Előfizetés

Heti abszurd: Szabadság, szerelem

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2020.08.16. 09:00

Fotó: Viktor Tolochko / AFP - Sputnik
„Szóval Orbán Viktor mert szabad lenni, és – politikai értelemben – Lukasenko diktátor szájára cuppant rá.”
Mindössze a helyes értelmezési keretet kell megtalálni (kreatívabbak maguk is kialakíthatják), s rögvest kiderül, hogy ellentétben egynémely ellenzéki sirámokkal, hazánk nem a demokráciahentesek földje, hanem a szabadság üde levegőjű országa. Amiatt kesereg például a Párbeszéd politikusa videójában, hogy a nemzeti konzultáció íveit több névvel és e-mail­­ címmel töltötte ki online. (Persze az adatok egy része fiktív, úgyhogy elvárjuk, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda máris irányba forduljon, és begyűjtse a nyilvánosságban magánokirat-féleséget hamisítót, mert a szabadság mégsem jelenthet anarchiát – ezt innen is üzenjük a csúnya Bakunyinnak.) No de elemelkedve a „begyűjtési rögvalóságtól”, mit is jelent mindez? Lehetőséget, semmi mást. Ha kormánypárti szavazó valaki, de csöppet kritikus, akkor egyszer kitöltheti a konzultációs ívet a szívére hallgatva, minden kérdéssel derülten egyetértve. Aztán szabadon (persze rövid pórázra fűzve) engedheti a hatalomjobbító énjét, és kvázi ellenzéki szavazóként kormánykritikus kitöltésbe kezdhet. Hasonlóképpen cselekedhet az az ellenzéki szavazó, aki minden pártdemagógia ellenére képes meglátni a jót – és kormánypárti énje végre támogathatja a hatalom nagyszerűségét. (Arról nem is beszélve, hogy nem csak politikai mentális egyensúly beállását szolgálja ez a modell, de a psziché egyensúlyára is vigyáz: a közéletben aktív skizofrének énjeinek nem kell többé egymással birkózniuk, mindenik szabadon tölthet.) És senkinek ne legyen kétsége, a két kérdőív a végén összeér (hivatalosan minden anonim), hisz milyen szabadság az, ha valaki nem vállalja a véleményét. A gyávák szabadsága. Magyarország viszont az erősek földje, itt nincs osonkodás. Ez a rezsim – ne féljünk kimondani – felszabadít. Mentesít a megfelelési kényszer alól. Mi sem bizonyítja ezt plasztikusabban a színészképzés egyértelműsítésénél. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet alapítványi működésbe kényszerítette a hatalom (a másodlagos társadalmi hörrenések taglalását most mellőzzük), és az intézményt uraló kuratórium élére Vidnyánszky Attila került. Miközben Kaposváron a nemzeti oldal szívének eleddig kedves teátristaképzés ura szintén a Nemzeti Színház igazgatója marad. Azaz, aki a jövőben errefele színművésszé lesz, az mind Vid­nyánszky köpönyegéből bújik elő. (Lelkes nyaloncok esetében más ruhadarab is szóba jöhet.) A lényeg, hogy soha többé nem kell kettéhasadnia az ifjúi szíveknek, mondván: a nemzetet jelentő deszkákon/mozivásznakon szeretnének domborítani, ám ezt nem kurjanthatják világgá a fővárosi liberális ízlésterror miatt, sőt egész életükben színjátszásra kényszerülnek, nehogy kivetessenek ebből a szerep- és hírnévosztó közegből. (Az elhelyezkedési és egyéb sikerstatisztikákról pedig szó se essék, hisz ha nincs másik, nincs hol teljesíteni.) Az „önmagunk felvállalása” mutatványt pedig a nemzet első embere műveli a nemzet piramisának csúcsán pipiskedve. Hamis szégyenérzetet mellőzve öleli keblére Európa (a szó földrajzi jelentését tekintve) hamisítatlan diktátorát. Hisz egy politikai páholyban ülnek ­Alekszandr Lukasenkóval – Putyin, Erdogan és Hszi Csin-ping mögött a második sorban. Szóval a kellemkedésnek akkor sincs vége, amikor Belarusz önkényura erős feltételezések szerint elcsalatta az elnökválasztást, és a demokráciát kívánó tüntetőket komótos alapossággal vereti véresre. (Sőt az EU attól tart, a magyar kormányfő vétózza meg az esetleges, Fehéroroszországgal szembeni szankciókat.) De ezek olyan képmutatók sirámai, akik nem képesek elfogadni, hogy Orbán Viktor mert választani. Hiszen már az 1990-es választási kampányban is arra buzdított a Fidesz: tessék választani! Opciókat is kínált, az egyik képen Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár és Erich Honecker, az NDK kommunista diktátora forrt össze politikai csókban, míg a másikon egy lány és egy fiú ízlelte egymás ajkát. Szóval Orbán Viktor mert szabad lenni, és – politikai értelemben – Lukasenko diktátor szájára cuppant rá. Ez egy ilyen szabadság, egy ilyen szerelem.

