Nagyköveti szájkarate – Nyilvános vitába szállt az Egyesült Államok és Kína budapesti külképviseletének vezetője

Az, hogy Cornstein választás elé állította a közvéleményt, azért is érdekes, mert az Orbán-kormány ebben a kérdésben kerüli az egyértelmű állásfoglalást.

Nyilvános vitába szállt az Egyesült Államok és Kína budapesti külképviseletének vezetője a magyar közvélemény szimpátiájáért. David Cornstein amerikai nagykövet másfél hete a köztévén megjelent interjújában a rivális nagyhatalom felelősségét feszegette a világjárvány elszabadulásával kapcsolatban. Azt is felhozta, hogy a koronavírus megjelenésekor a kommunista ország felvásárolta a védőeszközöket, majd tízszeres áron újra eladta azokat. – Hol van az ezzel kapcsolatos felháborodás? – tette fel a kérdést Cornstein.

A Pekinggel szemben megfogalmazott bírálatok szűk két percet vettek igénybe a csaknem félórás interjúban, Duan Jielong kínai nagykövet mégis késztetést érzett arra, hogy reagáljon a kijelentésekre. A múlt csütörtöki Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében rosszindulatú rágalmaknak és provokációnak minősítette amerikai kollégája állításait. Duan Jielong a kormánylap hasábjain egyebek mellett rasszizmussal vádolta meg a washingtoni kormányzatot, amiért az „kínai” címkével illeti a vírust.

A publicisztikára válaszul Cornstein másnap a nagykövetség honlapján tette közzé írását, amelyben például a keresztények és a muszlimok tömeges üldözését, valamint Hongkong önállóságának kiüresítését is Peking szemére vetette. Többször emlékeztetett arra, hogy Kína egy kommunista diktatúra, amelynek vezetői „létfontosságú információkat hallgatnak el a saját népük és a világ többi része elől”. Az amerikai nagykövet úgy vélte, hogy Magyarország „csodálatos, szabadságszerető” népének el kell döntenie, kik a jobb barátai: az egyik oldalon az Egyesült Államok által képviselt szabadság és a demokrácia, a másikon pedig a Kína-féle a zsarnokság és az önkényuralom áll.

Az, hogy Cornstein választás elé állította a közvéleményt, azért is érdekes, mert az Orbán-kormány ebben a kérdésben kerüli az egyértelmű állásfoglalást. A magyar külpolitika – gazdasági érdekek mentén – igyekszik lavírozni a két hatalom között, még annak ellenére is, hogy hazánk a NATO tagjaként az amerikai szövetségi rendszerhez tartozik. Az Egyesült Államok és Kína viszonyának kiéleződése azonban kétségessé teszi a magyar hintapolitika jövőjét. A semlegesség a kínai mobilóriás, a Huawei ügyében látszik a legkevésbé fenntarthatónak, Washington ugyanis azt szeretné elérni, hogy az összes szövetségese zárja ki a vállalatot az 5G hálózatok építéséből, mondván: a cég eszközei nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Peking és a Huawei ezt tagadja. Az Orbán-kormány úgy tűnik, egyelőre a kommunista ország szavában bízik, mert eddig semmilyen lépést nem tett azért, hogy korlátozza a Huawei magyarországi térnyerését.