A Notre Dame leégésekor a levegőbe került ólmot mutattak ki a párizsi mézekben

A „megfüstölt” kaptárakból származó mézek átlagos ólomkoncentrációja négyszer magasabb volt, mint a Párizs környéki területekről származóké és 3,5-ször magasabb, mint a tűzvész előtt begyűjtötteké.

Megemelkedett ólomszintet mutattak ki azokban a mézmintákban, amelyeket a lángoló Notre-Dame-székesegyházból felszálló füst útjában lévő kaptárakból gyűjtöttek be három hónappal a tavaly áprilisi tűzvész után.

A kanadai Brit Kolumbia Egyetem kutatói különböző fémek koncentrációit vizsgálták a párizsi kaptárakból tavaly júliusában begyűjtött 36 mézmintában – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Az Environmental Science & Technology Letters című folyóiratban publikált eredmények szerint

„A tűvész éjszakáján uralkodó széljárás alapján pontosan behatárolható a füstcsóva mozgásának iránya” – magyarázta Kate Smith, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatók egy 2018-as párizsi mézkeverékkel, valamint egy 2017-ben a kelet-franciaországi Auvergne-Rhone-Alpes régióból begyűjtött mézmintákkal is összevetették a tűzvész utánról származó mintákat.

A legmagasabb ólomkoncentrációt – grammonként 0,08 mikrogrammot – a székesegyháztól öt kilométerre nyugatra lévő kaptárból származó mintában mutatták ki.

A tűzvész előtt begyűjtött párizsi mintákban grammonként 0,009 mikrogrammnyi ólmot, míg az Auvergne-Rhone-Alpes régióból származókban grammonként 0,002-0,009 mikrogrammot mértek.

Az Európai Unió grammonként 0,10 mikrogrammban maximalizálja a szirupok, édesítők és gyümölcslevek ólomtartalmát.

Az ólom gyakori építőanyag volt a 12. századi Párizsban, amikor a Notre-Dame-ot építették. A székesegyház teteje és huszártornya több száz tonna ólmot tartalmazott, amelynek döntő része egyszerűen elolvadt a tűzben, jelentős része azonban a levegőbe került.

„Az, hogy a Notre-Dame huszártornya tele volt ólommal, egészen egyedülálló kutatási lehetőséget teremtett” – mondta Dominique Weis, az egyetem munkatársa.