Libanon;

2020-08-05 08:01:00

Identitás

Messze van, mint Makó városa Bejrúttól, politikai rendszere nehezen átlátható, mégis talán az európai, sőt a magyar közvéleménynek is van mit tanulnia Libanon hibáiból. A közel-keleti ország az összeomlás szélén áll, még az áramszolgáltatás és a szemétszállítás is gondot okoz, a magánkórházak csőddel, az állami intézmények túlterheltséggel néznek szembe a koronavírus-járvány miatt, az orvosok pedig külföldre menekülnek.

Libanon az évtizedek óta súlyosbodó válságok terhe alatt roppant meg, amelyek gyökere éppen az ország politikai berendezkedése: a különböző hatalmi pozíciókat meghatározott módon kell elosztani a hivatalosan elismert 18 vallási felekezet tagjai között a társadalmi béke megőrzése érdekében. Habár a rendszer abban sikeres volt, hogy az 1990-ben lezárult véres polgárháború nem ismétlődött meg, ám nem hagyott lehetőséget arra, hogy egységes libanoni nemzet jöhessen létre, a regionális hatalmak pedig még inkább erősítették a megosztottságot. A politikai életet két koalíció határozta meg: a Szíria polgárháborús beavatkozásának örvendő és az azt rosszalló pártok szövetségének a vetélkedése. Mindezek alapján a politikai erők sikeresen monopolizálták a különböző csoportokat: a Hezbollah például a Szíria-barát (vagy manapság inkább Irán-barát) síitákra, míg a Jövő Mozgalom a Szíria-kritikus szunnita muszlimok szavazataira számított. A kampány azonban csak formaság volt, ugyanis mindenki voksát az identitás határozta meg - az „övéit” választotta, még akkor is, ha korruptak voltak. A politikusok ezt kihasználva nem a jövőbe fektettek be, hanem saját maguk, pártjuk vagy haverjaik zsebét tömték meg. Mindez egy haldokló államot eredményzett, amit még a leghatározottabb és legalkalmasabb szakértői kormány is csak fájdalmas reformok árán lenne képes megmenteni. Pedig ha az előző kabinetek kicsit is igyekeznek, akkor Libanon sorsa is jobban alakult volna, talán még virágzó ország is lehetne a „Közel-Kelet Svájca.” Csak időben rá kellett volna jönni arra, hogy nem feltétlenül csak az identitásuk, hanem a tisztességük és a kompetenciájuk alapján is meg kell szűrni a politikusokat.