Az Európai Parlament a napokban elfogadta a közegészségügyi stratégiáról szóló 56 pontos állásfoglalást. Benne azt az „Európai Egészségügyi Unióról” szóló javaslatot is, aminek ön volt az egyik készítője. Elégedett?
Hogyne volnék az! Ami történt az óriási siker. Olyan jelentős, átfogó állásfoglalás még nem született az Európai Parlament történetében, mint a pénteki plenáris ülésen, amikor a képviselők nagy többséggel megszavazták koronavírus utáni időszakra vonatkozó közegészségügyi stratégiát. Benne az MSZP által szorgalmazott Európai Egészségügyi Unió koncepcióját. Amikor néhány éve elkezdtem házalni az ötlettel, leginkább csak legyintettek, sokan azt mondták: az egészségügy nemzeti hatáskör, nem jutok semmire, eleve vesztes helyzetbe sodrom magam. Igaz, akkora áttörésre, hogy a javaslatainkat az Európa Parlament a COVID-19-járvány utáni uniós népegészségügyi stratégiájáról szóló állásfoglalásával el is fogadják, magam sem számítottam.
Nyilván az áttörést a COVID-járvány is segítette.
Valóban. A vitában is sokan beszéltek arról, hogy mennyire szükség lenne a politikai és gazdasági együttműködés mellett egy erős egészségügyi unióra is. Az új koronavírus-járvány azt is megmutatta, hogy sokak életét mentheti meg, ha a tagországok között van közvetlen és gyors adatcsere. Sőt egy olyan együttműködés kívánalma is szerepel az elfogadott pontok között, amely segítené, hogy akár speciális tudású szakemberek, vagy nagy értékű eszközök „utazhassanak” oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Egy ilyen rendszerben a gyógyszerek és az orvosi berendezések stratégiai készleteinek jobb koordinálásával lehetne reagálni egy-egy egészségügyi válságra. Az európai gyógyszerstratégia, ami hamarosan nyilvánosságra is kerül, már tartalmazza azokat az uniós eszközöket, amelyekkel biztosítható a létfontosságú szerek azonnali elérhetősége.
Mit jelent majd a gyakorlatban az, hogy van közegészségügyi stratégiája az unióinak?
Az öt nagy párt a közös állásfoglalásként jóváhagyott 56 pontban konkrét feladatokat szab meg az Európai Bizottságnak. Záros határidőn belül e határozatnak megfelelő irányelveket kell készíteniük, s e munka állásáról időről időre be is kell számolniuk a parlamentnek. A gyakorlatban ez azzal is jár: az unió meghatározhatja, hogy mi az a minimum, amit az egyes nemzeti egészségügyi rendszereknek nyújtaniuk kell a polgáraik számára. Ez következik abból a „tizedik pontból”, amely az egyik azok közül, amit magam képviseltem és amiért olyan erősen lobbiztam is.
Hogyan érik majd el, hogy a magyar egészségügyben ugyanazt kapja a beteg, mint a például hollandban?
Ez nem azonnal következik be, de az oda vezető folyamat már elkezdődött. A most készülő hétéves költségvetésben a korábbi 300-400 millió eurónál bizonyosan jóval több jut majd egészségügyi programokra. A járvány okozta válság orvoslására készült újjáépítési csomagban pedig máris soha nem látott összeget, 9,4 milliárd eurót szánnak az egészségügyi rendszerek fejlesztésére. Nem mindegy, hogy a forrásból kinek, mennyi jut. Amikor erről döntenek, nyilván előveszik majd azt is, hogy ki, hogyan szerepelt az úgynevezett stresszteszten. A bank-, és az energiaszektorban már jó ideje úgynevezett stressztesztekkel vizsgálják ily módon, hogy e rendszereknek milyen az állapota. Most az egészségügy is sorra kerül. Minden kormányzatnak – valószínűleg az év végéig – egységes módszerekkel el kell végeznie ezt a tesztet. Az eredmények alapján majd meg tudjuk határozni azt is, hogy mi az a minimum, amit valamennyi tagállam képes teljesíteni. Azt is látjuk majd, hogy mit kell fejleszteni, és az alapján lehet majd a szükséges forrásokat odairányítani az uniós költségvetésekből.
Pontosan mit vizsgál, mit mér ez a teszt? Ki végzi majd?
Erre még a bizottságnak kell javaslatot készítenie a parlament számára. De a tesztnek már a következő költségvetési ciklus elején meg kell lennie. Szerintem elsősorban azt kellene vizsgálni, hogy a különböző egészségügyi ellátórendszerekben mik azok a tényezők, amelyek a leghatékonyabban szolgálják az ellátottak és a dolgozók biztonságát. S ha ezeket azonosítottuk, már láthatjuk azt is, hogy ezekben nekünk hol vannak a gyengeségeink. A javításukra pedig pályázhatunk az uniós forrásokért. Arra nem tudok még válaszolni, hogy nálunk kinek kellene elvégeznie ezt a tesztet. Az eljárás részletei – és így a végrehajtói – nem ismertek, várjuk a Bizottság javaslatát. A magyar kormányban nincs túl nagy bizalmam. Ezzel együtt is, ha fel akarjuk használni az egészségügy fejlesztésére szánt uniós forrásokat, és ez gondolom a kormány érdeke is, akkor be kell mutatnia a valóságot. Ezt segítheti az is, hogy mostantól miden évben az európai szemeszter keretében elkészülő ország-jelentéseknek külön is ki kell térni, hogy az adott ország hol tart, mi jellemzi éppen a jóléti és egészségügyi rendszereit.
Mennyi juthat az említett 9,4 milliárd eurós összegből Magyarországnak?
Még nem tudom, mert nincs elfogadott költségvetés, de azon dolgozom, hogy ne csak a kormány, hanem az önkormányzatok és a civil szervezetek is közvetlenül is pályázhassanak egészségfejlesztő, vagy az ellátást javító programjaikkal. Ezért hamarosan országjárásra indulok, minél több önkormányzathoz szeretnék eljutni azzal a kéréssel, hogy vegyék elő, vagy ha nincs, készítsenek koncepciót arra, hogyan tudják megerősíteni a településeiken például az alapellátást. Vagy milyen népegészségügyi eszközzel tudnak az önkormányzatok tenni helyben azért, hogy a polgáraik minél később szoruljanak rá orvosi ellátásra. Ez az első lépés ahhoz, hogy akár saját maguk is sikeresen pályázhassanak a reményeim szerint közvetlenül elérhető uniós forrásokra.
