"Nem igaz, hogy a közösség nem szólhat bele a média ügyeibe"

Publikálás dátuma
2020.08.01. 06:40

Fotó: Christian CREUTZ / EP
Az Index összeomlása csak egy szomorú történet a sok közül, és ezért olyan elkeserítő - nyilatkozta lapunknak Scott Griffen, a Nemzetközi Sajtó Intézet (IPI) igazgató-helyettese.
Az önök szervezete egy éles hangú és az Orbán-kormány médiapolitikáját pontosan leíró közleményt publikált az Index hírportálnál történtek miatt. Honnan ismerik ilyen jól a magyar sajtó helyzetét?  Szoros kapcsolatban állunk magyar újságírókkal. Az IPI vezetésével tavaly decemberben tényfeltáró küldöttség látogatott Magyarországra, ahol sok szakértővel, újságíróval találkoztunk. Pontos képet kaptunk arról, hogyan működik a rendszer.
Bécsben van a székhelyük. Gyakran átjárnak Budapestre, hogy találkozzanak a magyar kollégáikkal?  Kiterjedt nemzetközi hálózatunk van. Az elmúlt évben többször jártam Budapesten, és alelnökünk, a szlovákiai magyar Beata Balogová is sokszor megfordul Magyarországon. Figyelemmel kísérjük, hogy mi történik a magyar médiában, tárgyalunk európai uniós döntéshozókkal, parlamenti képviselőkkel, bizottsági tisztségviselőkkel a magyarországi sajtó és az újságírók helyzetéről.
Miért nincsenek magyar tagjai a szervezetüknek?  Mint sok más szervezetnek, nekünk sincsenek mindenütt tagjaink. Nem kell ahhoz képviselet, hogy védelmezzük a sajtószabadságot, bárhol is éri támadás. Sok tagunk, különösen a környező államokban, érdeklődéssel figyeli, hogy mi történik Magyarországon. Kíváncsiak, hogyan működik az Orbán-modell, mit és hogyan vesznek át belőle külföldön, különösen a visegrádi országokban. Egyébként éppen a járvány előtt tárgyaltunk róla, hogy létrehozunk egy nemzeti bizottságot Magyarországon is.
Keresett exportcikk az Orbán-modell? Vagy inkább Orbán másolja a külföldet?  Kétirányú a forgalom. A magyar miniszterelnök is importál onnan, ahol hasonló a helyzet. Például Oroszországból, ahol a kormány elnyomja a szabad sajtót, de engedélyezi néhány kritikus sajtóorgánum megjelenését, csak azért, hogy megmutathassa országnak-világnak: működik a sajtószabadság, megjelennek független újságok. Ez nagyon hasonlít a magyarországi állapotokhoz. Amikor tavaly decemberben Magyarországra látogattunk, Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő azzal fogadott minket: milyen alapon beszélnek önök a sajtószabadság korlátozásáról, amikor az Index a legnépszerűbb hírportál! Nos, nem tudom, most hogyan érvelne, bár van elképzelésem… Szóval, a média “befogása” vagyis ellenőrzés alá vonása Oroszországra és Törökországra is jellemző. Nem egyedi magyar sajátosság, hogy lecserélik a tulajdonost vagy nyomást gyakorolnak rá, hogy távozzon, majd megváltoztatják a lap irányvonalát. De egyedi magyar sajátosság, hogy önök az Európai Unió tagjai, egy “állítólagos” értékközösségé, amely a jogállam és az alapvető jogok tiszteletben tartására épül. Ez különbözteti meg Magyarországot Oroszországtól és Törökországtól.
A magyar példa is ragadós?  Határozottan! A visegrádi országokban gyakran hallani az Orbán-kormány régóta hangoztatott elméletét, miszerint a független sajtó, az ellenzék veszélyt jelent a nemzetre, az újságírók politikai aktivisták vagy ügynökök, akikben nem lehet megbízni. Hasonló nyelvezetet használt Robert Fico ex-kormányfő Szlovákiában. Lengyelországban most a média “nacionalizálása”, nemzeti kézbe helyezése van napirenden, mert a külföldi tulajdonban lévő sajtótermékek kritikusak a kormánnyal szemben. De az Orbán-modell tapinthatóan jelen van Szlovéniában is, ahol előszeretettel fektetnek be a Fideszhez közeli médiavállalkozások. A ljubljanai kormány a magyaréhoz hasonló taktikát alkalmaz. Különösen aggasztó, hogy a közszolgálati médiát teljes egészében az ellenőrzés alá akarja vonni.
Ne hagyjuk ki a sorból a Cseh Köztársaságot, ahol a kormányfőnek médiabirodalma van. Orbán Viktornak ugyan nincsenek ilyen érdekeltségei, de helyette barátok, Fidesz közeli vállalkozások vásárolják fel a sajtót. Ez is jellemző a régió országaira?   Igen, de nem lehet minden országot egy kalap alá venni. Magyarországon a kormány irányítja az oligarchákat, másutt inkább elszigetelt oligarcha struktúrák működnek. Micsoda abszurd helyzet volt, amikor a tulajdonosok önként felajánlották a lapjaikat a KESMA-nak (Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány — a szerk.)! Ez jól mutatja, hogy Magyarországon nem autonóm oligarchák harcolnak a hatalomért, hanem Orbán és a kormány terelgeti őket. Csehországban Andrej Babiš miniszterelnöknek vannak érdekeltségei a médiában, de más játékosok is labdába rúghatnak, akik a saját üzleti érdekeik népszerűsítése miatt vásárolnak sajtótermékeket. Magyarországon is van erre példa, de a rendszer sokkal inkább központosított.
