Hogy tegnap volt a születésnapod?
Szenilitásom immár rendszeres?
Még Sanyi is küldött képeslapot,
Pedig ő egy éve alzheimeres?
Nem gondolod, hogy elfelejtettem!
Röhej még a feltételezés is.
Attól, hogy egy puncstortát sem vettem,
Nem bizonyított a hipotézis.
Csak időtlennek tartalak téged,
Te testesíted meg az ideát,
A túlvilági örök szépséget
Te képviseled nekem ideát.
Bájod időtlen, kellemed örök,
Mit nekem a nap körül tett körök!
Most mérges vagy, mert elbóbiskoltam,
Miközben éppen beszéltél hozzám?
És csak feküdtem mintegy félholtan,
Elterülve a kanapé hosszán?
Azért alszom, mert látlak álmomban,
Szépségedtől elszorul a torok,
A lélegzetem is eláll nyomban,
Ilyenkor tűnhet úgy, hogy horkolok.
Eszméletlenül kívánlak téged,
Csodás alakod tízpontos nálam,
Csak bámulom a gyönyörűséget,
Hát csoda, ha elcsöppen a nyálam?
Ha elszundítok, ne vedd hát zokon,
Hisz rajtad kívül nincs rá más okom.
Emlékszel, névnapodra egyszer
Ajándékként egy szonettet vittem.
Megírtam benne, mennyire tetszel,
Tizennégy sor volt, rímelt, meg minden.
„Faszarikám, zárva a virágbolt?”
Ezzel a kérdéssel szúrtál szíven.
Meg „A szüleimnek igaza volt”.
Bár azt nem árultad el, hogy miben.
Karácsonykor magamért kiteszek,
Egy egész ciklus lesz a fa alatt.
Még egy flancos díszzacsit is veszek,
Remélem, hogy ez majd sikert arat.
Mert mondjanak bármit is anyádék,
A szonett-kötet becses ajándék.
Jenő napján senki nem köszönt fel,
Biztos azért, mert nem vagyok Jenő.
Ede napon ajándéközönnel
Nem áraszt el se férfiú, se nő.
Nem bánom, mert nem vagyok Ede sem,
És ha nem húzod meg a füleim
Béla napon, elnézem kegyesen,
Hisz nem így neveztek el szüleim.
Komolyan kérdem, milyen alapon
Várnám el, hogy megünnepeljenek
Figyelmes barátok Elek napon,
Ha valójában nem vagyok Elek.
Nem értem, a te kedved mért gyatra,
Ha nem kapsz semmit se Bálint napra.
Hogy az angol szonett nem akkora szám?
A Hufnágel petrarcait tudott?
Hát, legyen vele boldog a húgod,
Szívből kívánom neki, igazán.
Viszont – és ne hidd, hogy csak jár a szám –
Tartalmilag labdába sem rúgott,
Eszébe nagyjából annyi jutott,
Hogy szívem érted ég, mint a kazán.
Minden szonettje kész giccsparádé,
Soha nem említette a szexet,
Csak nyavalygott folyton, mint a kappan,
Szókincse vénebb, mint nagyanyádé.
És miért akkora kunszt a szextett?
Egy jó kis kuplé csak jobban csattan.
