"Ezer kilométeres falat kell átugranunk ahhoz, hogy elérjük, visszalépjen ettől a kormány"

Nem szűkíteni, hanem szélesíteni kellene a felsőoktatás kapuit, aztán majd az egyetemen eldől, ki állja meg a helyét – mondja a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke, Murai László.

Rekord kevesen jelentkeztek idén egyetemre, a felvettek száma is alacsony. Van ok aggodalomra?

Szerintem van. Az, hogy a magyar fiatalok jelentős része egyik évről a másikra úgy érezte, nem éri meg a magyar felsőoktatásba jelentkezni, a HÖOK szempontjából és nemzetstratégiai szempontból is aggasztónak mondható. Mert az, hogy minél több jól képzett, a saját szakterületén kiváló diplomás legyen Magyarországon, nemzeti érdek. Ha a számuk továbbra is csökkenni fog, muszáj lesz felülvizsgálni a jelenlegi felsőoktatási struktúrát, s ennek alapján meghozni azokat a döntéseket, amelyekkel visszafordítható a romló tendencia.

Tehát azért jelentkeznek most 20 ezerrel kevesebben, mert sokaknak elment a kedve az egyetemi továbbtanulástól?

Nem feltétlenül, én inkább úgy fogalmaznék, sokan nem láttak perspektívát az egyetemi képzésekben, vagy úgy érezték, nem fogják megugrani azt a küszöböt, ami a bekerüléshez kell. Egy 2014-es kormányrendelet megemelte a bemeneti követelményeket: 2019 végéig még úgy tűnt, akinek nincs legalább egy tantárgyból emelt szintű érettségije és egy középszintű, B2-es nyelvvizsgája, az idén nem mehet egyetemre. Tavaly ősszel a HÖOK-kal elkezdtük igen erősen megkérdőjelezni a kötelező nyelvvizsga szükségességét, mert azt láttuk, ha ez a feltétel megmarad, akár 20-30 ezerrel is csökkenhet az egyetemekre bekerülő fiatalok száma, ami katasztrófa lett volna. Szerencsére sikerült egyezségre jutni a felsőoktatásért is felelős Innovációs és Technológiai Minisztériummal, a nyelvvizsga-követelményt végül törölték. Ám a döntés – a jelek szerint – sajnos túl későn született meg. Igaz, nem 20-30 ezerrel, hanem 10 ezerrel kevesebben nyertek felvételt, de még ez a szám is aggasztó.

A kötelező emelt szintű érettségi elvetését nem javasolta a HÖOK?

Nem. A kötelező nyelvvizsgával kapcsolatban is azt éreztük, hogy egy ezer kilométeres falat kell átugranunk ahhoz, hogy elérjük, hogy visszalépjen ettől a kormány.

De javasolták volna, ha látnak esélyt a sikerre?

Nem vagyok benne biztos. A kötelező nyelvvizsga és a kötelező emelt szintű érettségi között fontos különbség, hogy míg az utóbbira a közoktatásnak kötelessége felkészítenie a diákokat, addig a B2-s szintű nyelvtudás elérése nincs előírva a Nemzeti alaptantervben (NAT). Ezért is döntöttünk úgy, hogy a nyelvvizsga-követelménnyel kapcsolatban próbálunk egyezségre jutni.

Vagyis a NAT szerint sem az érettségihez kell legalább középszintű nyelvtudás és nyelvvizsga, hanem a diplomához. Ennek ellenére többen a közoktatás hibájának tarják, hogy sokan a nyelvvizsga hiányában nem tudják átvenni diplomáikat. Az egyetemeknek ebben nincs felelőssége?

Ez elég összetett kérdés, nehéz meghatározni, pontosan kinek mi lenne a feladata. Ha minden tökéletesen működne a közoktatásban, azzal az óraszámmal, amivel a diákok egészen fiatal koruktól kezdve a gimnázium végéig tanulják az idegen nyelveket, egy középfokú nyelvvizsgát meg lehetne szerezni.

De a nyelvvizsga akkor sem középiskolai, hanem egyetemi követelmény.

