„Csak pénzszerzésből tartják fenn”

Sok helyen engedély nélküli átalakítással hoztak létre Airbnb-s lakásokat – állítja Bék Ágnes jogász, a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületének elnöke.

A parlament az önkormányzatokat ruházta fel azzal a joggal, hogy saját területükön megalkossák a rövidtávú lakáskiadás (Airbnb) szabályait. Minek minősíti: bölcs döntésnek, vagy a kormányzati koncepció hiányának, a felelősség áthárításának?

Azt hiszem, ez volt a legészszerűbb döntés, tekintettel arra, hogy a probléma nem egyformán jelentkezik az egész országban. A helyi önkormányzatok sokkal jobban érzékelik, hogy az idegenforgalom milyen mértékben csapódik le náluk. Ha hoznának egy általános törvényt, akkor az valamennyi faluban és városban érvényes lenne. Nem jó ötlet. Hiszen még a budapesti kerületekben sem egyforma a helyzet. A belvárosi V., VI., VII. kerület – bizonyos fokig ide vehetjük a IX. kerületet, valamint egy-két budai részt – sokkal inkább érintett, mint a szélső kerületek. Több önkormányzat helyi rendeletekkel már eddig is próbálta szabályozni a szálláskiadást, feltételül szabva például, hogy ehhez a társasháznak hozzájárulását kell adnia.

Jogi, gazdasági, kulturális vagy egész egyszerűen együttélési problémáról beszélünk?

Elsősorban együttélési problémáról. Köztudott, hogy a bulizni érkező külföldi fiatalok éjszaka hajlamosak kiabálni, hangos zenét hallgatni, szemetelni, ami a lakókat – úgymond: a normális életvitelt folytató lakástulajdonosokat – érthető módon erősen zavarja. Ráadásul a rendbontókkal szemben semmilyen intézkedést nem lehet tenni. A rendőrséget kihívják, de mire egyáltalán megszületik egy bírságolási határozat, ők már régen az országhatáron túl járnak.

Helyszíni bírság?

Tapasztalataink szerint a rendőrök Budapesten helyszíni bírságot csak autósokkal szemben szoktak kiszabni, ami elég nagy baj egyébként. A másik gond az, hogy a szálláskiadással foglalkozó tulajdonosok csak pénzszerzésből tartják fenn ezeket a lakásokat, nekik általában nem fáj, ha a náluk megszálló vendégek zavarják a lakókat. Nem viselik szívükön a ház sorsát. Néhány helyen annyit már sikerült elérni, hogy a szálláskiadók legalább többlettakarítási költségeket vállaljanak. Hivatalosan azonban ezt nem lehet előírni számukra, csak önkéntes alapon lehet elvárni tőlük.

A KSH adatai szerint a 18–34 éves magyarok 62 százaléka még a szüleivel él, míg 2005-ben ez az arány 50 százalék volt. Gondolom, ön is egyetért azzal, hogy Budapesten – és némelyik nagyvárosban – súlyos lakhatási válság van.

Így igaz, de ennek az is az oka, hogy az Airbnb-s lakásokat nem albérlőknek adták ki. Szűkült a kivehető lakások köre. Ma már a szülők is egyre kevésbé tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a gyerekük, amikor elért egy bizonyos kort, elmenjen albérletbe. Tényleg nagyon magasak az albérletárak. És persze a lakásárak is.

Pont az a kérdés, hogy ezért mennyiben tehető felelőssé az Airbnb. Máskülönben nem emelkedtek volna drasztikusan a lakás- és albérletárak?

Biztos, hogy ebben szerepe van az Airbnb-nek is. Ezeket a lakásokat nem lakhatás, hanem befektetés céljából vették. Nyilvánvaló, hogy a befektetők hajlandóak voltak többet fizetni az addig normálisnak számító forgalmi értéknél.

Közben pedig – erről kevesebb szó esik – rengeteg apró lakás jött létre.

Akár három-négy apartmant is kialakítottak egy nagy, 140 négyzetméteres polgári lakásból. A társasház szempontjából ez azért volt hátrányos, mert hozzányúltak a ház közműveihez. Teljesen átalakították a ház belső vezetékrendszerét, hogy minden apartmanban legyen fürdőszoba, vécé, fűtés. Az átalakításokat gyakran engedély nélkül végezték.

Ne mondja nekem, hogy ez ellen se lehet fellépni…

A törvény úgy szól: ha valaki hozzá akar nyúlni a közös vezetékrendszerhez, akkor szükség van az érintett tulajdonosok kétharmadának hozzájárulására. A lakáson belüli átalakításhoz viszont nem kell kikérni a tulajdonosok hozzájárulását. Sokan ezzel éltek vissza, amikor „belső átalakítás” címén olyan munkát is elvégeztek, ami elvileg tilos lenne. Néhány esetben azért, amikor már nagyon feltűnő volt, amit az Airbnb-s lakásokban művelnek, született valamilyen feljelentés.

Az önkormányzatok lehetőségeinek skálája a teljes tiltástól a korlátlan engedélyezésig terjed. Létezik egyáltalán középút?

Értelmes elgondolásnak tűnik, hogy turisták számára csak nyáron legyen szabad kiadni lakást, amit így a többi hónapban egyetemisták bérelhetnének. A szálláskiadók bevétele ezzel valószínűleg csökkenni fog, az egyetemisták helyzete viszont javul és a ház nyugalma is nagyobb lesz. Javaslom az önkormányzatoknak, hogy mondják ki, a rendelet megszegése szabálysértésnek minősül. Annak betartatásáról is gondoskodniuk kell: ruházzák fel magukat ellenőrzési és szankcionálási jogkörrel. Ellehetetleníti az együttélést az is, amikor valaki fölött az Airbnb-s lakásban létrehoznak két fürdőszobát, és a vécé lehúzásakor a hálószobában hallani a víz zubogását. Az ilyesmit eleve megtiltanám, ha rajtam múlna, az eredeti állapot visszaállítását is kötelezővé tenném. Fontos lenne, hogy a házban működő Airbnb-s lakások tulajdonosai bízzanak meg egy személyt, aki éjjel-nappal hívható, és azonnal intézkedik, ha esetleg randalírozni kezdenek a vendégek.

Nehezen tudtunk időpontot egyeztetni: járja a városokat, előadásokat tart. Van markáns különbség a vidéki Magyarország és Budapest társasházi panaszai között?

Az egyesületünknek háromszáz tagja van, nem csupán közös képviselők, hanem – többek között – lakástulajdonosok is. A tagság fele Budapesten, másik fele az ország legkülönbözőbb pontjain él. Van külön vidéki referensünk is. Úgy veszem észre, hogy vidéken leginkább a közműszolgáltatókkal, különösen a vízművekkel való konfliktusok nehezítik az életet. A szolgáltatóknak néha olyan elvárásaik vannak, hogy azon én is elcsodálkozom. Az egyik nyugat-dunántúli megyeszékhelyen például csak olyan tervet hagynak jóvá a lakások külön mérővel történő felszereléséhez, amelynek kivitelezési költsége igen magas, rengeteg bontással, majd helyreállítással jár. A vidéki vízművek időnként mintha nagyobb úrnak képzelnék magukat, mint kellene.