Előfizetés

Művészettel védekeznek

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.07.22. 10:00
Neogrády-Kiss Barnabás Covid19_ 01 című digitális fotója
Kiállítások, tárlatvezetések, pódiumbeszélgetések, koncertek, kertmozi, színházi és táncelőadások: újra elstartol a lovasi Resident Art Garten fesztivál.
„Tavaly csobbantunk a Balatonban, idén elkezdjük átúszni, és reméljük, nem lesznek nagy hullámok, mert még kicsit izmosodnunk kell” ­– fogalmaznak a lovasi Resident Art Garten szervezői. A Nagy Gyula Művészeti Alapítvány és a Resident Art Művészeti Ügynökség múlt év augusztusában nyitotta meg először háromhetes összművészeti fesztiválját a Balaton-felvidéki községben, Lovason. Az Alsóörs, Felsőörs és Paloznak között, a Királykút völgyének kapujában fekvő település több értelemben is festői: a határában fekszik egy őskori festékbánya, amit az emberiség történetének egyik legősibb festékbányájának tartanak. A Resident Art missziójához híven a kortárs képzőművészet került a fesztivál fókuszába­, a költségeket civil támogatásokból fedezték, és nem kisebb célt tűztek ki, mint kifuttatni rendezvényt a 2023-as Veszprém – Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programra. A tavaly siker után idén a világjárvány sem tudott a fesztivál útjába állni: a központi kiállítás és vásár anyagát mintegy száz művész alkotásaiból ezúttal is Schneller János művészettörténész és Bánki Ákos képzőművész – a két főszervező-kurátor – állította össze. A nagyágyúk (Fehér László, Mazzag István, Wahorn András, dr Máriás, Szöllősi Géza és Verebics Ági) mellett bemutatják az Y és a Z generáció munkáit is, hogy átfogó képet adjanak a hazai kortárs képzőművészet palettájáról. Tárlatvezetéseken hozzák közelebb az alkotásokat a nézőkhöz, buzdítva őket a vásárlásra, a műgyűjtés szenvedélyének felfedezésére, de erre ösztönöz a képzőművészeti alkotások, fotográfiák árfekvése is. A Gartenhez idén csatlakozott a csopaki ZM&G Galéria, amely Szöllősi Géza egyéni tárlatának ad helyet három hétre. A műgyűjtés szenvedélyéről többek között Alföldi Róbert színművész-rendező is fog beszélni, neoavantgárd fotógyűjteményét korábban a Mai Manó Ház is bemutatta A múlt szabadsága címmel. A Gyűjtés női/férfi szemmel című estéken művészeti szakemberek kérdezik a gyűjtőket. A Garten további esti beszélgetésein vendégek lesznek az idén harmincéves díszeli Első Magyar Látványtár és a miskolci alapítású MissionArt Galéria alapítói, akik a rendszerváltó évek műkereskedelméről fognak beszélni, de lesz szó a kortárs magyar fotográfia nemzetközi sikereiről, a magyar neoavantgárd szárnyalásáról is. A Garten2021 kertmozijában lesz premierje Lichter Péter legújabb, hatvan perces kísérleti filmjének, a Barokk Feminának, ami Nemes Z. Márió tavaly megjelent versfolyamának adaptációja. Két életrajzi ihletésű játékfilmet – Egon Schiele: A halál és a lányka, illetve a Gerhard Richter életpályáján alapuló Mű szerző nélkül – is bemutatnak, míg a dokumentumfilmes válogatásban Robert Mapplethorpe, Sebastiao Salgado, Agnès Varda, Fahidi Éva és Hortobágyi Endre szerepel. A Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál animációs válogatásában fiatal magyar alkotók formabontó munkái lesznek láthatók. Kondor Attila képzőművész munkáival nemcsak a Garten kiállításán lehet találkozni: különleges festményanimációi is helyet kaptak a programban, amelyről az alkotóval a vetítés előtt beszélgetnek a kurátorok. Bár a fesztivál utolsó három napján erős csáberőt jelent a szomszédos Paloznakon a jazzpiknik, itt is lesz muzsika: a fiatal magyar trombitás, Subicz Gábor és csapata mellett a Gartenen hallható lesz a két képzőművész, Wahorn András és Kopasz Tamás improvizatív jazzduója, a veszprémi Monoton monokróm és Szilágyi Rudolf képzőművész-zenész összművészeti produkciója, ami a land-art, performansz és live act elemeket ötvözi, a KristófLab és a Ziggurat projekt fény-hang-tánc előadásában is a kortárs művészet különböző műfajai egyesülnek új látvánnyá. Az E-mancik Színházi Manufaktúra Szomjas férfiak sört isznak helyettem című előadása után kézműves söröket kortyolhatnak a nézők, ami a Balatonfüred-csopaki borvidéken sem számít szentségtörésnek. A fesztivál idei szlogenje: Művészettel védekezünk! „Meg kell őrizni a humánumot, az emberi karaktert a rendszerekkel behálózott korunkban is” ­– hangsúlyozzák a szervezők.  Infó: Garten2020 augusztus 1-22. Helyszínek: Garten – Nagy Gyula Galéria, Lovas Garten Pajta – Márffy Ház, Lovas ZM&G Zámbó Műterem és Galéria, Csopak