Ezek szerint mindenütt támadások érik a független sajtót. Miért pont a magyarországi helyzet miatt aggódik mindenki?  Mindenekelőtt azért, mert sokkal előrébb tartanak, mint a többiek, sokkal sikeresebb a modell. Lengyelországban például még mindig működik egy erős és független audiovizuális média szektor és nyomtatott sajtó. Önöknél jóval rosszabb a helyzet. A sajtó túlnyomó része nem független, van mutatóban egy-egy újság, hírportál, rádió és televízió, de óriási a kormány médiabefolyása. A folyamat tíz éve kezdődött és az Európai Unió sohasem lépett közbe erélyesen, hogy megállítsa. Feldühített, hogy azon a héten, amikor az állam- és kormányfők egy jogállami mechanizmus bevezetéséről tárgyaltak Brüsszelben, Magyarországon felállt az Index szerkesztősége.
Ön szerint a két eseménynek köze van egymáshoz?  Az Index évek óta nyomás alatt állt. Ami történt, nem volt váratlan. Nem érdekel, hogy a két eseménynek van-e köze egymáshoz vagy sem. De egyértelműen jelképezi a helyzetet: a legnagyobb magyar független hírportál lényegében összeomlott, miközben az EU vezetői nem tudtak megegyezni arról, hogyan kössék az uniós kifizetéseket a jogállam tiszteletben tartásához. Ez Magyarország elmúlt tíz évének a mikrokozmosza. Hányszor láttuk ugyanezt megtörténni a magyar médiapiacon? És hányszor maradt minden a régiben, következmények nélkül? Az Index elvesztése nagyon szomorú történet, de végülis csak egy a sok közül. Ezért ennyire elkeserítő.
Az Európai Unió mindig végtelenül aggódik a magyar média helyzete miatt, de nem tesz semmit, mert állítása szerint nincs hozzá hatásköre. Ön szerint sincs?  Nem tudom, hogy az EU vezetői mennyire ismerik és értik a magyarországi helyzetet. Nem tudom, hogy hisznek-e a kormányzat képviselőinek, akik tájékoztatják őket, és elmesélik, hogy az Index esetében egy magánvállalkozás belső ügyeiről van szó. Nem igaz, hogy a közösség nem szólhat bele a média ügyeibe. A magyar kormány a médiapiac manipulálásával vonja ellenőrzése alá a hírszolgáltatást. Az állami hirdetéseket fegyverként használják a független média kivéreztetésére, jóváhagynak vállalati összeolvadásokat, amelyeket nem kellett volna, és elutasítanak olyanokat, amelyeket kellett volna, mert a piacfelügyelet politikai döntéseket hoz. Az állami támogatások rendszere, a versenypolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik. Legalább két panasz van a versenyjogi biztos asztalán, amely a magyar közmédia, illetve a kormányközeli média túlzott állami támogatását kifogásolja, de egyikre sincs még válasz, ami egyszerűen érthetetlen. Az Európai Bizottság vagy nem akar közbelépni, mert politikailag érzékeny témáról van szó, vagy nem érti a helyzetet.
Az EU döntéshozói azt ígérik, hogy a közösség támogatni fogja a független újságírást a tagállamokban. Ezt mennyire tartja megvalósíthatónak?  Bizonyos feltételekkel megvalósítható az elképzelés. Ha egy kormány vagy közpolitikai szerv pénzügyi támogatást nyújt a médiának, akkor garantálnia kell az eljárás függetlenségét. Legyen a lehető legmesszebb a finanszírozástól! Nem adhat közvetlenül pénzt, csak külső, szakértői szervezeteken keresztül, a döntést pedig egy független testületnek kell meghoznia. A mi szervezetünk kezeli a tényfeltáró újságírás támogatására szolgáló európai uniós alapot, amelyre idén valamivel több mint egymillió euró jut. Az IPI csak közvetít, a kedvezményezettekről egy független, szakértőkből álló zsűri dönt, amelynek az elnöke a német Süddeutsche Zeitung főszerkesztője. Júliusban hirdettük meg az első 11 projektet, amelyet támogatni fogunk. Nyertes lett az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje, amely a magyar befolyást vizsgálja a környező országokban, a szerb, szlovén és szlovák média közreműködésével. Kutatásaik eredményét az év végén fogják publikálni. Szóval, már vannak jó példák.  

