Előfizetés

Dimenzióugrások Pilinszkyvel

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.07.16. 20:30

Fotó: Béres Márton / Népszava
Rendhagyó irodalmi és zenei élménynek lehetünk részesei Vecsei H. Miklós és Szabó Balázs előadásán, amely töréspontjain keresztül visz közelebb Pilinszky Jánoshoz.
„Nincs többé szó, nincsenek lények, aggasztanak a szavak és a lények. Lények nélkül és szavak nélkül tisztább a félelem. Ez meg olyan, mint egy szoba, köd van benne, meg tán egy ágy. Az ágyon én fekszem talán. Széken ülök. Üres az ágy.” Lírai mélységekben megmártózva, A széken és az ágyon című verssel kezdve idézhettük fel Pilinszky János életművét és alakját szerda este a ceglédi Református Nagytemplom kertjében Vecsei H. Miklós színész és Szabó Balázs dalszerző-énekes vezetésével. A Szívárnyék című verses, zenés est keretében táncolhattuk körbe a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjének ismert és kevésbé ismert írásait, és – a két művész előrejelzése szerint – amikor pillanatokra már úgy hihettük, értjük a lényeget, az rögtön el is illant a kezeink közül. Bevallásuk szerint többek közt ez a megfoghatatlanság késztette őket is arra, hogy kísérletet tegyenek a költészetében rejlő mágia megfejtésére, minket is bevonva ebbe a különös játékba. Az est egyszerre volt szikár és komoly, és felhőtlenül játékos, akár csak Pilinszky János maga: a versek, zenék sorában a páros a kilencvenkilenc évvel ezelőtt született költő életének főbb állomásait saját, személyes történeteivel, megjegyzéseivel tűzdelte meg. Ezzel a közönség egyes tagjaiban némi nemtetszést is kiváltva. Hiszen valóban nem megszokott, hogy az előadó műsor közben a legnagyobb természetességgel szúnyogriasztót kér, saját útkereséséről, hitéről, fiatalkori elképzeléseiről mesél, vagy kijelenti, ne essünk kétségbe, ha egy-egy verset nem értünk, érezzük inkább. Rendhagyó produkciónak lehettünk részesei, ám Pilinszky János költészetéhez e töréspontok mentén is egyre közelebb és közelebb kerülhettünk: Vecsei H. Miklós és Szabó Balázs nem a könnyebb utat választották, zenék és versek zavartalan egymásutánja helyett azt üzenték a nézőknek, a művészet nem valami távoli ügy, itt van köztünk, és mi sem természetesebb, mint hogy két darab között van lehetőség levegőt venni, megállni, és szemlélődni, ahogy azt a költő is oly gyakran tette. Interjú- és prózarészlet is elhangzott, akárcsak az Éjféli fürdés, a Halak a hálóban, a Ne félj, az Örökkön örökké, az Átváltozás, a Pont és haza, a Pilátus, a Kegyelem, a B. I. kisasszony, a Terek, a Vesztőhely télen vagy az Őszi vázlat, amelyeket gyakran messziről indítva konferáltak fel. Noha már a kezdéskor leszögezték, Pilinszky János egy mondatával véget is érhetne a műsor: „Úgy szeretnék írni, mintha tulajdonképpen hallgatnék.” A szerző, aki húsz évesen kiforrott költészettel jelent meg az irodalmi életben, beszél a szerelem, a csalódás, a bűn és bűnbocsánat, az istenkeresés, a háború és a halál témáiról, s mindig a legapróbb részlet felől közelít. Vecsei H. Miklós kiemelte, az egyes témákban való mélyreásás határozta meg az életművet, s ez teszi lehetővé, hogy dimenziókat lépjünk át vele: egy hosszú nap után öt-tíz perc is elég a más állapot eléréséhez. Az est végéhez közeledve felidézték Pilinszky János plátói szerelmeit, így a Törőcsik Mari iránt táplált érzését, amely aztán szoros barátságban végződött. A páros felkereste a költő egykori barátait, a színésznőnél is látogatást tettek: az ő tolmácsolásában, ápolói köréből hangfelvételről szólalt meg az egyik legkiemelkedőbb, Apokrif című vers (ennek töredékeit a nézők a Sztalker Csoport 2018-as Ördögkatlan Fesztivál előadásán is hallhatták már). Az ismerős hangok távoli rezgései a költő gondolatfutamai, a nyáresti ég, és a szúnyograj szokatlan, mégis otthonos közvetlenséggel kapcsolódtak össze. A töredékekből, szubjektív mozzanatokból formálódó előadás ezáltal teljessé válhatott: mintha csak baráti körben ültünk volna mind, a két előadóval, Törőcsik Marival és Pilinszky Jánossal. Mi ez, ha nem dimenzióugrás? Infó: Szívárnyék: Pilinszky János két hangon – Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós estje Szerkesztő-rendező: Seres Tamás Következő előadások: Balatonföldvár, július 17.; Verőce, július 25.; Zsámbék, augusztus 9.

