album;kamarazene;

Csipkefinoman szőtték

A gitáros legenda, John Scofield új albumán a szó legnemesebb értelmében vett kamarazene hallható. A bőgős-basszusgitáros Steve Swallow és a dobos Bill Stewart mindvégig teljesen egyenrangú partnerei a Sco becenéven ismert muzsikusnak.

A jövőre hetvenedik születésnapját ünneplő John Scofield 1977 óta nagyszerű szólólemezek sorozatát készítette el, amelyekkel nemcsak az elszánt jazzrajongók, hanem a blues, a country, az etno-jazz, a soul, a funk és a jazz-rock kedvelői körében is nagy népszerűségre tett szert. Megszokhattuk, hogy zenekarvezetőként az ő játéka, kompozíciós eszközkészlete határozza meg az adott album stílusát, hangzásvilágát – miközben olyan sztárokkal is együtt muzsikált, mint Miles Davis, Jaco Pastorius, Charles Mingus, Herbie Hancock, Georg Duke vagy a gitáros kollégák közül Bill Frisell és Pat Metheny. A 2010-es évek második felében fordulat állt be: Scofield egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kamarazenére. Már nem feltétlenül ő akarja uralni a hangzást, hanem előtérbe engedi muzsikustársait, érzékenyen figyelve rájuk. Ennek talán legszebb példája a 2017 nyarán megjelent Hudson című lemez, amelyen a billentyűs John Medeski, a bőgős Larry Grenadier és a dobos Jack deJohnette legalább ugyanolyan fontos szereplők, mint Scofield. Ez a lemez egyébként arról kapta szokatlan címét, hogy mindannyian a Hudson folyó völgyét tekintik szülőföldjüknek vagy otthonuknak.

Most, három évvel később, a Swallow Tales című – a patinás ECM kiadónál (lásd keretes írásunkat) megjelent – lemezen Scofield a régi barát, az idén nyolcvanéves bassszusgitáros, Steve Swallow életműve előtt tiszteleg. Nem új, hanem negyven-ötven évvel ezelőtt keletkezett Swallow-kompozíciók hallhatók a CD-n, amelyeket a szerző korábban már a vibrafonos Gary Burton zenekarában lemezre vett, sőt egyik-másik darabot olyan ikonikus zenészek is repertoárjukra vették, mint Bill Evans (zongora), Stan Getz (szaxofon), Stéphane Grappelli (hegedű) és Jim Hall (gitár). A szerzemények tehát nem újak, sőt ellenkezőleg: ma már tananyaggá váltak a Los Angeles-i Monk Institute, a bostoni Berklee vagy a vezető európai jazztanszékek (köztük a budapesti) hallgatói számára. Ami igazán új: az érzékenyen, csipkefinoman szőtt zenei matéria, amivel Scofield, Swallow és Stewart a kilenc kompozíciót új ruhába öltözteti. Egyetlen délután alatt rögzítették az albumot, ami jelzi, hogy nagyszerűen megértik egymást, közös nyelvet beszélnek. Ez a nyelv pedig a jazz, amelynek swinges, bebopos lüktetését a két társánál jóval fiatalabb (1966-os születésű) Bill Stewart olyan félelmetes magabiztossággal hozza, amire kevés példa akad. Nyári estéken különösen nagy öröm hallgatni ezt a szívből jövő muzsikálást.   

Infó: John Scofield – Bill Stewart – Steve Swallow: Swallow Tales

ECM Records

Katalógusszám: ECM 2679

ECM Records: a minőség védjegye Manfred Eicher német zenei rendező, producer 1969-ben hozta létre saját hanglemezkiadóját, amelynek az ECM (Edition of Contemporary Music) nevet adta. Az elmúlt fél évszázadban olyan zeneszerzők és előadóművészek felvételeit gondozta, mint Arvo Pärt, Alfred Schnittke, Giya Kancheli, Heinz Holliger, Steve Reich, John Adams, Gidon Kremer vagy a magyarok közül Kurtág György, Schiff András és a Keller Vonósnégyes. A kortárs klasszikus zene mellett a jazz is kiemelten fontos az ECM számára. Többek között Keith Jarrett, Jan Garbarek, Egberto Gismonti, Ralph Towner és az Art Ensemble of Chicago is a müncheni székhelyű kiadó állandó művészei közé tartozik.