A baj nem kisebb, csak a közöny vaskosabb

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2020.08.16. 08:00

Fotó: Balogh Zoltán / AFP
Hiába nincs ok az optimizmusra a statisztikák alapján (nagyjából annyi az új esetszám most, mint április elején volt), hiába tesztelnek Magyarországon sokkal kevesebbet, mint egyes szomszédos országokban, az emberek mégsem akarnak foglalkozni a koronavírussal. Igaz, jó példát sem látnak: a kormány tagjai nem hordják a maszkot, tovább erősítve a látszatot, hogy minden rendben.
„Komoly probléma lesz abból, hogy az emberek nem tudják eldönteni, influenza vagy koronavírus fertőzte-e meg őket. Az influenza esetében nem alakult ki az a közvélekedés, hogy aki megfertőződött, az maradjon otthon. Így sokan betegen is dolgoznak, emiatt is olyan súlyosak az influenzajárványok. Azaz akár a koronavírust is terjesztheti az, aki azt hiszi, csak influenzás” – magyarázta lapunknak Ócsai Lajos. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) járványügyi főosztályának korábbi vezetője szerint most különösen fontos volna, hogy mindenki beoltassa magát influenza ellen, ugyanis ha valaki egy ilyen vírusfertőzés után, legyengült immunrendszerrel kapja be a Covid–19-et, akkor sokkal ne­hezebben győzi le a beteg­séget. Arról nem is szólva, hogy milyen komoly pluszterhelést jelentenek majd a „duplázó” betegek az ellátórendszernek. Az oltás jó eséllyel védelmet jelenthet legalább az egyik fertőzés ellen, és a rizikócsoportba tartozók számára még ingyenes is. Sőt, ha valaki vakcina alkalmazása ellenére mégis elkapja a vírust, sokkal enyhébbek lesznek a tünetei, kisebb eséllyel alakulnak ki szövődmények, és az immunrendszert sem viseli meg annyira a baj.

Nem kell az ingyenes oltás

„Évek óta azon igyekszem, hogy a hatvan év felettiek és a krónikus betegek megkapják az influenza elleni vakcinát, de minden egyes szezonnal csökken az oltottak száma. Tíz éve még majdnem 600 ember élt a lehetőséggel, tavaly 300 sem. Az ápolók is belefáradtak abba, hogy mindenkinek ajánlgatják” – mesél tapasztalatairól Komáromi Zoltán. A háziorvos praxisában a Pneumococcus okozta tüdőgyulladás elleni oltást is csak az idősebbek tudatosan védekező része kapott, pedig ez legalább annyira fontos, mint az influenza elleni vakcina. Ennek a tüdőgyulladásnak ugyanis szintén az idős emberek köre az elsődleges célcsoportja, akárcsak a koronavírusnak. És bizony az első néhány napban csak minimális különbségek lehetnek a tünetek között. „Egy lázas, köhögő beteg bármelyik kórtól szenvedhet. Amennyiben otthon kezdi magát kezelni, és csak akkor jelentkezik az orvosnál, mikor már néhány napja tünetes, még nehezebb kitalálni, hogy melyik fertőzés támadta meg. Ezért lesz óriási szükség a szűrésre, mert csak a PCR-teszt ad biztos eredményt” – mondja a háziorvos. A koronavírus-szűrés szerinte a járvány eleje óta el van szúrva, az első 3-4 hétben nagyon kevés tesztet csináltak, nem vizsgálták a kórházból hazatérteket és az idősotthonokba visszatérőket sem, akik vitték magukkal a vírust. „Az elején napi 3-4000 szűrést kellett volna végezni, de ez nagyon ritkán fordult elő. Most úgy megyünk neki a második hullámnak, hogy miközben nem látom az egészségügyi rendszer felkészültségét, az emberekben elmúlt a veszélyérzet. Ez mindenképpen megkönnyíti/pörgeti majd a vírus terjedését.” Komáromi szerint az első hullám egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem szabadna leállítani a nem koronavírusos betegek ellátását a második hullám miatt, mert az óriási hátrányt okozhat nagyon sok embernek. A másik alapvető tapasztalat, hogy meg kellene sokszorozni a mintavételi helyek számát, és az lenne a legjobb, ha minden idős, lázas beteg esetében háznál végezné el a tesztet a mentőszolgálat. Nem vitás, ehhez óriási mennyiségű tesztre, labor- és emberkapacitásra van szükség. Kérdés: ezt képes-e biztosítani a magyar egészségügy? Arról, hogy pontosan mennyi tesztet végeznek el és miért csökkent ezek száma, kérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát is. Válaszukba kevés konkrétumot sűrített a tárca, mint írta: „Az elvégzett koronavírus-tesztelések száma nem csökkent, továbbra is az esetszámoknak és az eljárásrendeknek megfelelően zajlik a tesztelés.” Eddig a hivatalos mondás szerint mintegy 370 ezer hitelesített laborvizsgálat történt. Első pillantásra ez soknak tűnik, de mindjárt másképp fest a szám, ha összevetjük a közel 9 millió lakosú Ausztria eredményével. Ahol az augusztus 12-i tájékoztatás ­szerint már 983 018-ra rúgott a tesztek száma, míg az 5,5 milliós lélekszámú Szlovákiá­ban 286 852 tesztet végeztek el augusztus 13-ig.