Kiakadt az ország a Kaleta-ítéleten

Publikálás dátuma
2020.08.01. 06:20

Fotó: Béres Márton / Népszava
A magyar lakosság több mint kétharmada hallott Kaleta Gábor volt nagykövet gyermekpornográfiával kapcsolatos ügyéről és a megkérdezettek döntő többsége (83 százaléka) enyhének tartja az ítéletet – derül ki a Publicus Intézet Népszava számára készített felméréséből. Mint ismeretes: Kaletát egy amerikai hatóságok által vezetett nyomozás buktatta le: több ezer kiskorúakról készült pornográf fényképet találtak a számítógépén. Az Index információi szerint a nagykövetet tavaly márciusban hozta haza titokban a terrorelhárítás. Miután Kaleta mindent beismert, a bíróság július elején egy év börtönre – két és fél évre felfüggesztve –, illetve 540 ezer forintos pénzbüntetést ítélte.
A Publicus felmérése szerint a kormánypártiak 31, míg az ellenzékiek 66 százaléka hallott róla, hogy Kaleta az ítéletet annak köszönheti, hogy az ügyészség egyfajta alkut kötött vele: beismerő vallomás esetén enyhébb büntetést kért a vádiratban. Az ellenzékiek közül a jobbikosoknak csak alig a harmada értesült erről, az MSZP-P szavazóinak már több mint fele, a momentumosoknak közel kétharmada, míg a DK-sok 97 százaléka tudott róla, hogy a vádhatóság megállapodott a volt diplomatával. Az ellenzékiek 43 százaléka szerint az ügyészség miatt született enyhe ítélet, míg harmaduk a törvényi hátteret, ötödük pedig a bírói gyakorlatot tette felelőssé a verdikt miatt. A kormánypártiak jelentős hányada, 36 százaléka inkább a bíróságot hibáztatja, s csak minden hetedik Fidesz-KDNP-szimpatizáns látta az ítélet háttrében az ügyészséget. Abban viszont pártállástól függetlenül szinte teljesen egyetértettek (85 százalék) a megkérdezettek, hogy helytelenül járt el a kormány, amikor titkosította az Országgyűlés Külügyi Bizottságának a Kaleta-ügyről készült tárgyalási anyagát: a kormánypártiak közül csak tíz százalék értett egyet ezzel, míg az ellenzékiek teljes mértékben elutasítják. A büntetés mértékével sem értettek egyet a megkérdezettek, iskolai végzettségüktől függetlenül a nagy többség enyhének találta az ítéletet. Mint arról mi is beszámoltunk, hiába egyezett ki az ügyészséggel és tett beismerő vallomást, Kaleta az elsőfokú ítélet ellen fellebbezett. A kormány – hiába kérdezte végig a különféle szerveket, hatóságokat Szél Bernadett és Mesterházy Attila ellenzéki képviselő – érdemi információkat az ügyről nem ad ki. Az igazságügyi minisztérium őszre a gyermekvédelmi törvények szigorítását ígérte.

