Hétfő hajnalra elcsitultak a tüntetések, véget értek az összecsapások az ellenzéki tömegek és a rohamrendőrség között. A fehérorosz rendfenntartók brutálisan verték szét a civileket, akik azután mentek az utcára, hogy a központi választási bizottság közzétette az állami megrendelésre készített választásnapi felmérés eredményét. Eszerint Alekszandr Lukasenko a leadott szavazatok majdnem nyolcvan százalékát kapta. Lényegében ugyanez jött ki az úgynevezett előzetes eredményben is. Eszerint a már 26 éve hatalmon lévő despota 80,23 százalékot, a fő ellenzéki jelölt, Szvetlana Tyihanovszkaja pedig 9,9 százalékot kapott.
Az ellenzéki jelölt az eredményt nem ismeri el, megóvja az eredményt, tekintettel a nyilvánvaló csalásokra és hamisításokra. "Semmi okot nem látok arra, hogy letartóztathatnának, és nem akarom elhagyni Belaruszt – mondta hétfői sajtóértekezletén. Mindehhez hozzátette: békés változásokat akar az országban. „A hatalom mostani intézkedései eddig elképzelhetetlenek voltak. Az emberek sok helyen ott maradtak a választási helységekben, hogy megvédjék a leadott szavazatukat. Mindent megteszünk, hogy ami itt folyt, az soha többé ne ismétlődhessen meg" - mondta a választáson bebörtönzött férje helyett induló fiatalasszony. Később a Deutsche Welle tudósítójának azt nyilatkozta, hogy máris győztek, mert legyűrték a társadalom apátiáját és a politikai közönyt.
Tyihanovszkaja stábja saját megfigyelői alapján azt állítja, hogy az ő jelöltjük nyert, 70 és 90 százalék között lehet szavazatainak aránya.
A belarusz politika helyi elemzője Artyom Srajbman legalább két hónapja megjósolta: Lukasenko nyolcvan százalékos győzelmet könyvel majd el. Ő sem az elnök népszerűsége miatt vélte így és tudósítások most is tömeges hamisításokról szólnak. A hatóságok lehetetlenné tették a megfigyelők tevékenységét és a járványra hivatkozva eltávolították a szavazófülkék függönyeit. Az ellenzéki megbízottakat elhurcolta a rendőrség vagy civil ruhások verték meg őket. Több helyen elfogyott a szavazólap, a sorban álló választók előtt lezárták az ajtót azzal, hogy vége a kitűzött időnek.
A hamisítások, megfélemlítés példáit még lehetne sorolni. Jellemző, hogy a belarusz külképviseleteken, ahonnan nem tehették ki a megfigyelőket, Tyihanovszkaja nagyarányú győzelmet aratott. A legtöbb csalás feltehetően a korábbi, ellenőrzés nélküli szavazási napokon történhetett. Mire vasárnap kinyitották a szavazó helyiségeket, a hatóság szerint már a jogosultak 40 százaléka leszavazott.
A minden korábbinál viharosabb választás után Lukasenko azonnal hangnemet váltott. Korábban az oroszokat vádolta összeesküvéssel, hétfőn már azzal állt elő, hogy a tüntetőket Nyugatról irányítják. Ellenőrizték telefonhívásaikat - mondta Szergej Lebegyevnek, aki a Független Államok Közössége (SZNG) megfigyelőit vezette –, az utasítások Lengyelországból, Csehországból és Nagy Britanniából érkeztek.
Lukasenkót először Hszi Csi-ping kínai államfő, majd Vlagyimir Putyin orosz elnök köszöntötte győzelme kapcsán. Az EU, a német kormány és Lengyelország viszont önmérsékletre szólította fel Lukasenkót.
Az első elemzések egyetértenek abban, hogy a belarusz társadalom új nemzedéke túlnőtte örökös elnökének falusi populizmusát. A fiatalok műveltebbek és világlátottabbak elnöküknél. Belarusz lakói sokat utaznak, a vendégmunkások már nem az orosz, hanem az EU-piacot gazdagítják, az ország második legfontosabb exportbevétele az informatikai szolgáltatás. Az sem állította a társadalmat az elnök mellé, hogy Lukasenko pár éve függetlenségi harcosnak mutatja magát és rendszeresen konfrontációba bonyolódik a Kremllel.
A putyini Oroszország szemmel láthatóan nehezen viseli ezt a pávatáncot.
Az EU és az USA az elmúlt hónapokban már nem diktátorozták a minszki zsarnokot, de fordulat esetén képtelenek lennének hatékonyan segíteni az új vezetést. Belarusz ráadásul felkészületlen a nyugatias változásokra. Sem a gazdaság szerkezete, sem a bürokrácia állapota nem alkalmas a reformok befogadására. Nem látszik a hatalmi szinten a változásokat óhajtó és végig vinni képes elit. A tömegmozgalom gyors leverése azt mutatja, hogy államapparátus és az erőszakszervezetek kiszolgálják Lukasenko személyes hatalmát, illetve a hadsereg sem mozdult meg. Feltehetően a katonai elit sem lát más, számukra elfogadható hatalmi alternatívát.
A Kreml lélegzetét visszafogva figyeli a történéseket. Az ő érdeke a meggyengült és Nyugattól elszigetelt Lukasenko hatalmának fennmaradása. Ahogy a nyugatiak, úgy az oroszok sem tartanak készenlétben egy tartalék fehérorosz vezetőt. Amennyiben az ország radikálisan nyugatos irányt venne, az feltehetően nyílt katonai beavatkozást váltana ki, mert Putyin nem adta fel az „orosz világ” megalkotásának eszméjét. Ebből a hatalmi közegből még Ukrajna kiszakadását sem tekinti véglegesnek, Belarusz esetében pedig tűrhetetlen lenne.