Az elátkozott szkupstina

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.07.22. 09:30

Fotó: Wojtek Buss / AFP
A szerb parlament épülete számos drámát élt át a történelem folyamán, az építkezés is évtizedeken át zajlott.
Szerbiában kezd lecsengeni a tüntetéshullám, amelyet Aleksandar Vucic elnök nem éppen sikeres válságkelése váltott ki. Nem véletlen, hogy a belgrádi parlament, azaz a szkupstina épülete előtti Nikola Pasic tér, illetve a mögötte található lévő Úttörő park volt a megmozdulások színhelye, hiszen az országgyűlés szent hely, a demokrácia temploma. Legalábbis annak kellene lennie. Valójában azonban a történelem folyamán a rossz kormányzás, az elszalasztott lehetőségek szimbólumává vált, amolyan sértődött öreg hölgy lett, aki keseregve gondol vissza a múltra és arra, mi lett volna, ha az egyes sorsdöntő helyzetekben másként dönt. A rómaiak idején a terület temetkezési hely volt, több mint egy tucatnyi római sírt ástak itt ki. Az építők már ebből messzemenő következtetést vonhattak volna le. A szkupstina épülete ortodox templomhoz hasonlít. Igazi építészeti remekműről van szó. Három évtizeden keresztül építették, 1938-ra készült el. Amikor 1907-ben a munkálatokat megkezdték, Belgrád még Szerbia része volt, aztán az első világháborút követően létrejött a délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság, ami 1929-ben a Jugoszláv Királyság nevet vette fel. Talán azért is vált elátkozott hellyé a parlament épülete, mert a befolyásos szerb gondolkodók egy része kezdettől fogva ellenezte felépítését. A munkálatok ugyanis annak az I. Péter szerb királynak az ösztönzésére kezdődtek meg, aki 1903-ban egy államcsíny során meggyilkolta az Obrenovic-ház uralkodóját, I. Sándort. Az is kísérteties, hogy a törvényhozás címe: Nikola Pasic tér 13. A szám ezúttal is szerencsétlennek bizonyult. Az építkezés többször is állt a Balkán-, majd az I. világháború miatt, a főépítész Jovan Ilkicet pedig 1917-ben a Neusiedl am See-i táborba hurcolták, ahonnan sosem tért vissza. A háború viharaiban az építési tervek is elvesztek. Annyi dráma árnyékolta be a munkálatokat – 1921-ben I. Péter is meghalt - , hogy az 1921-ben trónra lépett I. jugoszláv király, Karagyorgyevics Sándor kezdte elhinni az ismert szerb jövendőmondó, Cane Jovanovic jóslatát, miszerint az építkezés során két királyt is eltemetnek. (Be is vált a jóslat, 1934-ben Sándort Marseille-ben ölték meg.) A munkálatokat Ilkic fia végezte be, akinek sikerült rekonstruálnia apja terveit. Érdekes, hogy a II. világháborúban az épületet nem érték károk, s a németek főhadiszállásukká tették meg. 1945 után a jugoszláv szövetségi parlament székelye lett. Az épület túlélte a NATO 1999-es bombázását is. Amikor azonban 2000 októberében, Slobodan Milosevic rezsimjének megbuktatásakor, tüntetők hatoltak be az épületbe, 90 festményt vittek el vagy semmisítettek meg. Többet később megtaláltak ugyan, de 55 ma is hiányzik. Ma már többen úgy vélik, sokan akkor nem is forradalmárok voltak, s nem Milosevic hatalmának megdöntését akarták, hanem egyszerűen lopni akartak. 

