Heti abszurd: Borsmacska

„Hogy milyen dal születik, azt eldönti az idő, az viszont valószínűleg nem tévedés, hogy az erő, pontosabban a magyar erő dicséretét zengi majd – hisz itt mindent a férfiasság és az izomszag mítoszával ad el a kormányzati kommunikáció.”

A világhírű Macskák musical után a magyar kormány büszke szívvel nyújtja át az ő népének – a honvédségi produkciós iroda szíves közreműködésével – a Nagymacskák című opust. Amit a hatalom szerénysége (és a mű rövidsége) okán nem neveznek nagyzenekari és nagyszínpadi mesterműnek, noha a pár perces „honfiú dalban” egy nemzet érzete sűrűl majd össze, azaz mondanivalóját tekintve túlvágtázza Andrew Lloyd Webber jelentős hírnévre vergődő, a társadalmi alapvetéseket nyávogás útján feszegető művét. Ráadásul itt nem lesz a konyhai cirmost idéző nyervákolás, a nagymacskák dorombolni fognak – szigorúan mély D-ben és tremolóban.

A magyar verzió címszereplői ugyanis leopárdok, igaz, nem vérből és húsból való ragadozók, hanem száguldó acélszörnyek, amiket a köznyelv – a hivatásos egyenruhásoknál szívritmuszavart idézve elő – egyszerűen tanknak nevez.

A kormány épp most rendelt be mintegy 44 ilyet, amelyek több hullámban érkeznek, és a tatai páncélosoknál lesz állomáshelyük. A fegyverfrissítés pedig egybeesik azzal a zeneszerzői aktussal, hogy az Ismerős Arcok menetindulót prezentál a tatai alakulatnak. A formáció a Jobbik klubzenekaraként működött, aztán ahogy elgyengült az egykor szélsőséges pozícióból startoló párt, úgy igazolt át a Fideszhez, és nyilvános politikai hitvallását az ellenzéket szapuló dalban mondta el (címe: Egyszerűen senkik vagytok).

Hogy milyen dal születik, azt eldönti az idő, az viszont valószínűleg nem tévedés, hogy az erő, pontosabban a magyar erő dicséretét zengi majd – hisz itt mindent a férfiasság és az izomszag mítoszával ad el a kormányzati kommunikáció. (Emlékeztetőül: amikor Orbán Viktor Brüsszelbe indult lerontani a jogállami lobbit, akkor „komoly és férfias tárgyalásokra” készült, noha az Európai Bizottság elnöke, Ursula von Der Leyen, illetve a vén kontinensen a passzátszelet fújó német kancellár, Angela Merkel is nő. Persze lehet, hogy mindkettő nőbőrbe bújt férfi.)

Mindenesetre az erő prófétája kiváló háttérkép lenne egy kliphez, Darth Vader sziluettje szépen kiadja a német rohamsisak kontúrját, legfeljebb szuszogásán kell némiképp módosítani. A sith nagyúr ugyanis azt zihálja: az erő veled van, ifjú Skywalker! Értelemszerűen a név cserélendő.

Persze, hogy mire elég a honi védekező- és csapásmérő erő kiteljesítése, majd kiderül. De akkor sincs tragédia, ha a germán Leopárdok Tatán pannon pumává szelídülnek, hiszen a magyar erő akkor is nagy, ha kicsi. Legalábbis autoriter rendszerek mindig ezt sugallták – például Bors, a katona a Kádár-rendszer egyik kurzusfilmsorozatában lényegében egymaga két vállra fektet bármilyen szervezetet, hadsereget. A címválasztás áthallásához nincs szükség elmélyült tudáshoz, a fűszernövénnyel kapcsolatos közmondás ismerete bőven megteszi.

És hogy az erőkultusz közmondásai/közhelyei rendszereken ívelnek át, jól mutatja Benkő Tibor mondata. A honvédelmi miniszter a piciny honi hadsereget emígy magasztalta fel: „Azt szoktuk mondani, hogy bár kicsi a bors, de erős.” (Persze nem volt mindenki ilyen finomkodó az igazság kinyilvánításával, Lányi Zsolt kisgazda politikus, Orbán Viktor szövetségese az első kormányzás idején őszintén megmondta, hogy a magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával.)

Úgy tűnik, a keleti nyitásból Orbán Viktor profitált: ha a despotapénz nem is döngeti az ország kapuját, a szellem már bemasírozott. Van az a míves orosz mondás, hogy szilá jeszty, umá nye nádá. Aki nem értené a keleti politikai zsargont, lényegében annyit tesz: erő van, ész nem szükséges. Magyar földbe átültetve valószínűleg úgy lehetne fordítani: az erő látszata megvan, ész nem szükséges. Pedig a frissen a teniszszövetség élére avanzsáló Lázár János épp most deklarálta, hogy Orbán Viktort logikus érvekkel meg lehet győzni. De példát nem említett. Kívülről viszont úgy tűnik, hogy a miniszterelnök akkor tér ki szándékából, ha reped az erő látszata vagy ellenerőbe ütközik. Ilyesmi történt, amikor a netadó okán tízezrek vonultak utcára, vagy amikor a saját polgármesterei feszültek be a településvezetők tervezett (a járványra való hivatkozással) jogfosztása után. De ilyesmi ritkán esik meg.