdés túl van dimenzionálva. Mintha én általában a társadalomtudományokat marasztaltam volna el, ami nem igaz. A gyengéket továbbra is kritizálni fogom, nemcsak a társadalomtudományok, hanem a természettudományok területén is. Szakmai és nem politikai alapon. A legjobb az lenne, ha a pártpolitikát abszolút száműzni tudnánk az Akadémiáról.
Most van pártpolitizálás az MTA falain belül? Az Akadémia tagjai között nyilvánvalóan van, és több szó esik róla, mint kellene. Azóta vált intenzívebb részévé a tudományos közösségnek, amióta a kormány elvette az MTA-tól a kutatóhálózatot, s ennek folyamatában az intézetekben zajló kutatásokat a kormányhoz közeli sajtó próbálta lejáratni. Ez abszolút nem volt fair, a kutatások kiválóak, nemzetközileg elismertek. Az egy év alatt megjelenő háromezer tudományos cikkben nyilván tudtak találni egy-két olyat, amit könnyen nevetség tárgyává lehetett tenni a közvéleményben. Ám ezeket az újságcikkek írói maguk sem értették, feltehetőleg nem is olvasták. De lejáratásra jó volt, hiszen úgy talán könnyebb elvenni a kutatóhálózatot, ha a társadalom nem áll az Akadémia mögé és nem védi meg.
Ha ez volt a cél, sikerrel jártak. A legutolsó tüntetéseken alig lézengtek néhány tucatnyian. Igen, de azért én továbbra is úgy gondolom, hogy az Akadémia volt, s talán ma is a leghitelesebb közintézmény a társadalom szemében. Ez a bizalom most egy kicsit talán megingott – föl lehet hergelni nagyon sok embert, hogy itt micsoda pénzszórás megy és haszontalan kutatások folynak. Meg kell mutatnunk, hogy ez nem igaz, és vissza kell állítanunk a társadalom bizalmát. Ugyanígy helyre kell hoznunk a kölcsönös bizalmat a kormányzattal is. Az Akadémia egy nemzeti kincs, nemzeti intézmény, ami nem lehet ellenzékben.
Mikor volt az Akadémia ellenzékben? Nem volt, de nem is lehet. Az Akadémiának, mint a nemzet tanácsadójának, kötelessége a tudomány minden eszközével segíteni a fejlődést. Egy ország fejlődése, jóléte pedig leginkább a politikai döntéshozók kezében van. Így a tudomány, ha az ország előrehaladását befolyásolni akarja, csak a döntéshozókon keresztül tudja. De ehhez fogadókészség is kell. Ki kell hogy alakuljon egy olyan kölcsönös bizalmon alapuló kommunikációs csatorna, amelyen érkezhetnek felkérések a kormányzat részéről, de nyitottnak kell lennie a kormánynak is, ha az Akadémia felől érkeznek különböző figyelemfelhívások.
Ezt hogyan valósítaná meg? A Belügyi Tudományos Tanács és az Egészségügyi Tudományos Tanács mintájára minden tárcánál létre kellene hozni egy főosztályt vagy egy államtitkár-helyettesi szintű apparátust, amelynek az lenne a feladata, hogy a tudományos világgal, elsősorban az Akadémiával kapcsolatot tartson. Így biztosítható lenne a szakmai-tudományos háttér a döntéselőkészítő folyamatokban. Ebben nagy szerepe lenne az MTA tudományos bizottságainak és a 18 ezres köztestületi tagságnak. Ők ott vannak nemcsak a kutatóintézetekben, hanem az összes egyetemen, tanszékeken, ipari kutatóhelyeken. Ha rájuk alapozunk, akkor tudjuk a legjobban integrálni az összes kutatóhelyet. Az elnöki munkámat is azzal szeretném indítani, hogy megpróbálom aktivizálni azokat a köztestületi tagokat, akik eddig nem érezték igazán megszólítva magukat.
A kormány eddig is támaszkodhatott volna az Akadémia szakértelmére, mégsem történt meg. Sőt épp a kormányzat felől indult politikai támadás az Akadémia ellen. Hogy lehet így megvalósítani az együttműködést? Ha a kommunikációs csatorna helyreáll, és a tudományos vélemények valóban segítő szándékkal, tisztán szakmai alapon születnek, azokat közvetlenül a döntéshozókhoz kell eljuttatni. Nem veszi ki jól magát, ha ezek először mondjuk a New York Times-ban, vagy valamilyen más nemzetközi, illetve hazai folyóiratban landolnak. Azzal pedig a tudományos közösségnek kell megbarátkozni, hogy a politikának nemcsak az objektív tudományos hátteret kell figyelembe venni egy döntésnél, hanem egyéb dolgokat, gazdasági helyzetet, politikai környezetet is. A tudományos tanácsadásra úgy kell tekinteni, mint egy iránytűre. Az iránytű is mindig mutatja az északi irányt, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk mindig északra kell mennünk. Nem azt kell megmondani, hogy ez a döntés miért rossz, az a döntés miért jó, hanem a lehetséges lépéseket kell megvizsgálni és elmondani, a tudomány melyiket tartja a legtámogathatóbbnak. Ha erről az útról a döntéshozók letérnek, az már a politika felelőssége. Említette, „aktivizálni” kell a köztestületi tagságot.