Nem vitás, a felsőoktatásban is van mit fejleszteni ezen a téren, több lehetőséget kellene biztosítani a hallgatóknak ahhoz, hogy a diplomához szükséges nyelvi kompetenciákat megszerezzék. Sajnos nincs átfogó idegennyelvi koncepció a magyar felsőoktatásban, a leggyakrabban intézményi szinten dől el, hol, mennyi erőforrás van arra, hogy a hallgatóknak ezt a kompetenciaterületét fejlesszék. Én abban látok lehetőséget, hogy a tanterveket erősítsék meg például angol nyelvi modulokkal. Az sem lenne feltétlen szükséges, hogy a nyelvvizsga kimeneti követelmény legyen. Európában nincs még egy olyan ország, ahol a diplomához nyelvvizsgát követelnek meg, mert a hangsúly az adott szakterülethez tartozó nyelvi kompetenciákon van.

Ha jól értem, a HOÖK azt szeretné, hogy minél többen kerülhessenek be a felsőoktatásba. Ám az elmúlt évek intézkedései alapján a kormány mintha nem osztozna ebben a véleményben.

Két markáns eleme, hitvallása van a szervezetünknek. Az egyik, hogy Magyarországon szükség van széles körben hozzáférhető felsőoktatásra. Ha valaki egyetemre akar járni, legyen lehetősége bekerülni. Aztán ott majd kiderül, megállja-e a helyét. A másik, hogy olyan magas értékű diplomát kapjanak a végén, amivel könnyen el tudnak helyezkedni. Én egyébként nem feltétlen látom, hogy a 2014-es kormányrendeleten kívül szűkültek volna a lehetőségek. A kapacitás, az államilag támogatott férőhelyek száma nem csökkent.

Korábban ennek ellenkezőjéről lehetett hallani.

Összességében nem jellemző, sőt az elmúlt három évben arányaiban több államilag támogatott férőhelyre tudtak felvenni hallgatókat. A probléma az, hogy egyre kevesebben jelentkeznek, ami demográfiai szempontból nem magyarázható. A döntéshozóknak és nekünk is nagy felelősségünk van abban, hogyan tovább. Azt mondjuk, hogy elfogadjuk a mostani helyzetet, vagy azt kommunikáljuk a fiatalok felé, hogy aki érez magában erőt, felkészültséget, igenis próbálja meg az egyetemet. A felsőoktatás irányítása felől is kellene egy „egyetemistabarátibb” kommunikáció.

Már évek óta központi ponthatárokat szabnak meg, egyes szakokon központilag határozták meg a férőhelyeket. Ez nem szűkítés?

Ez 2011-2012-ben valóban így volt, de azóta optimalizálódott a helyzet. Rengeteg képzésen lejjebb ment a központi ponthatár is. Például 2012-ben, a jogászképzésen 50 állami férőhely volt országosan, ma intézményenként van ennyi. A támogatott réteg sokkal nagyobb lett, mint amilyen a Hoffmann Rózsa-féle felsőoktatási koncepcióban szerepelt. Akkor ez elsősorban piaci döntés volt, mert azt látták, a jogász és gazdasági képzések hirtelen beterítették a piacot, azért húzták meg viszonylag magasan a ponthatárokat, hogy ne termeljünk fölöslegesen annyi szakembert. A HÖOK 2017-ben kezdte felhívni a figyelmet arra, hogy ezen változtatni kellene, szerencsére 2018-ban már jelentős ponthatárcsökkenés volt. Ahogy idén is.

Most több állami egyetem alapítványi fenntartásba került. Ez nem bizonytalaníthatta el a jelentkezőket?

Szerintem egyáltalán nem. A középiskolások biztos nem az alapján adták be a jelentkezésüket februárban, hogy például a Budapesti Corvinus Egyetem struktúrát váltott-e vagy sem. A ponthatárok sem ez alapján születtek.

A Corvinus esetében nem titok, hogy 2030-ig több fizetős hallgatót akarnak, mint ösztöndíjast.

