Csatatérré változott Bejrút, alig négy nappal a pusztító erejű kikötői robbanás után: rendszerellenes tüntetők minisztériumi épületekbe törtek be, gyújtogattak és kövekkel dobálták meg a biztonsági erőket, akik könnygázzal és gumilövedékkel válaszoltak. A szombati összecsapásokban egy rendőr életét vesztette, de a haláleset körülményei egyelőre tisztázatlanok. A Daily Star című című libanoni lap szerint a zavargásoknak további 728 sérültje van, többségében tiltakozók között.
Az indulatok azután szabadultak el, hogy nagyjából tízezren vonultak a bejrúti Mártírok terére igazságot követelve a keddi tragédia áldozatainak. A demonstrálókat egyrészt az háborította fel, hogy a 158 ember halálát okozó katasztrófa teljesen elkerülhető lett volna, amennyiben nem a kikötői hangárban tárolják éveken át a 2750 tonna rendkívül robbanékony ammónium-nitrátot. Az pedig csak tovább szította haragjukat, hogy a detonációt követően a kormány és a hatóságok szinte semmilyen segítséget nem adtak a túlélőknek. A rendszerellenes tüntetések már tavaly október óta tartanak, de szombaton minden eddiginél lobbanékonyabb volt a hangulat.
“Nincs már szó arról, hogy második esélyt adjunk a kormánynak vagy elszámoltassuk őket, már mindenki a bosszúról beszél, és szerintem ezt mindenki komolyan is gondolja. Úgy érzem, elszántak vagyunk arra, hogy akár a végsőkig is elmenjünk” - magyarázta a Népszavának Dzsán (Jean) Kasszír libanoni politikai aktivista. Habár Hasszán Diáb miniszterelnök szombaton előrehozott választásokat indítványozott a válságból való kilábalásra, ez valószínűleg egyáltalán csillapítja a kedélyeket. Kasszír a javaslatot csapdának minősítette, mivel a választásokat ugyanazon vallási-felekezeti alapú elosztási rendszer alapján rendeznék, ami az elmúlt 30 évben bebetonozta a politikai erőviszonyokat. Az aktivista szerint a megújuláshoz egy új választási törvényre van szükség, amelyet új, átmeneti kormány és átmeneti parlament dolgoz ki. Mindezen követelések végrehajtásához a politikai elitnek aligha fűlik a foga, azonban egyre nagyobb társadalmi nyomással kell szembenézniük. A vasárnapi miséjén a legnagyobb libanoni keresztény egyház feje, Besara Boutrosz al-Rai maronita pátriárka is távozásra szólította fel az egész kormányt, mert “nem képesek segíteni a helyreállításban.”
A katasztrófát követően már elkezdődött a lemondási hullám, a 128 fős parlament több tagja is bejelentette távozását, - a neve ellenére mérsékelt kereszténydemokratának számító - ellenzéki Falangista Pártnak például mindhárom képviselője lemondott mandátumáról azután, hogy végső nyugalomra helyezték a robbanásban meghalt pártfőtitkárt. Ma már a kabinet egy tagja, Manal Abdel-Szamad tájékoztatási miniszter is benyújtotta lemondását. Példáját hamarosan más tárcavezetők is követhetik, megpecsételve a kormány sorsát. Arra viszont egyáltalán nincs garancia, hogy Diáb helyére egy olyan miniszterelnök kerül, aki képes véghezvinni a Libanon számára szükséges reformokat.