Ez mintha kicsit erősítené azt a képet, amely bőrkanapén whisky-t kortyolgató, szivarozó öregurakként festi le a tudósokat. A társadalom informálása, képben tartása is fontos feladat. Ennek egyik része, hogy meg fogjuk szólítani a középiskolákat, hogy az akadémiai köztestületi taggá vált egykori diákjaikból – az MTA segítségével – hozzanak létre alumni klubokat, ahol rendszeres motivációs és pályaválasztási előadásokat tarthatnak. Cél az utánpótlásnevelés, ahogy az is, hogy a fiatalok halljanak arról, mivel foglalkozik egy tudós: nem bőrfotelben szivarozik, hanem éjt nappallá téve kutat, tudományos cikkeket, bírálatokat, pályázatokat ír. Ha a köztestületi tagság komolyan veszi ezt a feladatot is, helyre lehet állítani a tudomány művelőinek imázsát.
Ha már imázs: az MTA elleni lejárató-kampánynak markáns eleme volt a Számítástechnikai Kutatóintézet padlásán „felfedezett” szívágyas szoba. Ez az ügy hogyan végződött? Nem követtem nyomon a történetet, igazság szerint mindenki csak kacagott rajta. Sok intézetben vannak vendégszobák, amikor jön egy külföldi vendég, és csak egy-két napot marad, akkor nem egy hotelben szállásolják el. Amikor kint voltam Oxfordban, én is vendégszobákban aludtam, igaz, ott nem voltak szívágyak. Nem tudok erről semmit mondani, mert nem követtem nyomon, mi történt, nagy valószínűség szerint azonnal kiürítették azt a szobát.
Korábban említette, nem mondott le arról, hogy a kutatóintézetek visszakerüljenek az MTA-hoz. Ez csak álom vagy tényleg lát esélyt? Látok esélyt, mert az Akadémián belül is létre lehetne hozni egy ugyanolyan irányítási struktúrát, ahogy most az akadémiai kutatóintézeteket átvevő Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) működik. Ezt én a „kétfejű sas modellnek” neveztem el, mert a kutatóhálózat és a köztestület két külön alfejezetet alkothatna az MTA költségvetésében, az irányítás is kettéválna. Ezzel sok feszültség eltűnhetne az Akadémia, az ELKH és a kormány kapcsolatából.
Például? Még mindig tartanak a viták a tulajdonviszonyok miatt. A kutatóintézeti ingatlanok az Akadémia tulajdonában maradtak, viszont az ingóságok, mint a több százmillió forintos műszerek tulajdona vitatott. Azt is szeretnénk elérni, hogy az olyan pályázati rendszerek, mint például a fiatal kutatóknak szóló Lendület program, visszakerüljön az MTA-hoz. A program bírálati procedúrája nálunk történik, de a pénzkerete az ELKH-nál van, ami nonszensz.
Orbán Viktor miniszterelnökkel találkozik a közeljövőben? Ezt biztos, hogy nem én fogom eldönteni. Már egy ideje próbálok eljutni hozzá, most majd megint be fogok jelentkezni. Hogy mikor tud fogadni, az megjósolhatatlan. Mindenesetre pénteken kaptam tőle egy gratuláló levelet, ami azt jelzi számomra, hogy elindulhat a közvetlen kapcsolatfelvétel.

NÉVJEGY

Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, nemzetközileg elismert agykutató. Fő kutatási területe az agykérgi idegsejthálózatok szerkezete és működése. Az MTA 1998-ban levelező tagjává, 2004-ben rendes tagjává, 2014-ben élettudományi alelnökévé, idén júliusban elnökévé választotta. Számos tudományos testület tagja, így például a londoni székhelyű Európai Akadémiának vagy a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. 2004−2006 között az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének elnöke volt.

