Nem Orbán az origó

Most az a hír terjed, hogy az újságíró félreértette, esetleg az angolul készült interjúba némi hiba csúszott, és Karácsony Gergely nem lépett vissza a miniszterelnök-jelöltségtől. Ha megtette, ha nem, az biztos, hogy a Fidesz akarja kicsikarni belőle a döntést. Pedig jó lenne már túljutnunk azon, hogy az ellenzék kommunikációjának középpontjában a kormánypárti kényszerek érvényesülnek. Ez évtizedek óta így megy; ettől képtelen megtalálni a saját hangját.

Most is ez van: a jobboldalon az találtatott ki – Tüttő Kata egy televíziós nyilatkozata nyomán, amikor a főpolgármesterhelyettes Karácsonyról mint Orbán posszibilis kihívójáról beszélt –, hogy a főváros vezetője azért nem tudja ellátni feladatait, mert a kormányfői címért folytatott harc felemészti az erejét. Ezért aztán a Lánchíd, a kerékpársáv és a cselekvőképtelenség problematikáján túl a miniszterelnök-jelöltség vállalása az állandó téma; a Karácsonnyal készülő interjúk nagyjából ezekben merülnek ki.

De az ellenzék körében is folyamatos a dilemma: ki legyen Orbán kihívója. És ebben a kategóriában a jelenlegi főpolgármestert tartják sokan a leginkább esélyesnek és rátermettnek; a népszerűségi versenyben a Fidesz elnöke mellett található, mégpedig a lista élén.

Karácsony maga, ezt bizton állíthatjuk, a sok támadás ellenére is szívesebben töltené ki ötéves fővárosi mandátumát, mint menne bele egy bizonytalan harcba. Ugyanakkor nagy a nyomás rajta az „övéi” részéről: szeretnék ott látni a rajtvonalon, sokak szerint ugyanis rajta – a szokásos toposzokon kívül – nem találnak fogást a kormánypártiak, ugyanakkor karaktere, nyugalma, kiegyensúlyozottsága egyre elfogadhatóbb, mint Orbán örökös harckészültsége.

Mindenesetre e pillanatban nem tudjuk, hogy Karácsony tényleg lelépett-e a sakktábláról, vagy változatlanul játékban van. Akár így, akár úgy – és a Fidesztől függetlenül – valóban elkerülhetetlen, hogy az ellenzék vezért válasszon magának, és olyan személyiséget, aki mögött képes felsorakozni valamennyi párt és komolyabb civil szervezet. A mai mezőnyben nem sok ilyet találni, bizonyára ezért is kapaszkodnának sokan Karácsony személyébe. A 2022-es választásokig két év sincs hátra, a kampányt pedig már jövőre meg kell kezdeni. A hirtelen felbukkanó, eddig ismeretlen jelöltben aligha bízhatunk, a mai politikában nem teremnek ilyen személyek. Vagyis a meglévő „állományban” kell körülnézni, hátha ott található egy makulátlan személy. (Makulátlan? A Fidesz-érában? Ha nincs semmi, akkor is van, mint tudjuk. Kreatív karaktergyilkosságban nagyon otthon vannak.)

A „meglévő állomány” pedig most három nevet mutat fel: Márki-Zay Péterét, aki a hírek szerint nem ugrana el a feladat elől, Fekete Győr Andrásét, aki szintén vállalná a megméretést, és Dobrev Kláráét, akinek éppen a minap ment neki – preventíven – a parlamentben Kövér László meg Hollik István. Mindez azonban érdektelen, ha egyszer tényleg túljutunk azon, hogy a Fideszt tekintsük az origónak.

Magunkkal kell törődni, de minél hamarabb.