Előfizetés

Nem vagyon

Most, egy évtizednyi Fidesz-uralom után talán meghúzhatjuk az állami vagyonkezelés mérlegét: teljes csőd. Pedig senki se mondhatja, hogy Orbánék nem bontakozhattak ki. Úgy húzhatták-vonhatták az állami vagyont és szabályait, ahogy csak tetszett. Politikai alaptételük világos: az állam igenis jó gazda, sőt sokszor jobb, mint a pénzeszsákon ülő, profithajhász, liberális multi. Bár már az elején is élhettünk a gyanúperrel, hogy bocsánat, de a kommunizmus nem bukott-e meg, azért adhattunk még egy esélyt Orbán sztálinista alapelveinek. Nos, mi lett ebből mára? Közlekedés? Közművek? Posta? Lepukkant, vállalhatatlan monopolszolgáltatások, bunkó ügykezelés, szemérmes állami támogatások az állandó csődhelyzet elkerülésére, kozmetikázott mérlegek, ideges átszervezések, felelősséghárítás (=Gyurcsány), Orbán környékén végződő korrupciós pénzszivattyúk egyre sűrűbb hálózatai, amit a vezetői székekben ülő kontár talpnyalók papíroznak le. Tíz év NER után ugyane körbe kell soroljam a mára szinte az egész országot felvásárló, Orbán-közeli „magángazdaságot” és a kizárólag közpénzekből élő réteget is. A megmaradt, a piacból, saját munkájukból, ötletességükből élő maszekok, Orbánék brutális adóterhei ellenére, nagyjából elvannak. Le kéne egyszerűsíteni ezt az egészet. Hisz már önmagában a vállalati forma is csempész némi zavaró ésszerűséget az orbáni kuplerájba. Egy céggel még a kormányfő se tehet meg bármit. A mérlegekből üvölt, hogy az állami vagyon kész pénzkidobás. Orbánt zavarja is ez az átláthatóság. Ő ebben csak magas árakat, felesleges profitot és korlátokat lát. Vágjuk hát át a gordiuszi csomót: vonjuk össze az állami vállalatok tevékenységét egy nagy Nemzeti Szolgáltató Igazgatóságba. Vagy épp – eddigi gyakorlatuk alapján – a katasztrófavédelemhez. Hisz az Orbán-féle állami vagyonkezelés amúgy is egy katasztrófa.

Ukrán öngól

Már-már nevetséges, hogy egy olyan ország, ahol naponta ezer fölötti az új koronavírusos fertőzések száma vörös listára tesz egy olyant, amelyben tíz körül mozog a napi új megbetegedések száma, és a teljes járványidőszak során nem érte el összességében az ötezret. Persze, csak akkor, ha a logikát keressük a politikai döntésekben. Márpedig azt idehaza is megtapasztalhattuk, az hogy egy kormányzat mely országokat tekint veszélyesnek a járvány szempontjából, az bizony sok esetben inkább politikai kérdés, mintsem járványügyi. Magyarország úgy lett vörös zóna augusztus elsejétől Ukrajna számára, hogy Kijev állítólag az „európai gyakorlathoz” igazította besorolási kritériumrendszerét. Így lett Kijev pápább a pápánál, merthogy egyetlen európai ország sem lát bennünk semmiféle járványügyi kockázatot. Első látásra politikai adok-kapoknak tűnik az új minősítés, hiszen Magyarország következetesen vörös zónában tartja Ukrajnát. A budapesti kormányzat évek óta tartó Ukrajna elleni bojkottja a nemzetközi fórumokon pattanásig feszítették a húrt a két állam között, és ebből a hercehurcából egyelőre mindenki csak veszített. De főképp azok, akiket állítólag védeni kíván Budapest. A kárpátaljai magyarok nemzeti identitását veszélyeztető jogfosztó nyelv- és oktatási törvény nem lett jobb, az amúgy is nehéz helyzetben lévő kisebbségi közösség pedig politikai uszítók céltáblájává vált. Kijev víruskockázati minősítése is elsősorban őket sújtja, merthát „békeidőben” sem tolonganak Záhonynál az Ukrajnába igyekvő magyar turisták, viszont annál több kárpátaljai magyar és ukrán él magyarországi vendégmunkából, vagy látogatja meg itt élő, dolgozó családtagjait. Bár első látásra a játszma részének tűnik, úgy hiszem, egyszerű baklövésről van szó, Kijev véletlenül öngólt rúgott. Számos, Ukrajnát támogató ország, mint például Német- vagy Franciaország, Ausztria vagy akár az USA, ugyancsak vörössé vált, ami azt sugallja, hogy Zelenszkij elnök és a kormányzó politikai újonc „nép szolgáinak” még sokat kell tanulniuk a politika gyakorlati rejtelmeiről.

