Csipkefinoman szőtték

A gitáros legenda, John Scofield új albumán a szó legnemesebb értelmében vett kamarazene hallható. A bőgős-basszusgitáros Steve Swallow és a dobos Bill Stewart mindvégig teljesen egyenrangú partnerei a Sco becenéven ismert muzsikusnak.

A jövőre hetvenedik születésnapját ünneplő John Scofield 1977 óta nagyszerű szólólemezek sorozatát készítette el, amelyekkel nemcsak az elszánt jazzrajongók, hanem a blues, a country, az etno-jazz, a soul, a funk és a jazz-rock kedvelői körében is nagy népszerűségre tett szert. Megszokhattuk, hogy zenekarvezetőként az ő játéka, kompozíciós eszközkészlete határozza meg az adott album stílusát, hangzásvilágát – miközben olyan sztárokkal is együtt muzsikált, mint Miles Davis, Jaco Pastorius, Charles Mingus, Herbie Hancock, Georg Duke vagy a gitáros kollégák közül Bill Frisell és Pat Metheny. A 2010-es évek második felében fordulat állt be: Scofield egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kamarazenére. Már nem feltétlenül ő akarja uralni a hangzást, hanem előtérbe engedi muzsikustársait, érzékenyen figyelve rájuk. Ennek talán legszebb példája a 2017 nyarán megjelent Hudson című lemez, amelyen a billentyűs John Medeski, a bőgős Larry Grenadier és a dobos Jack deJohnette legalább ugyanolyan fontos szereplők, mint Scofield. Ez a lemez egyébként arról kapta szokatlan címét, hogy mindannyian a Hudson folyó völgyét tekintik szülőföldjüknek vagy otthonuknak.

Most, három évvel később, a Swallow Tales című – a patinás ECM kiadónál (lásd keretes írásunkat) megjelent – lemezen Scofield a régi barát, az idén nyolcvanéves bassszusgitáros, Steve Swallow életműve előtt tiszteleg. Nem új, hanem negyven-ötven évvel ezelőtt keletkezett Swallow-kompozíciók hallhatók a CD-n, amelyeket a szerző korábban már a vibrafonos Gary Burton zenekarában lemezre vett, sőt egyik-másik darabot olyan ikonikus zenészek is repertoárjukra vették, mint Bill Evans (zongora), Stan Getz (szaxofon), Stéphane Grappelli (hegedű) és Jim Hall (gitár). A szerzemények tehát nem újak, sőt ellenkezőleg: ma már tananyaggá váltak a Los Angeles-i Monk Institute, a bostoni Berklee vagy a vezető európai jazztanszékek (köztük a budapesti) hallgatói számára. Ami igazán új: az érzékenyen, csipkefinoman szőtt zenei matéria, amivel Scofield, Swallow és Stewart a kilenc kompozíciót új ruhába öltözteti. Egyetlen délután alatt rögzítették az albumot, ami jelzi, hogy nagyszerűen megértik egymást, közös nyelvet beszélnek. Ez a nyelv pedig a jazz, amelynek swinges, bebopos lüktetését a két társánál jóval fiatalabb (1966-os születésű) Bill Stewart olyan félelmetes magabiztossággal hozza, amire kevés példa akad. Nyári estéken különösen nagy öröm hallgatni ezt a szívből jövő muzsikálást.

Infó: John Scofield – Bill Stewart – Steve Swallow: Swallow Tales

ECM Records

Katalógusszám: ECM 2679