Hiába hirdette meg a szakminiszter már több mint egy hónapja az egészségügy újraindítását, az intézmények még mindig jóval kevesebb beteget látnak el, mint a járvány előtt. Ám hiába kisebb az átlagos gyógyítási teljesítmény, a kórházak eladósodása, noha mérséklődött, de nem állt meg. Júniusban 34,6 milliárd forint volt.
A járványkészültség alatt a kórházak a tételes elszámolás helyett havi átlagfinanszírozást kaptak az egészségbiztosítótól. A rendszer fenntartása akkor is sokba kerül, ha nem kezelnek beteget az ágyakon. Így hiába kaptak annyi pénzt, mintha átlagos ellátást végeztek volna, nem lett annyival jobb a mérlegük, mint amennyivel kevesebb embert láttak el. Szakértők az ismétlődő, éves eladósodást gyakran azzal magyarázzák, hogy a kórházak gazdálkodásából egyhavi finanszírozás hiányzik. Így ha a szolgáltatással arányosak lennének a költségek, akkor a 60 százalékos ágy felszabadítás és 100 százalékos finanszírozás mellett két és fél járvány-hónap elegendő lenne az intézmények éves adósságmentes gazdálkodásához.
Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára szerint a Magyar Államkincstár adataiból az látszik, hogy ha csökkenő ütemben is, de a járvány miatti megszorítások idején is növekedett a kórházak eladósodása.
Márciusról áprilisra 6,3 milliárddal, májusra további 4 milliárddal, majd júniusra 2,6 milliárddal nőtt a tartozás. Ez a csökkenés magyarázható azzal is, hogy egy a Kásler Miklós humán miniszter és Pintér Sándor belügyminiszter által közösen jegyzett levél az ötmillió forintnál nagyobb összegű beszerzéseket bonyolult engedélyezési eljáráshoz kötötte. Eszerint csak akkor vásárolhatnak bármilyen gyógyszert, eszközt, ha azt ellenjegyezte a kórházparancsnok, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ képviselője és az operatív törzs vezetője is. Ha ezt már meglévő szerződés alapján tennék, akkor ahhoz optimális esetben is legalább 10 napra van szükség. Ha nincs szerződés, gyakorlatilag lehetetlen a beszállítóktól bármit is megvásárolniuk a kórházaknak. A termék beszerzéséhez alapos indoklást kell adniuk és legalább 3 árajánlatot bekérniük. Ez akár több száz tétel esetén is fennáll. Ha nincs több forgalmazója az adott terméknek, akkor igazolás, nyilatkozat kell a forgalmazótól, hogy csak tőle szerezhető be az eszköz, vagy gyógyszer. Rásky László szerint ugyan a jóváhagyási procedúra 10 napos határidőre van korlátozva, de az eddigi tapasztalatok szerint az engedélyezők képtelenek azt betartani. A kórházak gyakorlatilag most nem vásárolnak semmit a beszállítóktól. Valószínűleg azért sem „pörgetik fel a betegforgalmat”, mert lassan kiürülnek az anyagraktáraik.
Van olyan kórházi vezető, aki szerint az ellátók döntő többségének különösen a nyári hónapokban, amikor egyébként is kevés a beteg, kifejezetten előnyös gazdálkodási eszköz, az átlagos finanszírozás. Azt ő sem tagadta, és más főigazgatók is megerősítették, hogy van olyan intézmény, amely nem siet felpörgetni a betegfogadást.
Egyes kisebb szakkórházak viszont más okból is konganak az ürességtől, az ágyaik alig 30-40 százalékára jut csak beteg. Ide az alapellátás, illetve a szakrendelők nem küldenek pácienseket. Lapunk az elmúlt hetekben többször is írt arról, hogy a járvány miatt kötelező telefonos bejelentkezés mennyire akadozottá tette az ellátást. Olykor akár nyolc-tíz percig is várakoznia kellene a vonalban a betegeknek ahhoz, hogy valaki fogadja a hívásaikat. A rendszer nem alkalmas a telefonos betegfogadásra, másrészt a szakorvosokból is kevés van, miután az ellátók nagy többsége 65 éven felüli, akiknek a harmada nem tért vissza a járvány után a szakrendelőkbe dolgozni. A kórházak egy másik csoportja ha csak teheti, egyszerűen tovább küldi a pácienseit. Ezért a megyei kórházak és az egyetemi klinikák kénytelenek jóval a 100 százalék felett teljesíteni. Az említett intézményeknek már nincs hová tovább küldeni a kezelésre szorulókat.
Ez a helyzet tarthatatlan – mondta lapunknak Sinkó Eszter közgazdász, rendszerelemző, aki szerint mielőbb vissza kell térni a teljesítményarányos finanszírozáshoz. A mostani helyzet rossz stratégia, mert nem ösztönzi az intézményeket, hogy mielőbb megoperálják a várólistákon lévő betegeket, sőt megnyújtja az átlagos várakozási időt. Az ellátás folyamatossága számos ponton sérül – figyelmeztet. Hozzátette: tud olyan esetről, amikor egy csípőprotézis műtét után a beteget három héttel később jegyeztek elő rehabilitációra, mikor azt az operáció után azonnal el kellene kezdeni.