Szerdától indul a piros-sárga-zöld rendszer, de a szabályok még tisztázatlanok

Danó Anna
Publikálás dátuma
2020.07.13. 07:00

Fotó: Varga György / MTI
Korlátozza a beutazást a kormány a COVID-19 járvány fékezése érdekben. Bizonyos esetekben PCR-tesztre kötelezi a hazaérkezőket, de ennek részleteiről egyelőre nem sokat tudni.
Magyarország a koronavírus-járvány aktuális adatai alapján veszélyességi osztályokba sorolja a világ országait, és státuszuk függvényében szabályozza az onnan való belépést - közölte Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter vasárnap. Az új előírások szerda nulla órától érvényesek, és eltérő szabályokat állapítanak meg a külföldi és a magyar állampolgárokra nézve. A járvány szempontból kevéssé veszélyes, „zöld lámpás” országokból szabad lesz a belépés, az innen érkező utasok között csak szúrópórszerűen fogják vizsgálni, hogy valakinél felmerül vagy sem a koronavírus fertőzés gyanúja. A zöld jelzést kapott országokat a közlöny nem sorolja fel, de egyelőre idetartozik például Ausztria, Horvátország, Olaszország és Görögország is, ám ha valaki az utóbbiakból Szerbián keresztül érkezve lépne az országba, akkor át kell esnie a szűrésen. A mérsékelten kockázatos országokat sárga színkód jelzi, az ezekből az államokból belépők egészségügyi vizsgálaton esnek át.
Az a külföldi állampolgár, akinél felmerül a vírusfertőzés gyanúja, nem léphet Magyarország területére, viszont még akkor is 14 napos karantén vár rá, ha teljesen egészségesnek tűnik. A magyarok esetében annyi a könnyítés, hogy nem kell karanténba vonulnia annak, aki fel tud mutatni két olyan negatív PCR-tesztet, amelyet a Magyarországra történő belépést megelőző 5 napon belül - legalább 48 órás időkülönbséggel - végeztek el rajta.
A magyarok két hétnél korábban is szabadulhatnak a karanténból, ha rendelkeznek egy negatív teszttel.  A legkockázatosabb, vörös zónás országokból a külföldieknek tilos a belépés, a magyarok pedig két hetes karantén-kötelezettséggel térhetnek haza. Ebből is lehetséges hamarabb szabadulni, de ehhez már két negatív teszt kell. Érdekes járványügyi szabálya az intézkedésnek, hogy például a tranzit- és a teherforgalommal, illetve a hivatalos útról érkezőket nem fogják kötelezően ellenőrizni. Külföldi állampolgárok méltányossági alapon kérelmezhetnek belépést egyéb okok - például tanulmányi kötelezettség vagy családi esemény miatt - is, ezeket a rendőrség bírálja el.
Vörös kódot sok tucat ország kapott, így egyebek mellett idesorolták Albániát, Boszniát, Koszovót, Észak-Macedóniát, Fehéroroszországot és Ukrajnát, továbbá Ázsia és Afrika, valamint Amerika országainak jó részét. A kancelláriaminiszter bejelentette: időről- időre felülvizsgálják a világ országainak kockázati besorolását, és erről hetente tájékoztatnak. Fontos szabály, hogy a magyar állampolgárok esetében a karanténból való távozáshoz szükséges tesztelés költségét augusztus elsejéig a magyar állam állja, ám azt követően, mindenki csak saját költségére végeztetheti el a tesztet. Gulyás Gergely szerint ugyanis mindenkinek van egyéni felelőssége, ha a jelzés ellenére olyan országba utazik, ahol nagy a kockázata annak, hogy megfertőződik. A politikus jelezte azt is, hogy a kormány július 15-én dönt arról, hogy az augusztus 20-ai rendezvényeket megtartják vagy sem.
Kérdésre válaszolva a tárcavezető a tesztelés gyakorlatáról annyit mondott, hogy a korábbiaknak megfelelően a háziorvosnál kell majd telefonon bejelentkezni, aki kérheti ezt a vizsgálatot. A páciensektől a mentőszolgálat munkatársai veszik le a mintát, és Gulyás Gergely szerint 24 órán belül megszületik az eredmény is. Ez valószínűleg új helyzetet teremt a háziorvosok számára, hiszen a jelenlegi szabályok szerint, akkor hívhatnak tesztelőt, ha alapos a gyanú a vírusfertőzésre. A szerda nulla órától életbelépő szabállyal viszont szűrésre kellene használniuk a PCR-teszteket. Eddig ezt egy tiszti főorvosi körlevél a kórházaknak is tiltotta. Komáromi Zoltán budai háziorvos tapasztalatai szerint, ha kér is tesztet, két-három nap múlva érkeznek ki a páciensekhez a mintavétellel megbízott szakemberek, az eredményre pedig olykor több napig is várni kell. Egyelőre az is tisztázatlan, hogyan zajlik majd a határon a külföldi állampolgárok tesztelése. Kérdés, beléphetnek-e az országba, míg az eredmény meg nem születik. Egyebek mellett az új intézkedések részletes szabályait hiányolja Falus Ferenc egykori tiszti főorvos. Mint mondta: ez bizonytalanságot okoz az utazást tervezőknek. Szerinte a kormánynak azt is meg kéne mondania, hogy mikor, milyen járványügyi adatok, fokozat szerint pontosan milyen intézkedéseket léptetne életbe. Hozzátette: a járvány megfékezése nem a határokon, hanem azon belül történik. Ezért kockázatosnak tartja, hogy a nagy tömegrendezvények megtartását nem korlátozza a kormány. A sikeres védekezéshez növelni kellene a tesztelést, erősíteni a fertőzöttek kontóaktjainak a felkutatását - mondta.

