Teljesen természetes, hogy az ember az életútja nagyjából felénél megpróbálja összegezni, hogy meddig jutott és hova szeretne még elérni. Manapság minden: a munkába állás, a gyerekvállalás ideje későbbre csúszik, az életközepi válságé akár ötvenéves korra is tolódhat – mondta Perczel-Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője, egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Népszavának.
A mérlegét, előbb vagy utóbb, szinte mindenki elkészíti, de egyáltalán nem biztos, hogy ez válsághoz is vezet. Az egyik életszakaszból a másikba való átmenetet természetes krízisnek tartják. A görög szót magyarul ugyan válságnak fordítják, de valójában fordulópontot jelent, akár életváltoztatót.
Épít vagy rombol
Az élet közepén, amikor a munkában már van elég tudás és tapasztalat, a nehéz helyzetekre is ügyes megoldási módok, a gyerekek pedig már nagyobbak vagy ki is repültek a fészekből, sokan érzik úgy, ki akarják teljesíteni az alkotóképességüket. Ez egy konstruktív folyamat, ami gazdagítja a személyiséget. Ha azonban úgy éljük meg, hogy stagnálunk, nem azt értük el, amit szerettünk volna, nem olyan életet élünk, nem olyat alkotunk, amit korábban elképzeltünk, vagy nem olyan minőségűek a kapcsolataink, amelyek kitöltenék az életünket, boldogságot, harmóniát jelentenének, azaz nem érezzük, hogy a helyünkön lennénk, és a meg nem valósított vágyaink nyomasztanak, az rombol és valódi válsághelyzetet is gerjeszthet. Ilyenkor nem tudjuk, hogyan tovább, csupán azt érezzük, a jelenlegi nem elég, unalmas.
„Van most is ilyen páciensem, a vállalkozásait bérbe adta, nem kell dolgoznia és mégis dől hozzá a pénz, de rájött, ez nem boldogítja. Nem találja azt, ami kiteljesítené, örömet okozna, amiben alkotni tudna.” Ez a folyamat könnyen depresszióhoz, alkoholproblémákhoz vezethet, egyik kapcsolatból a másikba vagy alkalmi viszonyokba sodorhatja az érintettet. Gyakori ilyenkor a házasság megromlása, a válás is. Férfiaknál ilyenkor fordulhat elő az olyan, „furcsa”, generációkon átívelő kapcsolat kialakítása, amelynek hátterében az újrakezdés vágya, az idősödéssel való szembenézés elkerülése vagy az új élmények hajszolása áll.
„Semmi sem jó”
Az életközepi válság gyakran a depresszió tüneteivel jár: rosszkedv, nyomott hangulat, negatívumokra való koncentrálás, örömtelenség jellemzi és az is, ha az érintett elfordul azoktól a dolgoktól, amelyek korábban érdekelték. Az érintett nem látja értelmét a munkájának, úgy érzi: „semmi sem jó”, ugyanakkor nem tudja, hogyan változtathatna a helyzetén. Alvászavarok, de alkoholproblémák is jelentkezhetnek – sorolta a jeleket a szakember.
Az életközépi válság nem egészségügyi, sokkal inkább úgynevezett egzisztenciális probléma, amelynek megoldásában az segíthet, ha megpróbálunk értelmet találni az életünkben.
Meg kell keresni, mi az, ami boldoggá tud tenni. Ilyenkor sokan valami egészen más felé indulnak: vannak, akik újra iskolapadba ülnek, mások festenek, zenélnek vagy a segítőszakmák felé fordulnak. Sokszor ez az időszak a személyes kapcsolatok felértékeléséhez vezet, az érintettek rájönnek, nagyon fontos, hogy másokkal milyen minőségű kapcsolatban vannak, de gyakori, hogy előtérbe kerül a vallás vagy a spiritualitás. Az életközepi válságra – sajnos – nincs azonnal ható gyógyszer. Az élet értelmére való rátalálás egy hosszú, belső folyamat eredménye – jegyezte meg Perczel-Forintos Dóra.
A szívesen, örömmel végzett munka sokkal nagyobb védettséget jelent, mint ha „favágásként”, csupán pénzkeresésként éljük meg a napi rutint. A családanyaság, ha egy nő odafigyelve járul hozzá a gyerekei felnövéséhez, foglalkozik velük, figyel rájuk, biztonságot nyújt nekik, ugyanolyan örömet jelenthet, mint a kiteljesítő munka, ami egyébként a lelki egészség egyik alapfeltétele. „Mivel az életünk során nagyon sok időt töltünk munkával, fontos, hogy megtapasztaljuk azt, hogy a tudásunk, a kompetenciánk, a rátermettségünk hasznos, éreznünk kell, hogy képesek vagyunk létrehozni valamit, legyen az egy asztal elkészítése, cégek pénzügyeinek kezelése, kutatás vagy zenélés.
Megelőzni kamaszkorban lehet
A jó pályaválasztással meg lehet előzni a későbbi krízist – hangsúlyozta a professzor. Azzal, ha egy kamasz tud vagy mer a saját érdeklődése mentén arra menni, amihez megvannak a képességei, és amiben örömét leli. Óriási a szülők felelőssége, hogy ne csak a „jó pénz, biztos megélhetés” felé irányítsák a gyereket, mert a nemzetközi boldogságkutatások egyértelműen azt mutatják, hogy
Természetesen fontos a megélhetéshez szükséges pénzügyi biztonság, de érdemes tudni, hogy a gazdag európai országokban a legmagasabb a depresszió szintje, ami szorosan összefügg az élet értelmességének tudatával vagy annak kétségeivel. „Volt olyan páciensem, akinek bár minden adottsága és elhivatottsága megvolt ahhoz, hogy kiváló énektanár és karvezető legyen, az apja nem engedte, hogy a 'csóró énektanári' pályát válassza. Közgazdászként még hatvanévesen is egyik, számára értelmetlen állásból a másikba kóvályog, viszont minden szabadidejét a kóruséneklés és ezek szervezése tölti ki. Ha ezt hivatásként végezhette volna, kevesebbet keresve sokkal boldogabb lehetne” – tette hozzá a szakpszichológus.
Az, hogy manapság nehézséget okoz a jó pályaválasztás, a professzor szerint a vizuális kultúra előretörésével is összefügghet. A gyerekek, fiatalok alig olvasnak szépirodalmat, ezért csak a szüleik, közvetlen környezetük vagy a tanáraik, esetleg a bolti eladók munkáját látják. A kultúra és az ismeretek hiánya miatt beszűkültek a mintáik. A Mary Poppins, a Winnetou, a Monte Cristo grófja, A nyomorultak vagy a Móricz-regények és -elbeszélések olvasásának hiánya miatt nem tudnak azonosulni a világirodalom klasszikusai által megrajzolt emberi magatartásmódokkal, sorsokkal, pozitív mintákkal, ami fejleszti a jellemet, formálja a személyiséget. Ennek eredménye, hogy a pályaválasztásnál gyakran háttérbe szorulnak a valódi értékek: a tudás, az elhivatottság, a kedvesség, a türelem, a jóság, a segítőkészség és az erőfeszítés – jegyezte meg Perczel-Forintos Dóra.
