Dara Foi’Elle szabadidejében önkéntesként segít a rászorulókon Bejrútban, de a keddi robbanás után ő is segítségre szorult. A fiatal szíriai-svájci származású nő a Népszavának elmesélte, hogy éppen egy barátjával találkozott, amikor hallották az első robbanást. Nem ismerték fel a hangot, ezért a lakás ablakához léptek, hogy megnézzék, mi történik. Ekkor következett be a második, pusztítóbb erejű detonáció. Alig néhány másodpercük volt, hogy hátrébb húzódjanak a szilánkosra törő ablaktól, de - csodával határos módon - csupán könnyebb sérüléseket szenvedtek. A túlterhelt kórházba nem mertek elmenni, már csak a koronavírus-járvány miatt sem, így jobb híján maguk látták el a mélyebb vágásokat, amiket elszenvedtek, egy orvos ismerősük videótelefonon magyarázta, mit kell csinálniuk. Dara ezután hazament, ám lakását romokban találta. Barátai átmenetileg szállást nyújtanak neki, a lány azonban nem pihen. Azt mondta, hogy két nap alatt mindössze 7 órát aludt, mert másokon is próbált segíteni.
Dara tavaly óta önkénteskedik a szír menekültek által alapított Syrian Eyes segítőhálózatnak, amely Libanonban élő rászorulóknak segít, akikből egyre több akad a válságba süllyedő országban. “Az év elején még szappant osztogattunk a járvány ellen, aztán a hiperinfláció miatt már élelmiszer-csomagokat adtunk vagy besegítettünk a lakbérbe” - magyarázta a lány, hozzátéve, hogy a robbanás után is segítenek, ahogyan tudnak.
A keddi katasztrófa után Libanonban általánossá vált ez a fajta a szolidaritás. Az elmúlt hetek leépítései során elbocsátott orvosok és ápolók tömegével tértek vissza egykori munkahelyükre, hogy ellássák a rengeteg sérültet. A közösségi médiában asztalosok ajánlják fel ingyen szolgáltatásaikat, hogy a helyükre igazítsák a helyéről kimozdult ajtókat. Bejrút lakói együtt takarítják fel a törmelékeket az utcákról.
Nemcsak a helyi lakosság, a külföldi diaszpóra és a nemzetközi közösség is összefogott Libanonért.
Folyamatosan érkeznek a külföldi szakemberek Bejrútba: a romok alatt túlélőkért kutató mentőcsapatok, a sérülteket ellátó orvosok, miközben számos ország segélyeket és adományokat ajánl. Hazánk is bőkezűnek mutatkozott: az Orbán-kormány Magyarország nevében 1 millió euró humanitárius segélyre tett ígéretet.
Az egykori gyarmattartó Franciaország igyekszik a kezdeményezések élére állni, Emmanuel Macron tegnap Bejrútba utazott, ahol találkozott a libanoni vezetőkkel, majd a szerencsétlenség helyszínre is ellátogatott, ám az utcákon indulatos tüntetők fogadták. A közvéleményt ugyan megosztotta Macron villámlátogatása - egyesek értékelték a gesztust, mások a gyarmati szemlélet újbóli megnyilvánulásának tekintették -, a népharag mégsem igazán személye, hanem a libanoni politikai elit ellen szólt. A forradalmi szlogeneket skandáló tömeget a francia elnök azzal próbálta nyugtatni, hogy ő nem azért érkezett az országba, hogy a “rezsimet” támogassa, majd garanciát vállalt arra, hogy a francia segély nem kerül “korrupt kezekbe”. Macron az útja végén bejelentette, hogy Franciaország napokon belül nemzetközi donorkonferenciát fog szervezni Libanon megsegítéségre, de arra figyelmeztetett, hogy nem fog "biankó csekket" adni egy olyan rendszernek, amely már nem élvezi a nép bizalmát. Arra szólította fel a libanoni vezetőket, hogy hozzanak létre egy "új politikai rendet". A francia elnök ezenfelül a korrupció elleni fellépést és gazdasági reformokat szorgalmazott, valamint független vizsgálatot a katasztrófa körülményeinek feltárására.
Az már biztosnak látszik, hogy a bejrúti kikötő egyik hangárjában tárolt 2750 tonna ammónium-nitrát berobbanása okozta a katasztrófát, amelyben legkevesebb 137 ember vesztette életét. Az viszont továbbra sem világos, ki a felelős azért, hogy belváros közelében tartották a rendkívül robbanékony anyagot. Az illetékesek egymásra próbálják hárítani a felelősséget, a kormány pedig szerdán házi őrizetet rendelt el az összes kikötői tisztségviselőnél, akinek 2014 óta köze volt a hangárhoz. Mindez azonban nem csillapítja a lakosságban forrongó indulatokat, akik számára a katasztrófa volt az utolsó csepp a pohárban. Sokakat az bánt igazán, hogy egyetlen politikai vezető sem vette a fáradtságot arra, hogy - akár mások nevében - bocsánatot kérjen a hanyagságért.
