Magánbeszélgetések során sokszor merül fel a kérdés: mi az a határ, aminél az emberek már megelégelik, hogy teljesen hülyének nézik őket? Gyakran az lehet az érzésünk: a határ a csillagos ég. A Kádár-rendszerben az emberek bőven megelégedtek azzal, hogy volt elég pénzük a mindennapi betévőre, volt lakásuk, kivárták azt a pár évet, míg hozzájutottak hőn áhított kocsijukhoz, szociális helyzetüket is jónak érezték. A rendszer akkor kezdett recsegni-ropogni, amikor már egyre kevésbé érezték biztonságban magukat. Az emberek kezdtek elszegényedni, s miután a világútlevéllel már szabadon mehettek Nyugatra, tömegek láthatták azt a hatalmas különbséget, ami a szocializmus és a kapitalizmus között tátongott.
Hasonló okok vezettek Jugoszlávia széteséséhez is. Amíg Tito élt, a Nyugat is szívesebben adott kölcsönt az országnak, halála után azonban elengedték az ország kezét, s bár még volt egy rövid gazdasági fellángolás a nyolcvanas évek végén, ekkorra már oly mértékűvé váltak a nemzetiségi ellentétek, hogy nem volt visszaút.
A Balkán mai társadalmi helyzete kicsit hasonlít az akkorihoz. Most azonban nem a kölcsön hiánya nyomán kialakult gyászos gazdasági viszonyok, vagy a nemzetiségi villongások miatt kerültek robbanáshoz közeli helyzetbe az ottani társadalmak: a koronavírus-járvány hozta felszínre az éveken át sikerrel szőnyeg alá söpört problémákat. Szerbiában a kormány ijesztő válságkezelése nyomán vált nyilvánvalóvá, hogy éveken át becsapták az embereket, az Aleksandar Vucic elnök által oly sokszor emlegetett szerb gazdasági felvirágzás csak mese. Szerbiához hasonlóan Bulgáriában is hetek óta tüntetnek, mert az itt élőket is alaposan átverték: bár már évek óta azt hallhatják a bolgárok, milyen nagyszerűen halad az Európai Unió által megkövetelt igazságügyi reform és a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelem, s ezt tavaly év végén az Európai Bizottság is megerősítette, a mindennapi tapasztalat mást mutat. Annyira megelégelték a hatalom szemfényvesztését, hogy szerdán blokád alá helyezték Szófiát és több várost.
Az országban az oligarchák a legfelsőbb politikai vezetést befolyásolják és a hatalmi ágak szétválasztása sem valósult meg. Sokatmondó például, miután Bojko Boriszov ádáz ellenfele, Rumen Radev elnök szóvá tette, hogy törvénytelen módon rendőri védelmet nyújtanak kétes hírű oligarcháknak, köztük a rendkívül népszerűtlen médiamágnásnak, Deljan Peevszkinek. A szófiai hatalmi viszonyokból kiindulva nincs ebben semmi meglepő: tavaly ősszel a miniszterelnök bizalmasát, Ivan Gesevet nevezték ki főügyésznek. Feltűnő, hogy az ügyészség rendre Boriszov és Pejevszki ellenfeleivel szemben indít eljárást, de az már nem érdekelte a testületet, hogy az oligarcha milyen szerepet játszott az ország legnagyobb bankcsődjében.
A hatalmon lévők arroganciája átlépett egy határt a Balkánon. Azaz bocsánat, nem csak ott, de ezekben az államokban az emberek egy része legalább kezdi megelégelni azt, hogy folyamatosan hülyének nézik.