Videó444

Ha épp semmi dolgunk, és fotelba süppedve, ágyon heverészve, utcán bolyongva, tó- vagy tengerparton napozva valamiért azon töprengünk, melyik hazai hírportálon jelennek meg igazán sikeresen videóanyagok, alighanem a 444.hu jut elsőnek eszünkbe. És máris töprenghetünk tovább, hogy tulajdonképpen miért. Hiszen a műfaji kínálatban első pillantásra nincs semmi újdonság. Tudósítások, riportok, portrék, kis színesek, olykor egy-egy dokumentumfilm. Mi ebben a sajátos? Netán a minőség?

Most ki kéne hagyni néhány sort a bizonytalankodó fejvakarás jelzésére. Mert hát igen, persze hogy a minőség… Csak miből születik? Egyszerű lenne azt mondani, hogy a készítők rendkívüli filmes-tévés tehetségéből. De újabb néhány sornyi magunk elé bámulás után tagadóan rázzuk meg fejünket a felvetésre. Még akkor is, ha a videós csapatból bárkit jól tudnának használni a tévécsatornák, Halász Júlia és Botos Tamás pedig bizonyította, hogy helye van, és komoly szerepe lehet a filmes világban.

Nagy levegő, utolsó üres sorok, és lássuk, mi másra juthatunk, sok kérdőjellel persze. A jó teljesítményt alighanem a közeg szellemi aurája, hitvallása csiholja. Mint annyi más esetben. A rendszerváltás előtti három évtized irányított, de mindent átható közéletisége, intellektuális pezsgése megfelelő finanszírozással nemzetközi szintre hajtotta a magyar filmet. Az adott szellemi-politikai kontextusban azok is jelentőset tudtak alkotni, akiket nem tartottak jelentősnek. Szárnyaltak a Magyar Televízió műsorkészítői is. Gondoljunk csak A Hét vagy a Panoráma adásaira.

Jelenleg nincsenek a mi világunkban efféle átfogó társadalmi-gondolati hajtóerők. A média szereplői maguk kénytelenek megtalálni a tevékenységüket hergelő-irányító célokat, erőket. Keveseknek sikerül átlendülni a letargikus gépiességen, tradíciók kényszerpályáin. A 444.hu közéjük tartozik. Ráérzett, mert rá akart érezni, a civil, demokratikus társadalmi érzékenység hangütésére, amelynek rezgéshullámain, könnyed, magabiztos megszállottsággal küzd a politikai manipuláció kalózaival, tények és mélyről kibányászott összefüggések ritka kincsét hintve olvasóinak. És ennek szolgálatába állította audiovizuális anyagait is. Így ezen a portálon a cikkek és a videók szerves egységben működnek. Szinte észre sem vesszük, mikor olvasunk, és mikor nézünk valamit. Már csak azért sem, mert a szerkesztőség több tagja mindkét formában tevékenykedik.

Nehéz nem végignézni Halász Júlia riportjait, portréit, Kiss Bence „vlogos” kommentfilmjeit, a „bedolgozók”, Boros Júlia, Herczeg Márk vagy Czinkóczi Sándor munkáit. Amiért most én is Ács Dániel videóit emelem ki, annak nem nagy népszerűségük az oka. Sok műfajon átívelő munkássága jól mutatja a portál szemléletmódját, energiaforrásait. Tavaly óriási visszhangot váltott ki háromrészes, félmilliót meghaladó nézettségű filmje a budapesti parkolási visszaélések maffiavilágáról. Sok korszerű képi eszközt bevetett benne, de a hatás az oknyomozó újságírói lendületben, alaposságban rejlett. Ácsnak volt ereje kikapirgálni a részleteket, rögzíteni, ami rögzíthető, majd izzasztóan türelmes szerkesztéssel követhetővé, plasztikussá tenni a feltárt mechanizmust. A profi dokumentumfilmezés mércéje alapján is rendkívüli teljesítmény kortárs témában.

Ács Dániel, hol Botos Tamással, hol egyedül a többi műfajban is sokszor addig mocorog, forgolódik, amíg videókamerára nem akad egy tömeges megtekintést keltő kép vagy mondat. A tavalyi EP-választások idején egy szegény településen, Csenyétén kérdezgette az embereket jobbra-balra, aztán csak kikérdeződött belőlük valami ütős. – Én a Fideszre szavaztam. (…) Nem arra kellett? – szeppen meg egy megviselt asszony. Ács: – Ismer még más pártokat?” – Nem. (Nem csak ő képes persze ilyesmire, Nádasdy Ádám Kiss Bencének, Halász Júliának és Plankó Gergőnek lökte oda elhíresült mondatát: „Én csak egyszerű buzi vagyok, nem vagyok LMBTQ.”)

A komment videó vagy tévés tárca is kedvelt műfaj. Készítője, narrátora televíziós és netes tudósításrészletek bejátszásaival tár fel személyes (olykor nyíltan ironikus) hangon egy eseménysort, folyamatot. Itt a döntő mozzanat a válogatás és a szerkesztés. Ács Dániel április 15-i anyagában a koronavírussal kapcsolatos kormányzati manőverekkel, a migráció, Soros és a járvány propagandisztikus összekapcsolásával foglalkozott. A felhatalmazási törvény vitájához érve két drámai, a hatalmi erőviszonyokat megrázóan modelláló bejátszást kínál nézőinek. Először Tóth Bertalan érzelmi hevességbe keseredett felszólalását láthatjuk, amely a végén már kétségbeesett könyörgés a kormányhoz egységért, emberi gesztusért. Majd jön a miniszterelnök reakciója: „Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. (…) Mindegy, hogy az ellenzék mitől fél. Ez legyen az ő dolguk. Nekem 133 bátor ember kell. Az ország 133 legbátrabb embere. És azok önök, itt, a kormánypárti oldalon (…) ne rendüljenek meg, ne hátráljanak meg, ne bizonytalanodjanak el, bármit mondanak.” Nos, mi se hátráljunk meg. Bármit mondjanak, nézzük továbbra is a 444.hu videóit.