Előfizetés

Feltápászkodni a padlóról - bitang nehéz most érdekképviselet nélkül

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.07.28. 08:40
A 27-ik Sziget fesztivál sajtóbejárása.
Fotó: Koncz Márton / Népszava
Nem adom fel! címmel rendeznek kedd délután flashmobot a Sziget Nagyszínpada helyén azzal a céllal, hogy empátiát ébresszenek a koronavírus-járvány miatt egzisztenciális krízisbe került zeneipari szereplőkkel.
- Újra meg újra talpra áll a zeneipar – ezt akarjuk bizonyítani a mára tervezett flashmobbal. Nem akarjuk megmondani senkinek, hogy mit gondoljon, mit tegyen, csak a magunk eszközeivel szeretnénk felhívni a figyelmet egy helyzetre. Március 11-én a zeneipar 30-40 ezer embert foglalkoztató gyárából egyik napról a másikra mindenki elveszítette a munkáját. Természeti katasztrófa áldozataivá váltunk, és miközben, ha bárhol az országban földrengés miatt zárt volna be egy üzem, rengetegen segítettek volna, mi egyelőre nem érezzük a társadalmi szolidaritást – mutatja be plasztikus hasonlattal a zeneipar helyzetét Podlovics Péter, a mai rendezvény egyik életrehívója. A többek között az Ivan and the Parazolt, az Európa Kiadót, Ripoff Raskolnikovot és Little G. Weevill-t képviselő menedzseriroda vezetője magánemberként vesz részt a szervezésében. - A legtöbb országban állami és civil támogatási csomagokat alakítottak ki, nálunk ez érdemben még nem érzékelhető, egyelőre inkább ígéretek vannak, semmint konkrétumok a zeneipart ért 40 milliárd forintra becsült kár enyhítésére. A zenészek és háttérdolgozók: technikusok, stage handek, sofőrök, merchpultosok, fotósok és videósok és színpadépítők eddig pár százmillió forintot kaptak állami forrásból, kb százmilliót az Artisjus és Előadóművészi Jogvédő Iroda ( EJI) segélyalapjától, és civil kezdeményezések, így a Fábián Juli Alapítvány és a Rádió 1 jótékonysági estjéből származó bevételből – érzékelteti az arányokat. A járvány kitörése következtében meghozott intézkedések a lehető legrosszabbkor jöttek, a tavasztól őszig tartó időszak hozza a bevételek 70 százalékát. - Márciusban már két, lényegében bevétel nélküli hónap után voltak a művészek és háttérdolgozók, emiatt is kerültek csődközelbe – mondja Podlovics Péter. - Sok kommentben találkoztam a felvetéssel: miért nem dolgoznak a zenészek valami rendeset? Egyrészt a zenészlét kemény – fizikai is – munka, másrészt pedig bár sokan elmentek kőművesnek vagy árufeltöltőnek, mégsem hiszem, hogy az a jó megoldás, hogy művészek, akik évekig tanultak zenélni, sutba dobják tehetségüket, szakmai múltjukat. Nem lenne jó, ha sok Michelangelo széklábat faragna mostantól – mondja Podlovics Péter. A kormány szerdára ígért döntésével kapcsolatban is vannak elképzelései: - Ha a döntés valóban segíti a járvány elleni védekezést, természetesen támogatjuk, de felvetődik a kérdés: valóban az élő zenei rendezvények a legkockázatosabbak? A Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter által említett alkoholfogyasztással kapcsolatban feltehető a kérdés: Mi van, ha nem árulnak tömény szeszt a koncerteken? Mi van, ha szektorokba szervezett vagy ültetett koncerteket rendezünk? Mindezekről is lehetnének szakmai egyeztetések – ad ötleteket. Zenészek is emlegetik mostanság, hogy nincs közös érdekképviseletük, ami a mostani, különösen nehéz időszakban sokat segíthetett volna a döntéshozókkal való tárgyalásokon. - Egy társasházi közgyűlésen sem könnyű 30-40 lakó közös álláspontját kialakítani, nemhogy egy ekkora szektorban. Eddig ilyen krízishelyzet nem volt, ezért nem akkora tragédia, hogy nem tudott a szakma egységesen fellépni. A járvány hozadéka, hogy egyre többen értik meg, szakmán belül is kellene egyeztetni, és transzparens érdekképviseletet kialakítani. A Music Hungary Szövetség ugyanakkor igyekezett ezt megtenni, el is juttatott és most is eljuttat szakmai ajánlásokat a döntéshozókhoz, a válság pedig felnyitotta a szemeket: ha mi nem teszünk semmit, nem lesz kilábalás.     