Sok pedofil cselekedet megelőzhető

– Jelenleg nem tudni, milyen biológiai folyamatok és pszichés tényezők befolyásolják, hogy valakiből pedofil lesz – mondta lapunknak Simon Lajos pszichiáter-pszichoterapeuta és neurológus, a Semmelweis Egyetem docense. A szexuális zavarokat kutató szakembert a Kaleta-ügy miatt kerestük meg, a bíróság ugyanis a pedofilképek birtoklásáért elítélt volt perui nagykövet esetében enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a diplomata önként vállalta az orvosi kezelést. Simon Lajos szerint van lehetőség a pedofília kezelésére, ehhez azonban az szükséges, hogy az illetőben tudatosuljon, problémája van. – Ehhez egy belső tartás kell, hogy tisztázza magában, veszélyes a gyerekek számára, ezért segítségre szorul – fogalmazott. – Sajnos azonban rendszerint egy erős külső motivációból fakad, ha egy pedofil szakemberhez fordul – mondta Simon Lajos. Tapasztalata szerint ugyanis a pedofilok legtöbbször bűnügyi eljárások miatt kerülnek kapcsolatba a pszichiáterekkel. Ekkor is leginkább azért, mert a vádlott védőügyvédje javasolja ezt, a terápián való részvétel ugyanis javíthatja az esélyeit a bíróság előtt. A szakember szerint ugyanakkor kevés olyan elítélt pedofil van, aki az ítélethirdetés után is kezelésen vesz igénybe. Megjegyezte, a személyes terápián kívül sok lehetőség nincs, az ilyen személyeknek nincs intézményes önsegítő köre, mint más betegségek esetében. A terapeuták jellemzően viselkedésmódosító, illetve -szabályzó folyamatokat próbálnak elindítani a pedofilokban, de az eredményesség gyenge lábakon áll, nagyon ritka a teljes gyógyulás. Hozzátette: bár a pedofilok döntő többsége pedofil marad, és a visszaesés nem zárható ki, a betegek nagy része meg tudja állni a terápia után, hogy gyerekekkel szembeni bűncselekményt kövessen el. Ebben viszont szerepe van a büntetési tételek visszatartó erejének is. Az Index a Kaleta-ügyben született ítéletet követően kikérte az Országos Bírósági Hivataltól az elmúlt négy év adatait: 357 felnőtt embert ítéltek el Magyarországon gyermekpornográfiáért, 200-an felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, többeket csak próbára bocsátottak. A pszichiáter szerint mindenképp érdemes szorgalmazni, hogy a pedofilok minél hamarabb segítséget kérjenek. Mert ha nem kényszerből folyik a terápia, hanem a beteg saját akaratából és elszántságából, akkor eredményesebb lehet a kezelés. Szerinte ennek következtében kevesebb gyerek eshet áldozatul bűncselekményeknek. Ráadásul mivel egy titkolt viselkedési forma a pedofília – ezért sem "állnak sorban a betegek a terapeuták háza előtt” –, nem eldönthető: minden lehetőség biztosított-e azoknak, akik segítségre szorulnak. Simon Lajos ugyanakkor úgy vélte, az ismert esetek kezelésére van megfelelő szakmai háttér, annak ellenére, hogy Magyarországon a szakemberek egy meglehetősen szűk csoportja foglalkozik szexuális zavarokkal. A gyermekkel való szexuális aktus egy zsigeri, több évezredes tabu társadalmunkban, Kaleta Gábor volt perui nagykövet ügye pedig felszínre hozta a társadalomban azokat a gondolatokat, hogy szigorítani kellene a büntetési tételeket. Felvetésünkre Simon nem kívánta kommentálni a szigorításokat. „Ez egy betegség, az orvos pedig a betegséget és a beteget gyógyítja, kezeli” – fogalmazott a pszichiáter. Hangsúlyozta, hogy egy pedofil a betegsége miatt elképesztő nyomás alatt éli az életét, a szorongásától szenved, és bár ennek gyógyítására nincs nagy esély, mindenképp humánusabb a terápia, mint a sokak által szorgalmazott kémiai kasztrálás. Utóbbi elvág a betegben valamit, fizikailag csonkítja az embert. „Az orvosok alapvető tevékenysége, hogy esélyt teremtsenek a betegeknek, hogy a személyiségük pozitív irányba változzon” – fogalmazott a pszichiáter. UNYATYINSZKI GYÖRGY
Szerző

