egészségügy;Kásler Miklós;Pintér Sándor;

2020-07-27 06:00:00

Uniformizálják az egészségügyet

Az állami póráz kurtítása látszik a fő célnak a most készülő egészségügyi átalakításban – derül ki a lapunkhoz eljutott információkból.

Az egészségügy átalakítása az elmúlt hónapokban került napirendre, a kormány több tagja – köztük maga a miniszterelnök – is jelezte, hogy nekilátnak a rendszer megújításának. A készülődésnek vannak is látható jelei: Kásler Miklós humánminiszter és Pintér Sándor belügyminiszter különböző, a rendszer átalakítását előkészítő bizottságokat hoztak létre. Sőt, Pintér sorra fogadta már az ágazat érdek- és szakmai szövetségeinek vezetőit, továbbá mintegy 350 milliós megbízást adott a Boston Consulting Group (BCG) tanácsadó cégnek, hogy készítsen elemzést arról, miként lehetne javítani a magyar egészségügy hatékonyságát. Ez a cég korábban a szlovák kormány megbízására készített hasonló javaslatot. Abban egyebek mellett azt ígérték, hogy húsz százalékkal is nőhet a szlovák rendszer hatékonysága és akár 30 százalékos minőségjavulást érhetnek el a közszolgáltatásokban. Az ezen alapuló szlovák egészségügyi reformtervet – noha az ottani ellenzék pártjai is támogatták –, a gyakorlatban még nem tesztelték.

A BCG által Magyarországnak készítendő koncepciójáról nem sokat tudni, pusztán azt, hogy augusztus elején kell az eredményt átadniuk Pintér Sándornak. A döntés előkészítésének további menete meglehetősen kuszának látszik. Az ágazatért elvileg felelős Kásler Miklós egy videonyilatkozatában úgy próbálta magyarázni a szereposztást: a belügyminisztert ő kérte arra, hogy „szervezési tapasztalatait” bocsássa az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) rendelkezésére az egészségügy struktúrájának áttekintésében, esetleges átalakításában. „A Belügyminisztériumnak eszében sincs orvosszakmai kérdésekben döntéseket hozni, a magyar egészségügy átalakítását nem a Boston Consulting Group fogja megszabni.” – állította. Hozzátette, hogy a belügyi és egészségügyi tárca további 15-20 egyéb szervezet, köztük az orvosi és gyógyszerészi kamarák véleményét is kikérte az átalakítással kapcsolatban, emellett véleményt nyilvánított a Pénzügyminisztérium, továbbá a Magyar Nemzeti Bank.

Kásler Miklós sokat sejtető, ám kevés konkrétumot fölfedő nyilatkozatai ellenére a lapunk által megkérdezett szakértők sem tudják, hogy pontosan hol és mi készül, illetve annak mi a célja, van-e határideje. A kormányzati szándékokról legfeljebb abból az akcióból sejthetünk meg valamit, hogy – eddig szokatlan módon – megszólították az ágazatban dolgozókat is. Mintegy 140 ezer dolgozó, köztük az intézmények vezetői, az orvosok, a szakdolgozók, a gyógyszerészek, a háziorvosok kaptak egy kérdéssort. „Ez egy nemzeti konzultáció” – nyilatkozta Kásler Miklós a Demokratának, ami már bizonyos óvatosságra inthette a közönséget.

A nemzeti konzultációk általános tapasztalata ugyanis az, hogy a kérdőíveket nem az őszinte érdeklődés hatja át, sokkal inkább már kész kormányzati politikai törekvésekhez igyekeznek legitimációt szerezni. Az ágazati dolgozók elé tárt kérdések maguk is megerősítik ezt a gyanút. Sejthető belőlük az átalakítás szándékolt iránya. Úgy tudjuk, a kérdéssorhoz maga a BCG is adott javaslatokat, de a végső megfogalmazás az Emmi-ben készült.

A tárca több mint fél tucat területtel kapcsolatban kéri a válaszadókat, hogy egy ötfokú skálán osztályozzák: mennyire tartják támogatandónak például az intézmények még erősebb centralizációját, a miniszter irányítói jogköreinek erősítését.

Úgy tudjuk, a reform döntéselőkészítői a közfinanszírozott ellátásokat egyértelműen továbbra is adóforintokból állnák, nincs jele annak, hogy külső forrásokat, például biztosítói pénzeket vonnának be. Ezzel párhuzamosan fölszámolnák a tulajdonformák sokféleségét az alapellátásban és a kórházi szektorban is, a teljes egészségügyi rendszerben. Egyetlen hivatal irányíthatná a szolgáltatók beszerzéseit, fejlesztését éppúgy mint a személyzeti politikáját. Úgy tudjuk szó van arról is: a kórházi ellátást úgy szerveznék újjá területi egységenként, hogy ahhoz hozzátartozzon a szak- és alapellátás is.

Az egységes állami egészségügy felállításának terve indokolhatja a kérdőívnek azt a kérdését: „Egyetért-e azzal, hogy az érintett szereplők által elfogadott életpálya modell bevezetése esetén az egészségügyi dolgozók vagy csak a közfinanszírozott rendszerben dolgozzanak vagy csak azon kívül, a magánellátóknál?” Úgy tudjuk, a Pintér Sándor által létrehozott „bér és hálapénz bizottság”, amelyet maga Kincses Gyula, az orvosi kamara elnöke vezetett, már leadott javaslatai érintik ezt a kérdéskört: egy tisztes béremelés feltételeként elfogadható lenne ez a megkötés is.

A lázas reform-előkészítésben feltűnő, hogy az érintetteket, a betegeket egyáltalán nem próbálta senki kérdezni. A Népszava néhány napja megkérdezte a tárcát, hogy a betegek mikor kapnak az általuk kívánatosnak tartott változásokról kérdőívet, de a minisztériumtól erre még válasz sem érkezett.

Ez is arra mutat rá, hogy a reform céljaként gyakran emlegettet hatékonyságnövelés itt nem arról szól, hogy miként lehet a legjobb egészségügyi ellátást nyújtani a polgároknak. A reformerek kizárólag arra fókuszálnak, hogy miként lehet a mindenkori kormányzati akaratot a lehető legegyszerűbben és legolcsóbban érvényesíteni az ágazatban. Erre utal, és ezzel vág egybe a centralizálás és az alkalmazotti rendszer teljessé tételének szándéka is. Azt a háttérben nyilatkozó szakértők is megerősítették, hogy ez a legerősebben tapintható motiváció az egyébként meglehetősen kaotikus folyamatban.