Szól a dal a Szigeten

„Tudjuk, hogy azon a kb. 40 000 emberen kívül, akik ebben a hatalmas gyárban dolgoznak és márciusban úgy lettek egyik napról a másikra kirúgva, hogy előtte már két hónapig fizetés nélküli szabadságon voltak, vannak még rengetegen, akik élete hasonlóan ellehetetlenült. Nem is gondoljuk úgy, hogy a mi helyzetünk sokkal rosszabb lenne az övéknél. Nekünk ráadásul megadatott, hogy egy ideig éltethetett a remény, hogy augusztusra a járvány visszaszorulásával esélyünk lesz a padlóról legalább négykézlábra feltápászkodni. Most nagyon úgy fest, hogy marad a padló. Gyűljünk össze július 28-án délután 17h-kor a Sziget nagyszínpad helyén és énekeljük el közösen a lenti dalt! Aki tud és akar, hozzon valami hangszert (az se baj, ha be van hangolva) hátha úgy jobban szól majd. - írják az esemény Facebook oldalán, amely az LGT Nem adom fel című dalának közös előadására hív. 

Kitágított műfaji határok

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.07.27. 11:30

A jórészt Lengyelországban élő énekesnő és zeneszerző, Bazsinka Ágnes kvartettjének bemutatkozó lemeze alaposan kitágítja a műfaji határokat. A magyarországi premiernek a Budapest Music Center ad otthont, augusztus 1-én.
Bazsinka Ágnes a Zeneakadémia jazztanszakán szerzett diplomát, de már az egyetemi évek vége felé bátran kísérletezett olyan műfajokkal és formákkal, amelyekben a jazz mellett markánsan megjelenik a hangszer- és effektszerű éneklés, a zajok és zörejek muzsikája vagy éppen a spoken word, azaz az énekbeszéd. „Nem szeretek műfajokban gondolkodni, és a kortárs jazzben egyre fontosabb a kísérletező attitűd, amire a közönség is nyitott. Olyan zenét szeretnék létrehozni és énekelni, ami elég nagy teret ad a mozgásnak és a képzeletnek, s amiben fontos az érzelmi töltés, az atmoszféra, a spontaneitás” – mondja az énekesnő. Ezek a törekvések tükröződnek lengyel zenészekkel alkotott kvartettjének bemutatkozó albumán, amely a Things Look Different from Here (A dolgok innen másképp látszanak) címet kapta. Egy szakíró szerint a lemezen „dinamikus zenéjükben a poliritmikus formák, az éteri hangok, a stíluseklektika, a mesemondás és az improvizáció, a világzenei elemek összefonódásából jön létre áttetsző, feltűnő mintákkal telehímzett zeneszövet.” A CD-n (amely online platformokon is elérhető) a kvartett mellett Ola Wrona fuvolán, Patryk Petersson basszusklarinéton, Dés András pedig rengeteg féle ütőhangszeren játszik. Bazsinka Ágnes eredetileg klasszikus zongorát és gitárt tanult, az ütőhangszerek is vonzották. Lelkesen meséli, hogy egy afrikai énekverseny után, utcazenészekhez csatlakozva marimbán improvizált, „s ebből szerelem lett a hangszerrel, akárcsak a vibrafonnal.” Az afrikai és indiai népzene, az indonéz gamelán vagy a 20. századi és kortárs zeneszerzők közül Bartók Béla és Steve Reich is hatással volt rá útkeresése során. Zeneszerzéssel már gyerekként is foglalkozott: „kis dallamokat írtam, amiket két szólamban fütyültem és dúdoltam, hogy mindig halljam is, ami a fejemben volt.” A mesterképzést már Lengyelországban, a katowicei Karol Szymanowski Zeneakadémián végezte. Ennek előzménye, hogy – egy művészileg éppen stagnáló időszakában – véletlenül hallott a lengyelországi Żory-ban megrendezett Voicingers jazzének versenyről és fesztiválról, ahol a döntőbe jutott. A katowicei diploma évében elnyerte a lengyel-magyar kulturális kapcsolatok erősítésén fáradozó Wacław Felczak Alapítvány ösztöndíját, s ennek is köszönhető, hogy nemrégiben megjelenhetett a bemutatkozó lemeze. Úgy érzi, a lengyel muzsikustársak nagyon nyitottak, könnyen tudnak azonosulni azzal a saját világgal, amit Ágnes az évek során építgetni kezdett. „Nagyon szeretem a dinamikát köztünk. Az építő kritikát, a vitákat éppúgy, mint a flow-élményt, a heuréka-pillanatokat, amikor megszületik egy különleges hangzás, és együtt örülünk neki” – mondja. A lemezbemutatón eljátsszák a teljes album anyagát, de új darabok is lesznek, és szeretnének sokat improvizálni. Ágnes a koncertezés és a tanítás mellett többféle tervéről is beszámol. „Elkezdtem tavaly egy minimalista zongoradarab-sorozatot, etűdöket írni, s ebből szeretnék egy szerzői albumot. Egy profi ütőhangszeres társammal vokál-percussion projektet indítottunk, ahol az éneklés mellett marimbán is fogok játszani. Szeptembertől szeretnék táncosokkal, vizuális művészekkel is együtt dolgozni, ami új fejezet lesz a pályámon. Tervezek előadásokat, workshopokat tartani és persze folytatni a komponálást” – mondja végül a sokoldalú énekesnő.   Infó Bazsinka Ágnes & LAS IIII: Things Look Different from Here (szerzői kiadás) Lemezbemutató koncert: augusztus 1.  Budapest Music Center / Opus Jazz Club 

