Az egészségügy mégis csak üzlet – a telefontársaságoknak

A távkonzultáció és a telefonos bejelentkezés jelentős előrelépés lehetne a magyar egészségügyben, ám ez a működési mód egyelőre inkább egy újabb válságövezetnek tűnik: akár több ezer forintba is kerülhet ugyanis, hogy valaki eljusson egy szakorvoshoz.

Betegek tömegei panaszkodnak amiatt, hogy nem jutnak időponthoz, a központban csak félreteszik, váratják őket. A szakrendelések telefonon szinte elérhetetlenek, a betegeknek pedig a telefonszámla miatt alkalmanként jóval többe is kerülhet egy időpont egyeztetése, mint amekkora vizitdíjért korábban megbuktatták a Gyurcsány-kormányt.

Egy daganatos, erős fájdalmaktól szenvedő beteg például órák alatt sem tudott kapcsolatba lépni pénteken egy nagy forgalmú fővárosi kórház urológiai szakrendelésével. A kórházi központot kilencszer, a betegfogadásra megadott számot további nyolc alkalommal hívta, egyszer sem járt sikerrel. A központi automata ugyan bejelentkezett, de csak azért, hogy folyamatosan arról tájékoztassa, minden munkatársuk foglalt, várjon, vagy tárcsázzon újra egy későbbi időpontban. Hívásonként átlagosan három percig tartott a türelme, végül azért kellett feladnia, mert a feltöltőkártyáról elfogyott a pénze. A hívásokért valamivel több mint 2000 forintot vont le tőle a szolgáltató. Hétfőn újra kezdte, akkor ezerötszáz forintnyi telefonálással végre eljutott a szakorvoshoz. (Ezzel nagyjából a rokkant nyugdíja hat százalékát el is költötte.) A vizitre még ekkor sem kerülhetett sor, csak azt javasolták, telefonáljon másnap, az orvos akkor lesz olyan helyzetben, hogy páciense dokumentumait is látja. Az eset nem egyedi az érintettek panaszait meghallgatva sokkal inkább tipikusnak mondható.

A szakminisztériumot hiába kérdeztük, hogy mit kívánnak tenni a beteg bejelentkezések akadálymentesítéséért, érdemben nem reagáltak. Azt írták vissza, csak egyéni panaszt tudnak vizsgálni.

Több intézményvezető viszont elismerte lapunknak, hogy a hazai egészségügyet technikailag is felkészületlenül érte a járvány alatt bevezetett telefonos konzultáció. Hiába van több vonala is az intézményeknek, a szisztéma olyan, hogyha a központos az egyiken a beszél, akkor a többi hívónak a rendszer nem foglaltat jelez, hanem csöng a végtelenségig , mintha senki sem ülne a vonal másik végén.

A belvárosi szakrendelőben, azért sem veszik fel a hívásokat, mert nincs, aki képes lenne az összeset fogadni. Itt megmérték, hogy a betegek átlagosan fél-másfél perc után elunják a várakozást, és leteszik a telefont. Úgy becsülik, ha kitartana a türelmük nyolc percig, akkor sikeres lenne a hívásuk. Egy másik belvárosi szakrendelőben is panaszkodott az intézményvezető, megállás nélkül cseng a telefon, és hiába kapkodják fel, egyszerűen nem győzik a rohamot.

Náluk ugyan van lehetőség arra, hogy a páciensek egy online felületen a taj-számuk beírása után kapjanak időpontot, ám ezzel az a baj, hogy a hat-nyolc hét múlva, amikor a vizit esedékes lenne, a betegek több mint harmada, nem érkezik meg. Ez alatt ugyanis vagy megoldódik a problémája, vagy csak elfelejti mikor is kellett volna az orvossal találkoznia.