Trükk

Lehet találgatni, miről akarta elterelni a figyelmet Donald Trump. Az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb negyedéves visszaeséséről, a fekete polgárjogi hős, John Lewis temetéséről és az ott megjelenő három volt elnökről (meg a saját hiányáról) vagy a 150 ezredik amerikai koronavírus-halottról. Ezekről nem sikerült, de lehet, hogy valami egész másról igen, miközben a sajtó azzal foglalkozik, el lehet-e halasztani az elnökválasztást (nem). Trump nagy varázsló, ha olykor látszólag összefüggéstelenül beszél is , de tematizálni, azt tud. A demokrácia alapjába, a választások tisztaságába vetett hit megrendítése csak egy a vereségtől betegesen félő politikus végső, kétségbeesett lépése lehet. Valószínűleg nem is a világnak, csupán saját magának, családjának és hűséges követőinek szánt összeesküvés-elmélet, amellyel utólag majd meg lehet magyarázni a kudarcot. Egyben annak beismerése, hogy nem bízik a győzelemben, „normális” kampánnyal nem tartja behozhatónak a hátrányát Joe Bidennel szemben. Más esetében felmerülne, hogy szabad-e egyetlen választás kimenetele miatt megkérdőjelezni a történelem eddigi legsikeresebb államberendezkedését, a képviseleti demokráciát, de Trumpnál ez teljesen értelmetlen. Számára egyszerűen nem létezik más érdek, csak a sajátja. Pedig nem is olyan régen, alig húsz éve történt, hogy Al Gore lemondott a jogi lépések forszírozásáról és az ország, a demokrácia érdekében elfogadta George W. Bush minimális arányú floridai és ezzel országos győzelmét. Gore azóta erkölcsi elégtételt kapott, életművét a vereség ellenére sikeresnek könyvelik el, választási visszalépését férfias, hazafias tettnek tartják. Olyan trükkje még Trumpnak sincs, amely az utókort is félre tudja majd vezetni. A történelembe nem csak minden idők legrosszabb, de egyben legméltatlanabb amerikai elnökeként fog bevonulni.
Szerző
Horváth Gábor

Garázskormány

A kormány következetes. 2010-től kezdve érvényt szerez a miniszterelnök nagyívű tézisének: segély helyett munka elvén kell szervezni eztán a munkaalapú társadalmat. Az így verbuválódott közmunkások külön kasztot képeztek a munkavállalók között. A modern kori kényszermunka a valóditól abban különbözött, hogy valamicske pénzt is adtak érte. A  koronavírus-válság kezdetére, mert a kormánynak is kezdett terhes lenni a közpénzből finanszírozott értelmetlen foglalkoztatás, minimálisra csökkent a létszámuk.
Mindig lesznek azonban akik rákényszerülnek a kormány kegyére, mert máskülönben nem juthatnak a megélhetést jelentő forintokhoz. E tekintetben a mostani válságot is sajátos módon kezeli a kormány. Általános elv volt külhonban, hogy a vásárlóerőt fenn kell tartani, ezért a kormányok a munkáltatók által fizetett csökkentett bért kiegészítették úgy, hogy az majdnem elérte a válság előttit, tehát a korábbi életszínvonal közel tartható volt. Nálunk ettől elzárkózott a kormány, a vállalkozásoknak ad pénzt, az embereknek nem. 
Most a zenészek, az előadók, a fesztiválszervezők és háttérkiszolgálóik kerültek kilátástalan helyzetbe, miután továbbra sem tarthatnak nagyobb létszámú koncerteket. Így erre az évre már biztosan bevételek, fizetések nélkül maradnak. Adódott volna a lehetőség, hogy normatív módon, azaz mindenki  számára juttat annyit a kormány a közösből, hogy méltóságuk elvesztése nélkül átvészelik e szűkös időket. De nem - mert mint a kormányszóvivőin bejelentették -, kapnak támogatást, csak egy kicsit muzsikáljanak érte. Szervezzenek közelebbről meg nem határozott garázskoncerteket és részesülhetnek a kormány kegyében. Az ínség nagy úr, az előadóművészek is emberek, hajlani fognak a hatalom szavára,  húzni, pengetni fogják és még énekelnek is hozzá. És örülhetnek, hogy nem Nagykállóban éltek egykor, amikor a Kállayak az éhezőkkel egy 12 méter magas ínség-dombot hordattak össze kézi erővel, így kellett megszolgálni a kenyérnek való gabonát. Amit egy év múlva vissza is kellett fizetni.
Szerző
Törő András