Rejtett és égbe kiáltó kincsek - ilyen arca is van a Bulinegyednek

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.07.21. 09:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A Budapest "mulató központja" vizuálisan is mozgalmas oldalát mutatja, ha az utcaművészet felől közelítünk: matricákkal, gerillaszobrokkal és monumentális tűzfalfestményekkel egyaránt találkozhatunk.
 Ha az emberek nem mennek a múzeumba, vigyük a múzeumot az utcára. E szellemiség áll a street art hátterében, és mi is e mentén járhattuk be Belső-Erzsébetváros tereit vasárnap délután az utcaművészet hetedik kerületi nyomait kutatva. A Budapest legnagyobb kiállítása címmel a Budapest Beyond Sightseeing szervezésében meghirdetett sétán a Bulinegyed kevésbé szokványos arcát ismerhetjük meg: a vasárnapi kirándulás résztvevői, akiket az esős időjárás sem riasztott vissza a kalandozástól, több száz négyzetméteres és miniatűr alkotásokat, s olykor megkérdőjelezhető értékű munkákat is láthattak. Túránk a Deák térről indult Lakos Borbála vezetésével, aki azzal a kérdéssel kezdte, mi is a művészet, és mit jelenthet a street art. Önkifejezés, dekorálás, hatás elérése, a pillanat megörökítése – a résztvevők különféle ötleteikkel nem álltak messze a valóságtól, hiszen mint az kétórás sétánk alatt kiderült, a köztérre kerülő alkotások a művészet más válfajaihoz hasonlóan nehezen körvonalazhatók, és gyakran megítélésük is különbözhet. A kiskörúton szemünket a magasba emelve rögtön két eltérő munka tűnik fel, az egyik legkiemelkedőbb belvárosi tűzfalfestmény az egykori Merlin Színház épületén kapott helyet. Ez volt az első, kifejezetten városszínesítési céllal készült mű a Színes Város Csoporttól: míg sokáig itt Vasarely ihlette kép pompázott, az elmúlt hónapokban A városnak te vagy a kovásza! című jelenet került fel. A szemközti ház egy újabb területre, a graffitire, azon belül is a tagre kínál példát, az épület legmagasabb pontján a FACE és CIPOE feliratok szerepelnek: a területmegjelölésként alkalmazott szignók több városrészben megtalálhatók. Ám míg a tűzfalak esetében azok elkészülési ideje miatt is engedélyekre van szükség, utóbbi az illegalitásban mozog. A közelben felfedezhetjük Kolodko Mihály mini gerillaszobrát is – ez Herzl Tivadarra emlékezik a Dohány utcai zsinagógával szemközt –, és láthatjuk, milyen, ha az utcaművészet intézményesült háttérrel és történelmi emlékezettel párosul: a Dob utca elején lévő festmény a II. világháborúban magyar zsidók ezreit megmentő Ángel Sanz Briz spanyol diplomatának állít emléket. A Madách tér felé véve utunkat a Neopaint Works alkotócsoport munkáival is megismerkedhetünk, a Rumbach Sebestyén utcában látható Budapest legnagyobb Rubik-kockája, és szintén itt van a méretével is kiemelkedő, az „évszázad mérkőzésének”, az Aranycsapat 6:3-as londoni győzelmének emléket állító ezer négyzetméteres fal. Utunk során stickerekkel (matricákkal), stencil (sablon) és paste-up technikával (falragaszok) is találkozhatunk: Miss KK kollázsbabáiba, és a hazai graffiti mozgalom egyik úttörője, Rapa hét épület homlokzatán elrejtett The Sun Is Shining Without A Pause (a Nap szünet nélkül süt) feliratának egyes szavaiba bármikor belefuthatunk. A Kazinczy és Király utca környékén sétálva ajánlott figyelmünket a tűzcsapokra, oszlopokra, szemeteskukákra fordítani, rejtett üzenetek jöhetnek szembe, amelyek finom ellenpontjai a szembetűnő falaknak. Utóbbiak esetében a gyönyörködtetésen túl akár marketingkampányok is állhatnak a háttérben, vagy a műfaj tengerentúli hagyományaihoz híven (gondoljunk csak a világhírű Banksy műveire) társadalmi témák is megjelenhetnek rajtuk. Hatásuk többnyire kitörölhetetlen, noha az alkotó(k) nevét ritkán tudjuk felidézni. Nem meglepő, hogy nemcsak a turisták fényképezik szívesen a hatszáz négyzetméteres Kazinczy utcai, késsel villával füvet falatozó, nemzeti jelképekbe bújtatott szürke marhát vagy Seress Rezső egykori házának falán a szemközti zöldségest és környezetét megelevenítő jelenetet, a résztvevők is sűrűn kapták elő telefonjukat. A „lájkvadász” fotók helyszínei olykor azonban megállásra is késztetnek, kiemelve, több ez, mint látványosság: akárcsak sétánk végállomásán, a Kürt utcában található Elfogadás fala című alkotás, amelyet a Színes Város és a Menhely Alapítvány projektje keretében hajléktalan művészek készítettek. Itt mintha csak a végszóra várt volna, újra eleredt az eső. Ám ha hiszünk Rapa frappáns mozaikfeliratának, a napfény is ott bujkálhatott a takarásban, arra csábítva, bolyongjunk többet errefelé, és szerte a városban, mert megannyi kincsre bukkanhatunk.