Színkód

Vörös kategóriába tartozó országok: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Fehéroroszország, Koszovó, Észak-Macedónia, Moldova, Montenegro, Ukrajna, valamint - néhány kivétellel - az ázsiai, az afrikai és a dél-amerikai országok Sárga kategóriába tartozó országok: Bulgária, Portugália, Románia, Svédország, Egyesült Királyság, Norvégia, Oroszország, Szerbia, Japán, Kína és az Egyesült Államok Zöld kategóriába tartozó országok: az Európai Unió többi országa, így például Ausztria, Horvátország, Olaszország és Görögország is.

A fideszesek harmada szerint is több pénz kell a Lánchídra

Unyatyinszki György
Publikálás dátuma
2020.07.13. 06:40

Fotó: Béres Márton / Népszava
A Lánchíd nemzeti ügy, a kormánynak pedig igenis több forrást kell biztosítania a rekonstrukcióra - a Publicus Intézet kutatása szerint így vélekedik a budapesti lakosság döntő többsége az átkelő körül kialakult vitáról.
A fővárosi lakosság számára aligha kétséges, hogy politikai ügy lett a Lánchíd felújítása, 61 százalék szerint ugyanis a kormány a fővárost akarja nehéz helyzetbe hozni azzal, hogy nem emel a támogatási összegen. Így vélekedik a kormánypárti szavazók negyede is. Politikai játszmának tudja be a szűk többség (53 százalék) azt is, hogy a főváros megtiltotta a Lánchíd bevonását az augusztus 20-i tűzijátékba az átkelő állapotára hivatkozva. 
A Publicus Intézet felmérése szerint a budapestiek 70 százaléka szerint a kormánynak több pénzt kellene adnia az átkelő felújítására, mint az a 6 milliárd forint, amelyet még a korábbi Tarlós-kabinetnek ígért. A fideszes szavazók harmada is hasonlóan vélekedik, az ellenzéki táboron belül viszont elsöprő a többség (90-98 százalék), ráadásul a bizonytalanok háromnegyede is többet vár a kormánytól. Az is világos, hogy többség nem csak egy közlekedési útvonalként tekint a Lánchídra, hanem szimbólumként - ezt a megkérdezettek 95 százaléka gondolja így. Az is erősítheti azokat a véleményeket, amelyek szerint a kormánynak nagyobb szerepet kellene vállalnia, hogy a válaszadók úgy vélik, inkább országos (84 százalék), mintsem fővárosi jelentősége van (10 százalék) a Lánchídnak.
A legrosszabb forgatókönyv, vagyis az átkelő használhatatlanná válása esetén a lakosságnak meglenne a véleménye a felelősökről is. A bajt elsősorban a kormánynak rónák fel (38 százalék), és nagyjából 14 százalék tartaná felelősnek Tarlós István egykori főpolgármestert. Karácsony Gergelyt 26 százalék okolná a kialakult helyzetért, de aligha meglepő, hogy ezt az arányt a kormánypárti választók véleménye erősíti fel, akiknek csaknem háromnegyedük gondolkodik így a főpolgármesterről. A válaszadók 16 százaléka szerint azonban a kormány és Karácsony Gergely is felelős, erről leginkább a bizonytalan pártválasztók gondolkodnak így (21 százalék). A budapestiek kétharmada szerint viszont Karácsonynak akkor is neki kell fognia a felújításhoz, ha az önkormányzat szerint nincs rá elég fedezet - ebben többség mutatkozik az ellenzéki szavazók között is. Az ellenzékiek abban viszont már nem bíznak, hogy a kormány végül kipótolná a hiányzó összeget, ha elfogy a pénz. Az összes megkérdezett fele ugyanakkor úgy véli: a kormány biztosítaná a szükséges forrásokat. A legérdekesebb a fideszes választók hozzáállása: 74 százalékuk szerint a kormány kipótolná az esetlegesen hiányzó összeget.