Még mindig nincs megállapodás az oroszokkal a magyar űrhajósról

Publikálás dátuma
2020.08.01. 06:00
Farkas Bertalan és Kubasov
Fotó: Mokletsov Alexander / Sputnik/AFP
Hiába álmodik magyar égre magyar űrhajóst a programot felügyelő Szijjártó Péter, a 2024-25-ös képtelenség tartani, ráadásul a költségek is kilőhetnek.
Továbbra sincs megállapodás az oroszok és a magyar fél között a magyar űrhajós fellövéséről - tudta meg lapunk a Roszkoszmosztól. Pedig alig kilenc hónappal ezelőtt a magyar kormány még azt kommunikálta, a Magyarország rövid időn belül ismét olyan nemzetközi sikert tud felmutatni, mint 1980-ban, amikor a Szojuz-36 fedélzetén szovjet segítséggel Farkas Bertalan kijutott a világűrbe. A Roszkoszmosznak a Népszava kérdéseire küldött válaszleveléből ugyanis kiderül: még kész szerződésszöveg sincs csak egy tervezet, amiről jelenleg a két ország tudományos együttműködésével foglalkozó bizottság egyik albizottságában egyeztetnek. Pedig a programot koordináló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2019 novemberében azt állította, a „politikai megállapodás” már megvan, mi több, 2024-ben, rosszabb esetben 2025-ben akár nézhetjük is a tévében a második hazai űrhajós fellövését.      A Roszkozmosz szerint a magyar-orosz megállapodást tárgyaló bizottság albizottságának első ülésére június 19-én került sor, és mostanra megállapodtak három újabb munkacsoport személyi összetételéről. Pedig a magyar külügyminiszter tavaly még azt állította, az ügy jól halad, külön kiemelte egyik nyilatkozatában, hogy a „kiválasztási és kiképzési munkálatokat haladéktalanul” megkezdik. Csakhogy még ettől is messze vagyunk. Ugyanis a Roszkozmosz honlapja szerint a kiválasztásig eljutni is sok idő: a napokban zárult le a tavaly júniusban kihirdetett (és a koronavírus járvány miatt kitolt) nyilvános jelentkezési határidő az orosz jelentkezők számára. Az űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Ferencz Orsolya űrkutató maga is azt mondta, a kiválasztást majd a teljes nyilvánosság bevonása mellett végzik, azaz várhatóan nyilvános pályázaton toboroznak majd űrhajóst. Márpedig ahhoz, hogy elkezdődhessen az újabb magyar űrhajós kiképzése, még meg kéne kötni a magyar-orosz megállapodás, le kéne folytatni a jelentkezési procedúrát, a majd megtalálni a legalkalmasabb személyt. Az utóbbi szintén időigényes: a Roszkoszmosz honlapján az olvasható, hogy a kiválasztási folyamat során áttekintik a jelöltek egészségi állapotát, fizikai felkészültségét, eddigi tudásukat, tanulási készségüket, pszichikai és pszichofiziológiai tulajdonságaikat, motivációjukat, viselkedésüket, illetve szakmai előéletüket. Végül