Idén mégis több hallgatót vettek fel támogatott helyekre, mint tavaly. Az egyetem közlése szerint a mesterszakos elsőévesek 85 százaléka, az alapszakosok 80 százaléka Corvinus-ösztöndíjjal tanulhat. Nekünk a struktúraváltással kapcsolatban három kérésünk volt. Az egyik, hogy nagy mértékben legyenek támogatott férőhelyek. Szerintem a célként kitűzött 45 százalék ösztöndíjas, 55 százalék önköltséges hallgató jó arány a Corvinuson. A másik, hogy megmaradjon a teljesítmény- és szociális alapú ösztöndíjrendszer, mint az állami egyetemeken. A harmadik, hogy széles körben maradjon meg az egyetemeken a hallgatói demokrácia, és az állami egyetemekhez hasonló 20-25 százalékos képviseleti arány a szenátusban.

És ez most a Corvinuson megvan?

Nincs. Szerintem még nincs kiforrott formája annak, az alapítványi fenntartásba kerülő egyetemeken pontosan hogyan is zajlik majd a döntéshozás. A hallgatói képviselet ügyében beszéltem Palkovics László miniszter úrral, aki azt ígérte, ha az lesz a tendencia, hogy a szenátusokban csökkenni fog a hallgatók aránya, a felsőoktatási törvényben kell rendezni a kérdést. A HÖOK egyik középtávú célja, hogy ennek érvényt szerezzen.

Alapítványi fenntartásba kerül a színművészeti is, ahol már most látszik, hogy a hallgatók, oktatók véleménye nem igazán érdekli a döntéshozókat.

A Corvinussal kapcsolatos kérdésnél már kifejtettem, hogy mi a három legfontosabb pillére a HÖOK gondolatainak a struktúraváltással kapcsolatban. Az érintett hallgatói önkormányzatok visszajelzései alapján úgy látjuk, hogy az átalakításokkal kapcsolatos tárgyalásokba tevőlegesen is részt vehetnek, és ott megjeleníthetik a hallgatói érdekeket. Ez alól jelent kivételt az színművészeti, hiszen az intézmény elmondása szerint lényegesen kevesebb idejük volt, hogy felkészüljenek a változásra. A legutóbbi hírek alapján sajnos távol van a helyzet megnyugtató rendezése, de abban bizonyos vagyok, hogy a hallgatói érdekeknél és az oktatás minőségénél semmilyen vélt vagy valós politikai nézeteltérés nem lehet fontosabb. A HÖOK véleménye szerint a hallgatók kifejezett érdeke, hogy a fenntartó és az intézmény közösen dolgozzon együtt a strukrúraváltáson. Ennek hiányában előbb-utóbb könnyen sérülhetnek hallgatói jogok is, mely esetén a HÖOK feladata a hallgatótársaink megvédése.

A HÖOK véleményét mennyire hallgatják meg döntéshozói szinten?

Másfél éve vagyok a HÖOK elnöke, ebből az időszakból nem tudok példát mondani arra, hogy bármelyik javaslatunkat csuklóból lesöpörték volna az asztalról. A javaslataink általában bekerülnek a döntési folyamatokba, egyes elemek a végleges döntésekbe is. A kötelező nyelvvizsga ügye is ilyen volt. Az elmúlt időszakban volt három szakmai anyagunk, ezeknek több eleme is megvalósult.

Például?

Például a pedagógushallgatókat támogató Klebelsberg-ösztöndíjat kiterjesztették a tanító szakos hallgatókra is. Azt is sikerült elérni, hogy a pedagógus szakon tanulók utolsó éves gyakorlata beleszámítson a tanári előmeneteli évekbe.

Most, hogy kevesebb hallgatót vettek fel, lesz elég kollégiumi férőhely?

Férőhelyből sosem volt elég, a koronavírus-járvány után pedig inkább negatív irányba lehet változás. Szerintem lesznek olyan kollégiumok, ahol harmadával csökkenni fog a kapacitás a biztonsági előírások miatt. Budapesten a 12 ezer férőhelyet magába foglaló Diákváros-projekt javíthatott volna a helyzeten, de ennek a jövője erősen kérdőjeles. Az első ütemnek, nyolcezer férőhelynek 2020 végére kellett volna elkészülnie, de egyre kevésbé látszik, hogy ebből bármi megvalósul belátható időn belül.