Nincs tartalék, ez veszélyes

Az előttünk álló másfél-két év rengeteg bizonytalanságot rejt magában, korai lenne ünnepelni, hogy Magyarország, illetve a magyar gazdaság túljutott a koronavírus-válságon. Lehet, hogy így van, titkon reméljük és drukkoljunk is ennek. De! Kicsi az esélye annak, hogy nem lesz második-harmadik hullám, hogy azt a magyar egészségügy képes lesz kezelni nagyobb veszteségek nélkül is – de ha igen, még akkor is ott a nagy talány, hogy milyen újabb pofonokat kap a magyar gazdaság. Bármekkorák lesznek is a későbbi járványhullámok a gazdaság olyan mértékű leállítására, mint március-áprilisban történt, feltehetőleg nem lesz szükség. Ugyanis kiderült: nem járható út. Ám még azt sem tudjuk, hogy mekkora károkat szenvedett el a magyar gazdaság a tavaszi leállás alatt – a KSH csak a jövő héten közli az adatok, de látva a német GDP-adatokat, a második negyedben 8-10 százalékkal csökkent a magyar gazdaság. Ha minden jól megy, akkor 2020-at öt százalék körüli veszteséggel megússzuk – ha nem, akkor csak az idén elveszíthetjük a nemzeti jövedelem tizedét. Summa summarum, hatalmas a bizonytalanság 2020-at, de még inkább 2021-et nézve. A kormány szokása szerint a nyári szabadságolások előtt átzavarta a parlamenten a jövő évi büdzsét. A kincstári szöveg szerint így mindenkinek van ideje felkészülni a jövő évre, mert ez így biztonságos. Egy hatalmas baj van, a kormány nem számolt, azzal, hogy lesz második-harmadik hullám – így a büdzsé számait arra épülnek, hogy az idei három százalékos visszaesés után jövőre 4,8 százalékkal nő a gazdaság. Az már szinte biztos, hogy az idei három százalékos GDP-csökkenés nagyobb lesz, emiatt az az egész jövő évi költségvetési makropálya alapjai kérdőjeleződtek meg. Sebaj, erre is lehet készülni megfelelő tartalékok képzésével, amelyek elnevezésben a kormány oly költői: van országvédelmi, gazdaságvédelmi, járvány elleni alap. Ám kiderült, hogy ezek az alapok, ha nem is üresek, de bizony igazán vékonyak – erre hívta fel a figyelmet a jegybank egy a múlt héten publikált elemzésben. Az idei költségvetésben még mintegy 500 milliárd forintnyi tartalék volt, amit a kormány arra tett félre, hogy a saját projektjeire (kézilabdacsarnok, belgrád-vasút, sporttámogatások) szétszórja. Pechükre beütött a járvány és ezen tartalékok egy részét a közjó érdekében (munkahelymegtartó támogatások, egészségügyi pluszkiadások) kellett elkölteni. Ilyen helyzetben a józan ember tartalékol, nem úgy a kormány. Az MNB elemzői arra hívják fel a figyelmet, hogy az idei 500 milliárd forintnyi tartalékkal szemben a 2021-es büdzsében mindössze 210 milliárd forintnyi tartalék maradt, ami a jövő évre várható GDP 0,4 százaléka. A tartalékok a költségvetési vitában még az utolsó pillanatban is csökkentek, de míg az elmúlt években mindig volt országvédelmi alap – ez az a kassza, amit a kormány a házi zsebpénztárának használt, a 2021-re nem képeztek ilyen alapot. Pedig 2010 óta 2021 lenne az első év, amikor először létjogosultsága lenne az ilyen tartaléknak. Ez veszélyes.