Kavicsozó gyerekek és tükröződő kirakatok a Mai Manó Házban

Publikálás dátuma
2020.07.15. 10:30

Fotó: Béres Márton / Népszava
Megannyi (újra)felfedezésre váró alkotás bújik meg a múzeumi gyűjteményekben, bizonyítja a Mai Manó Ház tárlata, amely a huszadik századi fotográfia mélyére hatol.
Műtermi portréfotók, aktfelvételek, különös csendéletek, aprólékos kompozíciók, fényjátékok egész sora látható a Mai Manó Ház kedden megnyílt kiállításán, amely öt magyar fotográfus XX. századon átívelő munkásságából kínál válogatást. Az Újranézve című tárlat a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből, eltérő kurátori koncepciók alapján kiválasztott képeken át ad ízelítőt Székely Aladár, Máté Olga, Haller F. G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán életművéből. Míg egyes munkák leginkább fotótörténeti, technikai szempontból kínálnak látnivalót, számos közülük témáival, megközelítésmódjaival ragadja meg a látogató tekintetét. Az 1870-ben született, Mai Manó-tanítvány Székely Aladár képei közül talán sokunk számára ismerősek lehetnek korának kiemelkedő művészeiről, különösen Ady Endréről készült portréi: Csinszkával és családi körben is láthatjuk a költőt a földszinten kiállított felvételeken. Móricz Zsigmondról, Szinyei Merse Pálról és másokról készített szuggesztív arcképei egyenként tanúskodnak a korban számos nemzetközi kiállításon is szereplő fotográfus elismertségének okáról: beállításai a mai címlapokon is gyakran megjelennek. A kiállítótérben őt követi Máté Olga, aki nem csak a tárlat egyetlen női fotográfusa, a század elején is kiemelkedett e hivatás iránti érdeklődésével. Neki is kedvelt műfaja volt a portréfényképezés – Balázs Béla, Kaffka Margit, Babits Mihály és Rippl-Rónai József is alanyai köz szerepeltek –, a jelenlegi válogatás viszont tárgy- és növénycsendéleteire, akt- és mozgásfelvételeire fókuszál. Az alkotó szemlélődő attitűdje, finomsága egyaránt érzékelhető, akár táncmozdulatokat, szőlőszemeket vagy egy amarillisz szirmait látjuk a falakon. A részletekből kibomló képi rejtvények találhatók a következő teremben is, ahol a mérnök végzettségű Haller Frigyes Géza felvételeivel találkozhatunk. Itt az elsősorban a magyaros stílusról, a parasztok mindennapjait bemutató műveiről ismert alkotó a harmincas években, környező országbeli kirándulásokon, családi utazásokon készített felvételeit állították ki. A kor divatja szerint beállított és jól megtervezett képek a természetesség érzetét keltik, egy-egy mű előtt hosszú percekig is állhatunk, annyi részlet kirajzolódik: a firenzei utcakép, a törökbálinti kavicsozó gyerekek, a szappanbuborékot fújó kislány (a fotós lánya), vagy a szalmakalapos nők apró felfedezéseket tartogatnak. Fény és árnyék játéka, a különféle felületek és anyagok, a vonalvezetések dinamikája izgalmas képi világot eredményeznek, amiben könnyű elbolyongani. Az emeleten más hangvételű munkák fogadnak: a belsőépítész végzettséggel rendelkező Haár Ferenc sokszínű életutat tudhatott magáénak, dokumentálta a harmincas évek vidéki Magyarországát, csatlakozott a Munka-körhöz, majd külföldi utazásai során a reklám-, divat- és szociofotó, az építészeti fotográfia területén is alkotott. Az 1936-os Magyar Nemzeti Nyomtatvány Kiállításra készült papír- és nyomdaipari felvételeiből, valamint a későbbiekben Japánban és Hawaiin készített sorozataiból láthatunk részleteket: lencséjén át hasonlóan mozgalmasnak tűnnek a hazai könyvkötészeti munkálatok, mint a japán gyöngyhalászok mindennapjai. Az erőteljes jelenlét Berekméri Zoltán fotóin folytatódik, amelyek némileg ki is emelkednek a tárlatból: a huszadik század közepén alkotó fotográfus (1958-tól húsz éven át a Petőfi Irodalmi Múzeum műtárgyfényképésze volt) kortársaival ellentétben alig fordult a dokumentarista műfajok felé, a csendéletek, zsáner és tájképek érdekelték. A valóság bemutatása helyett fontosabb volt számára az egyszerűsítés, kiállított fotói ugyanakkor tűpontosak. Tükröződő kirakatok, poros üvegek, téglafalak, cserepes kaktuszok, a közért üvege: témái a valósnál is valósabbak, a mindennapjaink észrevétlen szerkesztettségét emelik ki. A kiállítás öt alapjaiban különböző, helyenként mégis egymással összetükröződő alkotói életművet nyit meg, és címe szerint az újranézés lehetőségét kínálja, noha néhány művésszel talán sokunk először találkozik. Amellett, hogy a múlt század jelentősebb hazai fotográfiai irányzataiba enged betekintést, legnagyobb erénye, hogy felkelti a nézői kíváncsiságot, ki-ki kiválaszthatja kedvenceit, a nyomukba eredhet, és általuk a már jól ismert műveket is más nézőpontokon át értelmezheti. Infó: Újranézve – Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Kurátorok: Baki Péter, Balogh Viktória, Barta Edit, Kiss Imre, Schuller Judit Flóra. Nyitva: augusztus 16-ig.
Szerző