pedig jöhet a kiképzés, ami már maga a célegyenes: Farkast két év alatt készítették fel. 1980-ban ráadásul leegyszerűsítette ezt a folyamatot, hogy nem kutatót, hanem vadászpilótát küldtek fel, akkoriban pedig a magyar hadsereg tisztjei tudtak oroszul – a nyelvtudás hiánya viszont ma már gondot okozna. Összegezve: kizárt, hogy a 2024-2025-ös Szijjártó-féle céldátum tartható volna. A várható költségre vonatkozó kérdésünkre az orosz ügynökség azt felelte: nehéz megbecsülni az összeget, mert nagyban függ az űrállomáson végrehajtandó programtól. Tavaly novemberben Szijjártó azt nyilatkozta, a három éves magyar űrprogram 7-10 milliárdot emésztene föl. Lapunk már akkor megírta, hogy ez igencsak diszkontárú űrutazás lenne. A magyar kormány ráadásul többet szeretne, mint egy „turistát” kijuttatni az űrállomásra. Szijjártó korábban úgy nyilatkozott: három olyan űrkutatási projekt zajlik Oroszországban, amelyben már eddig is volt „magyar technológiai hozzáadott érték”. Ezek a programok mikroműhold-flottákat, valamint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) megújított eszközállományát hivatottak előállítani. Ezt megerősítette most az orosz ügynökség is lapunknak: mint megtudtuk, a felek nem csupán egy űrhajós feljuttatásáról, hanem egy sor, a nemzetközi űrállomáson elvégzendő közös kísérletről is tárgyalnak. A Roszkoszmosz válaszaiból pedig az is kiderül: a tudományos program jelentősen megdobhatja az árat. A végösszeg ennek alapján akár 20 milliárd felé is kúszhat. Jellemző egyébként, hogy a moszkvai székhelyű űrügynökségig „kellett elmennünk”, hogy információkat kapjunk: a program tavalyi bejelentése óta többször is kerestük a tárcát, hogy a magyar az űrhajós kiválasztásáról, a magyar űrprojekt állásáról kérdezzünk, ám tőlük választ mostanáig nem kaptunk.
Nemzetközi Űrállomás
Fotó: NASA

Drága mulatság

Az amerikai SpaceX program keretében az űrturistáknak – átszámítva – 16 milliárd forintba kerül az oda-vissza út, és naponta 10-11 millió forintot számítanak fel az állomáson tartózkodásért. A Szojuz űrhajó használatáért és a kiképzésért a Roszkoszmosz korábban 6.3 milliárd forintot számlázott az amerikai NASA-nak, újabban azonban forintba átszámítva 24, illetve 27 milliárd körüli összegről lehet olvasni. Az eddigi egyetlen magyar származású űrturista, Charles Simonyi 2007-ben és 2009-ben járt a Nemzetközi Űrállomáson. Ő saját pénzéből a két útért mintegy 60 millió dollárt (mai áron 18 milliárd forintot) fizetett. A Roszkoszmosz vezetője, Dmitrij Rogozin tavaszi nyilatkozatából ráadásul az is kiderült: az oroszok ennél lényegesen olcsóbban nem tudnak űrutazást biztosítani.