Írtam más arról, hogy a kormány érthetetlen okból kihagyta azon kata szerint adózó tevékenységűek közül az idegenforgalomban dolgozókat, akiket átmenetileg mentesítettek az adófizetés alól, annak ellenére, hogy ők a járvány miatt teljesen munka nélkül maradtak. Így ők csak két rossz közül választhattak: vagy tovább fizetik a nem létező jövedelmükből az adót, vagy szüneteltetik a vállalkozói tevékenységüket. Aztán úgy tűnt, hogy valahol valakik ezt belátva léptek: július 7-én a Magyar Turisztikai Ügynökség a Kisfaludy-programon belül közzétette az „Idegenvezetők támogatása” című pályázatot. Az öröm korai volt: erre a pályázatra igaz, hogy a részletekben tényleg az ördög lakik.
A pályázat bevezetője igen tanulságos: a szakhatósági feladatokat is ellátó Ügynökség megállapítja, hogy „az idegenvezetők többsége a kisadózók tételes adója (kata) szerint adózik, néhány kivételtől eltekintve nem alkalmazotti jogviszonyban történik a foglalkoztatásuk”. Ehhez képest a márciusi kormányrendelet éppen a katásokat hagyta ki a kedvezményből, a kivételt képező alkalmazotti jogviszonyúakat pedig kedvezményezte. A pályázat részvételi feltételeiből pedig az derül ki, hogy idegenvezető legyen a talpán, aki ezeknek megfelel, és akinek érdemes részt vennie.
A pályázat keretében a támogatottaknak egy vonzó turisztikai cél leírását kell elkészíteniük egy majdani turisztikai adatbázis céljaira. Maga a cél dicséretes és támogatásra méltó. Hanem az ördög a részletekben: a részvétel lehetősége több oldalról annyira korlátozott, hogy csak kevesek férnek be a szűkre nyitott kapun. A budapesti lakhelyűek eleve nem indulhatnak. Ugyancsak lecsúsztak azok, akik – megelégelve, hogy márciustól mostanáig a semmiből fizették a havi ötvenezer forint adót – már elvesztették reményüket, és szüneteltetik a vállalkozásukat. A hab a tortán: a pályázónak vállalnia kell, hogy legalább 2021 március végéig fenntartja a vállalkozását. Egy kis számtan: ha valaki ez évben és 2021 első három hónapjában fizeti a katát, hétszázötvenezer forinttal gazdagítja az államkasszát. A pályázaton kétszázezer és egymillió forint közötti támogatás nyerhető el.
Amint látszik, az esetek többségében a támogatás még azt az adót sem fedezi, amit a jövedelem nélküli idegenvezető kénytelen kiizzadni – nemhogy a pályázati célra fordított munka ellenértékét. És még nincs vége: a támogatással természetesen el kell számolni számlák alapján. Ezek a számlák azonban csak „az idegenvezetési tevékenységhez kapcsolódó közvetlen költségeket” tartalmazhatnak, létfenntartási költségekről szó sem lehet. Tetszik érteni: csak az olyan tevékenységhez kapcsolódó költség számolható el, amilyen tevékenység momentán nincs, és egyhamar nem is várható.
Minderről csak egy dolog jut eszembe: hHa valakit nagyon utálnék, azt kívánnám neki, hogy segítsen rajta a Fidesz.
Hajdú Miklós mérnök-közgazdász