Csecsemőszínház: felnőnek a kicsikhez

Kétnyelvű csecsemőszínházi premierre készül a Budapest Bábszínház. Az előadás szerzője és rendezője Markó-Valentyik Anna, a győri Vaskakas Bábszínház művésze.

Mi a létjogosultsága a csecsemőszínháznak?

Gyerekként minőségi előadásokat látni roppantul fontos a minőségi felnőtté váláshoz. Ezért szükséges, hogy már csecsemőkortól színvonalas tartalmak vegyék őket körül. Először én sem hittem ebben, de aztán a színpadról láttam, hogy négyhónapos babák képesek húszpercet úgy „ülni”, hogy közben figyelnek. Szokták mondani, hogy a piciknek szivacs az agyuk. Olyan vizuális, tartalmi és muzikális ingert kapnak, amit ha abban a pillanatban nem is fognak föl maximálisan, de elraktározzák és később hasznosítják. Sokan visszajárnak, így többször látják ugyanazt az előadást. Ez egy ugyanolyan repetitív dolog lehet, mint az esti mesélés.

Mitől lesz jó egy babaelőadás?

A műfaj sajátossága a rendkívül pontos és „kitett” játék. A színpadi gesztusok sokkal nagyobbak, mint általában, hogy a kicsik tekintetét biztosan megragadja egy-egy mozdulat. Ha ezt a színész rosszul csinálja, akkor az egész könnyen átmehet ripacskodásba. A koronavírus-helyzet miatt nyárra átcsúszott próbaidőszakban a Rügyek és gyökerek két színészével, Bánky Sárával és Szolár Tiborral sikerült ebben megtalálnunk a jó arányokat.

Hogy valósul meg a kétnyelvűség a darabban?

Az egyik színész végig angolul fog beszélni, a másik pedig magyarul. Olyan helyzetet teremtünk, mint egy kétnyelvű bölcsődében vagy óvodában. A győri bábszínházban korábban már csináltunk többnyelvű előadást, amit nagyon jól fogadtak. Tapasztalatom szerint a magyarul nem beszélő gyerekek élvezik a magyar nyelvű vagy nonverbális bábelőadásokat is, mégis egészen más élmény nekik, ha az általuk ismert nyelven is felcsendül néhány szó. A magyar gyerekeket pedig nem zavarják az idegen kifejezések, a „körítésből” kitalálják, hogy miről van szó.

Az előadás a természettel való játékos ismerkedésre hívja a legkisebbeket. Hogyan kell kommunikálni páréves apróságoknak a környezettudatosságról?

A globális felmelegedésről vagy klímaválságról tudományos kifejezésekkel nem lehet nekik beszélni. Egy jó történetet kell találni, ami ezt a témát járja körül. A Rügyek és gyökerek előadásban a nyitottságot, a környezettől való el nem szakadást és a körforgás mindenek felett állását szeretném érzékeltetni. Van egy mag, amit ha elültetünk, gyökeret ereszt, szárba szökken, fa lesz belőle, termései lesznek, amiből mi is ehetünk, de ahhoz, hogy elvegyük a fától, adni is kell. Az élet semmilyen területén nem egészséges, ha folyamatosan csak elveszünk. Az előadásban megnövő fa története behelyettesíthető, illetve párhuzamba állítható bármilyen környezetvédelmi témakörrel.

Az előadás nem csak témájában, hanem megvalósításában is zöld. Ezt nehéz volt kivitelezni?

Azt a célt tűztük ki, hogy az előadás a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja maga után. Ehhez meg kellett találni a témában jártas alkotótársakat. Az újrahasznosított elemekből álló díszlethez a Kétfecske biztosította a textilhulladékból előállított retextilt, a Colettecolor pedig maradék anyagokból, patchwork technikával készített díszletelemeket. A fast fashion-mentes jelmezeket a fenntartható divat iránt elkötelezett Pinkponilo közösségi varrodától szereztük be. A másik feladat az volt, hogy megváltoztassuk az általános és berögzült színházi munkamenetet: például, hogy most Oeko-Tex minősítésű textíliát rendeljünk, vagy természetes és lebomló tejfestéket használjunk. Több évtizedes színházi rutinokat felülírni nem könnyű, és nem is minden előadás esetében lehetséges. Ugyanakkor meg lehet találni azokat a pontokat, ahol környezetkímélőbben működtethető bármely előadás vagy próbafolyamat. Például a szövegkönyvet lehet újrapapírra nyomni. Ez kis dolognak tűnhet, mégis fontos lépés a zöldülés irányába.