Magyar-lengyel kvartett

Bazsinka Ágnes krakkói bázisú kvartettjében (amely a LAS Quartet nevet viseli) Szymon Bora játszik vibrafonon, Jan Jerzy Kołacki bőgőn, Bartłomiej Dybel pedig dobol. „Szymonnal találkoztam először a katowicei akadémián. Sokat ötleteltünk, beszélgettünk, több órás jam session-ök jöttek létre, s megtaláltam benne azt a biztos pontot, akivel elindulhatok. Jan Jerzy intellektusa sokat ad a zenénkhez – az egyetemi kantinban alternatív hangszerelési módszerekről és filozófiáról beszélgettünk. Bartek csatlakozott utoljára: pozitív, korrekt, nyitott hozzáállása és felkészültsége mellett az is fontos volt, hogy rögtön megragadta az általam képviselt zenei világ” – mutatja be dióhéjban zenésztársait Ágnes.

Eco, az óriás

Gál Mária
Publikálás dátuma
2020.07.27. 10:30

Fotó: Arnaud Meyer / AFP/Leemage
Tizenkét, a milánói összművészeti fesztiválra íródott esszét tartalmaz az Óriások vállán című Umberto Eco posztumusz kötet. Végigolvasva akaratlanul megfogalmazódik az olvasóban – vajon van-e még, lesz-e még Ecohoz mérhető modern reneszánsz óriás?
„Világéletemben izgatott a törpés-óriásos mese. A történelmi törpe-óriás polémia mindazonáltal annak az apák és fiúk közt ősidők óta folyó küzdelemnek az egyik fejezete csupán, amely – mint látni fogjuk – még ma is közelről érint bennünket” - írja Umberto Eco Óriások vállán című esszékötete címadó darabjának nyitó soraiban. Aki nagysikerű regényei, A rózsa nevében, A Foucault inga vagy A prágai temető izgalmát keresi a kötetben, annak nem ajánljuk a művet. Az Óriások vállán más típusú izgalmakat rejt, a szerző ezúttal nyomozását az emberiség kultúrtörténetének egészére, annak szinte minden területére terjeszti ki, olyan kérdéseket boncolgatva, mint a nemzedékek harca, a titok, a tűz, az abszolút és a relatív, a szépség és rútság, az összeesküvés, a láthatatlan, a hamis és a hazugság, a művészeti tökéletlenség… megannyi olyan fogalom, amely mindig is foglalkoztatta az emberiséget. De amint az idézett nyitó sorokból is látszik, Eco olyan könnyedséggel, sziporkázva mesélve járja körül ezeket a témákat, hogy képes elfeledtetni velünk azt is, hogy törpeként állunk az ő óriás vállain. Az a tudásmennyiség, annak sokrétűsége és sokszínűsége, ami ebből a 350 oldalból zúdul ránk, egyenesen letaglózó. A szerző által is idézi a klasszikus aforizmát, miszerint „A régiek természetesen óriások voltak mihozzánk képest; mi azonban, bár törpék vagyunk, az ő nyakukba kapaszkodva – vagyis élve bölcsességükkel – jobban látunk, mint ők”. Ezeket az esszéket olvasva azonban elsősorban nem az jut eszünkbe, hogy az ő vállára kapaszkodva, az ő bölcsességével élve tovább látnánk, mint ő, inkább az, hogy van-e még rajta kívül ilyen utánozhatatlan modern reneszánsz óriás.    Infó:  Umberto Eco: Óriások vállán  Fordította Barna Imre, Sajó Tamás Kossuth Kiadó, Budapest, 2019

Ihletadó fesztivál

A 2000-ben Elisabett Sgarbi által kezdeményezett Milanesiana olaszországi összművészeti fesztivál, amelyen 2000-2015 között Eco e kötetben megjelent előadásai is elhangzottak, az idén is elrajtolt, mégha nem is a megszokott formában. A rendezvények egy része, mint például az előadások, viták, virtuális térbe kerültek, a kiállításokra, előadásokra és koncertekre korlátozott a belépés, de minden rendezvény vagy internetes csatornákon, vagy televíziós közvetítés révén követhető. Az idei fesztivál címe a Színek /I Colori, a programok e témakörben szerveződtek. A Milanó központú fesztivál 12 városban zajlik. Összesen 40 rendezvény szerepel a június 10 -augusztus 6 közötti programban, 115 olasz és külföldi meghívottal. Elisabetta Sgarbi, a fesztivál megálmodója és művészeti igazgatója szerint, a központi téma eddig még soha nem állt olyan nyílt ellentétben az épp megélt valósággal, mint az idén. De mint mondta, ezzel is a reményt hangsúlyozzák, azt, hogy Lombardia reménykedik és nem adja fel. (Az olaszországi koronavírus járvány gócpontja az északi tartomány, Lombardia volt. A régió iszonyatos veszteségeket szenvedett, az itáliai halálos áldozatok zöme is innen került ki. A sokkot még nem heverte ki.)