Megtalálták Naya Rivera holttestét

Publikálás dátuma
2020.07.14. 12:15

Fotó: Image Press Agency / AFP/NurPhoto
A színésznő szerdán tűnt el a Los Angelestől északnyugatra fekvő Piru-tavon, ahol kisfiával csónakázott.
Megtalálták hétfőn Naya Rivera, a Glee - Sztárok leszünk! című tévésorozat színésze holttestét. A 33 éves nő szerdán tűnt el a Los Angelestől északnyugatra fekvő Piru-tavon, ahol kisfiával csónakázott. A négyéves gyerek elmondta a nyomozóknak, hogy anyja még visszaemelte őt bérelt csónakjukra, majd mikor a fiú visszafordult, látta, amint anyja eltűnik a víz alatt. „Valószínűleg összeszedte az energiáját, hogy visszajuttassa fiút a csónakba, de arra már nem maradt ereje, hogy magát is megmentse” – mondta Bill Ayub Ventura megyei seriff az esetről tartott sajtótájékoztatón. A fiú, Josey Hollis Dorsey egyedül, mentőmellényben aludt, amikor a sodródó csónakban megtalálta a jármű bérbeadója mintegy három órával azután, hogy vízre szálltak. A nő testét öt napon át keresték, végül helyi idő szerint hétfőn a kora reggeli órákban észlelték a vízfelszín közelében lebegve – közölték a hatóságok. Ayub elmondta, anya és fia úszni mentek, ami a tónak ezen a részén tilos. Rivera nem viselt mentőmellényt. A hatóságok úgy vélik, a nő fulladása baleset volt és testét valószínűleg a tóban lévő sűrű növényzet ejtette foglyul napokra. Búvárok ugyanis alaposan átvizsgálták a tónak azt a részét is, ahol végül előkerült a test, de az elvadult bozótos miatt rejtve maradhatott a zavaros vízben. A megtalált holttestet helikopterrel szállították a venturai törvényszéki orvosszakértőhöz, ahol elvégzik a boncolást. Mivel nem jelentettek más eltűnt embert a környéken, a hatóságok biztosra veszik, hogy Rivera testét találták meg. A színésznő, aki elvált férjével, Ryan Dorsey-val közösen gyakorolta a gyermek felügyeleti jogait, kedden a Twitteren posztolt közös képet a kisfiúval „csak mi ketten” képaláírással. Rivera gyermekszínészként és modellként kezdte pályafutását, hirdetésekben is szerepelt az Egyesült Államokban. Tévésorozatokban is szerepet kapott, 2014-ben pedig a Home című horrorban láthatta a közönség. Abban az évben ment hozzá Ryan Dorsey színészhez, gyereke apjához. A pár 2018-ban vált el.
Szerző

Kalóz, kiadás

Publikálás dátuma
2020.07.14. 10:30
KIIS FM's iHeartRadio Jingle Ball 2019 - Show
Fotó: FREDERIC J. BROWN /
Egy tizenkilenc éves énekesnő útkeresésének tanulságai a Billie Eilishről szóló kézikönyvben.
Már készen volt a cikk. Azzal kezdődött, hogy ez mekkora marhaság. Könyvet kiadni egy nem egészen tizenkilenc éves énekesnőről, és ráírni a borítóra, hogy ő a világ legizgalmasabb popsztárja? Mi a fenét érdemes tudni egy pályakezdőről? Az elmúlt évtizedekben volt nagyjából százhúsz ilyen kiscsillag, a semmiből jöttek és a többségük oda is távozott. Aztán a gyerek otthon azt mondja, hogy Billie Eilish? Ő jó, szeretem – és az apai szív tüstént meglágyul. Nézzük, ki az ördög (boszorkány) ez a csaj! Ja, hogy az övé lett a négy legfontosabb Grammy? A legjobb újonnan felbukkant előadó, az év lemeze, az év legjobb száma és albuma? Hogy a Time szerint máris ő a digitális éra egyik legnagyobb sztárja és 40 millió felé jár számainak eladása (pénzért letöltése)? Ezek szerint tényleg lehet valami abban, amit a Kossuth Kiadó által róla megjelentett „rajongói kézikönyv” állít és ő „a jelen hangja”, nemzedékéből sokan érzik úgy, hogy dalai róluk szólnak, az ő érzéseiket fejezik ki. „Mintha magát a huszonegyedik század második évtizedét hallanánk, annak összes tévedésével, kudarcával és félelmével együtt” – olvasható rögtön az első, nyilván nem véletlenül ilyen bombasztikusra írt bekezdésben. Elvégre az internettel kell versenyezni, és a megszólított közönség nem csípi a hosszú, dumát: minden legyen rövid és ütős! Ezzel nem lesz nehéz dolgunk, a sztori egyelőre még kurta, ám érdekes. Billie Eilish Pirate Baird O’Connor igazi családi produkció. Lombikbébi, papa-mama félállású színész és amatőr zenész, a dalokat pedig négy évvel idősebb bátyja, Finneas írja – legalábbis a melódiát, mert a szövegek igazi „csajosak”. Vegetariánusok, a két gyereket anyjuk otthon tanította és Billie 11 évesen írta az első dalszövegeket. A helyszín Los Angeles, egy ugrás Hollywood, ahol ismerik a sztárépítés módszertanát. A könyv pedig gyakorlatilag kizárólag a 15-21 éves lányoknak szól, ami a jelek szerint idehaza is elég aktív piaci szegmens ahhoz, hogy a kiadók törődjenek vele. Van benne szó mindenről, amiből baj lehet, depresszióról, szorongásról, a felnövés nyűgéről, leginkább azonban arról, hogy Billie-nek sikerült, megtalálta a saját útját, amihez csak gratulálni lehet.