Vandál firkálmánynak nézték, és lemosták Banksy alkotását a londoni metrókocsi-takarítók

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.07.16. 12:50

Fotó: Youtube/banksyfilm
A világhírű, személyében ismeretlen művész a járműre fújva maszkviselésre buzdította az utasokat.
A londoni metró takarítószemélyzete lemosta a világhírű street art-alkotó, Banksy graffitijét, amelyet az egyik metrószerelvény falára fújt fel, mivel nem tudták, hogy nem egyszerű vandalizmusról, hanem művészetről van szó – írta az Index a BBC híre alapján.  A londoni Cirlce Line metróvonal szerelvényére felfújt festmények címe lefordíthatatlan szójátékkal If You Don't Mask, You Don't Get: az „aki nem kér, az nem kap” mondatot alakította át kérés (ask) helyett maszkra. De mindez nem hatotta meg a londoni tömegközlekedési vállalatot, amelynek a képviselője azt mondta a BBC-nek: 
„úgy kezeltük, ahogy bármilyen graffitit kezeltünk volna a metróban. A takarítóknak az a munkája, hogy a metrón tisztaság legyen, különösen a mostani időben.”

A Transport for London képviselője ugyanakkor hozzátette, értékelik Banksy üzenetét, így szívesen biztosítanának neki lehetőséget, hogy újraalkossa a metrós rajzokat egy megfelelőbb helyen. Mint az Index emlékeztetett, a névtelenségbe, pontosabban álnevébe burkolózó brit graffitiművész már nem először alkotott koronavírus-ügyben. Ezúttal az Instagramjára töltött fel egy videót, amelyben egy férfi (valószínűleg ő maga) takarítónak öltözve felfújja a már jól ismert vandál patkányokat a metrókocsi falára. Banksy ezzel a maszkviselésre buzdít, ami a brit tömegközlekedésben éppúgy kötelező, mint a magyarországiban.

Erkölcscsőszök és gondolatőrök – Nemzetközi szervezetek is kampányolnak a pornográfiával vádolt orosz művész mellett

Kocsis Krisztina írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.07.16. 10:30

Pornográfiával vádolják, ezért akár hat év börtönt is kaphat Julia Cvetkova orosz képzőművész, ifjúsági színházi rendező és LMBTQ+ aktivista, aki az elmúlt egy évben szinte az ellenállás szimbólumává vált. Most zajló tárgyalása után azért várhat rá hat év börtön, mert az orosz hatóságok által pornografikusnak titulált művészetével „gyermekeket ront meg”.
Cvetkova „bűnlajstroma” a kreativitás. Ő adminisztrálta a „Vagina Monológok” közösségi média oldalt, ami egy művészeket összefogó, a női test anatómiáját és szexualitását kreatívan kifejező platform. Az oldallal kapcsolatban az a vád, hogy Cvetkova figyelmeztetés nélkül pornográfiát terjeszt és gyermekekkel való munkakapcsolata miatt ez torzítja a fiatalok erkölcseit és értékrendjét. A második veszélyt Cvetkova gyerekekből álló színjátszó csoportja által előadott Rózsaszín és Kék című színdarabjában látták, ami a gyerekek társadalom által elvárt nemi szerepekbe való beletanulását, belesimulását majd ennek esetleges megkérdőjelezését mutatja be. A darab játékos, humorral teli, mégis félelmetesen életszerű és nagyon is gyereknyelvű, a vád szerint azonban a darab gyermekeknek közvetített „homoszexuális propaganda”. Ezáltal az ütközik az orosz Duma által elfogadott 2013-as törvénnyel, amely a „nem hagyományos családi értékeket hirdető információktól” hivatott védeni a kiskorúakat. Cvetkovának le kellett mondania rendezői pozíciójáról, hiszen a hatóságok nem csak őt, hanem a darabban játszó gyerekeket is zaklatták. A büntetőjogi procedúrát, először a bírságot, majd a háziőrizetet és a mostani tárgyalást Cvetkova közösségi média és LMBTQ+ aktivista tevékenysége idézte elő. Ügye nemzetközi összefogást indított el, többek között az Amnesty International is kampányol az érdekében, június 27-én pedig Moszkvában legalább harminc, az alkotói szabadságért tüntetőt vettek őrizetbe.    Az elmúlt években számos orosz művész nyilatkozta, hogy egyfajta bőr alatti radar kényszerítené őket öncenzúrára, hiszen Cvetkova példája nem egyedülálló Oroszországban. A politikai elit steril ideológiájának ellentmondó aktivisták intézményes ellehetetlenítése mára szinte bevett gyakorlattá vált. A politizáló művészet azonban egyre népszerűbb az országban. Az aktivisták pedig – ahogyan Cvetkova is nyilatkozott – egyre kevésbé félnek a következményektől.