A demokrácia néppárti szemmel

Még áprilisban lapunk számolt be először arról, hogy az Európai Néppártban (EPP) felfüggesztett Fidesz azonnali kizárását kezdeményezi a dán Konzervatív Néppárt. Más tagpártok is jelezték, csatlakoznának a kezdeményezéshez. Akkor a felhatalmazási törvény verte ki a biztosítékot, ami azóta hatályát vesztette ugyan, de a járvány leple alatt sikerült azért becsempészni néhány olyan törvényt, amely nem feltétlenül azt sugallta, hogy Magyarország jogállam. Egyes nyugat-európai kereszténydemokrata pártok már szinte könyörögnek, hogy zárják ki végre a Fideszt az EPP-ből, mert egy tradicionális, keresztény értékeket képviselő pártcsaládban nincs helye olyan pártnak, amely rendre a populistákkal szövetkezik és az illiberális demokráciákat tartja mintának. Csakhogy az EPP-ben is működik egy véd- és dacszövetség, itt is akadnak olyan pártok, amelyek kiállnak a Fidesz mellett. Janez Jansa, a Szlovén Demokratikus Párt (SDS) elnöke, aki tavaly márciusban levélben követelte, hogy a néppártban ne legyen szavazás a Fidesz kizárásáról, idén tavasszal hazája miniszterelnöke lett, ami a magyar kormányfő pozícióit javította. Illúzió, hogy az EPP-ben meglenne a kellő politikai akarat a Fidesz kizárására. Hiába látszik eltökéltnek Donald Tusk, a pártszövetség elnöke, hiába állítja rendszeresen pellengérre a magyarországi jogsértéseket Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője, az ő elkötelezettségük a jelek szerint túl kevés. Az Európai Néppárt azonban ezzel egyre hiteltelenebbé válik, hiszen bár az EP legjelentősebb frakciójaként ki kellene állnia a demokrácia mellett, a kritikus pillanatokban védi a jogállamiságot megsértő politikusait. Más példák is ezt igazolják. Július közepén a szerb ellenzéki Szövetség Szerbiáért nevű csoport levelet írt az Uniónak, amelyben két szakértői csoportnak az országba küldését kérte. Ezek feladata az lenne, hogy felmérjék a demokrácia és a sajtószabadság állapotát. A szerbiai tüntetések hatására három európai parlamenti frakció, a szociáldemokratáké, a liberálisoké és a zöldeké is kiállt az ellenzék mellett, az EPP viszont hallgatott. A Néppártnak ugyanis nagy szövetségese Aleksandar Vucic elnök, akit rendszeresen meg is hívnak az EPP rendezvényeire. Olyannyira, hogy a június 21-én megrendezett csonka szerb voksolás előtt maga Tusk is kiállt Vucic mellett, miközben a választás demokratikus mivolta igencsak megkérdőjelezhető. Bulgáriában a hatalom döntéseibe kétes hátterű oligarchák is beleszólnak, s a hatalmi ágak szétválasztása az uniós csatlakozást követően 13 évvel is vágyálom. A lakosság nagyobb része Bojko Boriszov kormányfő leváltását követeli. Az EU-tól azonban aligha várhatnak együttérzést, a néppárt ugyanis védelmezi Boriszovot, pártját, a GERB-et egy évvel Szófia uniós csatlakozása után, 2008-ban vették fel az EPP-be. Sokszor éri bírálat – amúgy teljes joggal – az Európai Bizottságot, hogy nem lép fel kellőképpen a demokráciát sértő államok ellen. De mit is várhatunk a brüsszeli testülettől, ha egyik fontos alappillére egy olyan pártcsalád, amelynek a demokráciához fűződő viszonya – finoman fogalmazva – ambivalens.
Szerző
Rónay Tamás
EPP