Rossz példát mutat a kormány

„Tíz évig voltam járványügyi főosztályvezető, és fel nem tudom fogni, hogy miért nem szűrnek többet. A járványügy alapelve, hogy a fertőző forrást minél előbb fel kell tárni és izolálni, hogy ne tudja terjeszteni a bajt. Ha a járványügyhöz valaki nem így áll hozzá, akkor az alapokat nem érti. Emellett sajnos a lakosság járványtudata, -ismerete is alacsony: az emberek 15-20 százaléka nem is hiszi, hogy a koronavírus komoly dolog. Akik járványügyi szempontból ennyire buták, azokra csak személyes példamutatással lehetne hatni, kormányunk tagjai viszont szinte soha nem viselnek maszkot, még kezet is fognak. Így nem lehet megállítani egy fertőzést. Ami, ha bekerül a ­rossz­ szociális körülmények között élők közé, akkor nagyon nagy bajt okoz. Főleg, mert a második hullám sokkal keményebb lesz, mint az első. Pél­dául azért, mert a gazdaság túlélése érdekében valószínűleg nem zárják le újra úgy az országot, mint tavasszal” – mondja Ócsai Lajos. A szakember szerint tovább nehezíti a helyzetet, hogy a légúti fertőzések esetében egyébként is csak a labordiagnosztika jelenthet biztonságos eredményt, kizárólag ennek segítségével lehet eldönteni, hogy ki melyik betegséget kapta el. „Sok mindenről szó esik a koronavírus kapcsán, de arról, hogy a normál laboratóriumi hátteret miképp kellene megerősíteni, keveset beszélnek. Pedig ha csak késve tudjuk meg, ki mivel fertőződött meg, abból nagy baj lesz. Az idő nagyon fontos faktor” – vázolja a járványügyi szakember.

Teszteredmény három nap múlva...

Viktória a napokban járta meg a lelki poklot a koronavírus miatt, amikor felmerült, hogy ő vagy családja több tagja megbetegedhetett. Lapunknak arról mesélt: megdöbbentette, hogy milyen sok idő telt el a tesztelés és az eredmény megismerése között. Közben pedig senki sem kötelezte rá, hogy maradjon otthon. „A Balatonon voltunk, mikor a hároméves fiam, Áron náthás lett. Csak az orra folyt, kicsit köhögött. Mikor hazajöttünk, már én is rosszul voltam, kapart a torkom, fájt a fejem, pedig senkivel nem érintkeztünk lent, a saját nyaralónkban voltunk. Mikor rosszul lettem, csak hőemelkedésem volt, mégis úgy éreztem magam, mintha 40 fokos láz kínozna. Az ízületeim is fájtak, és köhögtem. Felhívtam a háziorvost, aki mondta, hogy majd jönnek a mentők és leveszik a mintát. Nem gondoltam, hogy ez koronavírus, de azért otthon maradtam. Pedig sem a háziorvos, sem a mentősök nem mondták, hogy ne mászkáljak. Sőt azt sem kérdezték meg, hogy hányan élünk egy háztartásban és a családomból másnak vannak-e tünetei. Ez senkit nem érdekelt” – részletezi Viktória. A mintalevételt követően több mint 48 óra múlva tudta meg az eredményt, de ez is a háziorvosa jóindulatán múlt, aki munkaidőn túl is foglalkozott az ügyével. Ha nem teszi, Viktória még egy napot várt volna, miközben bárkit megfertőzhet, hiszen senki sem kötelezte rá, hogy maradjon otthon. „Március óta mi alig megyünk emberek közé, a vásárlás után mindent lefertőtlenítek. Aggaszt, hogy a mentős, aki talán épp egy koronavírussal fertőzött helyről jött, megfogta a tollam és a kocsikulcsát is az asztalomra tette. Így akár be is hozhatta a vírust egy másik lakásból” – mondja. Végül negatív lett a tesztje, de a félelme nem múlt el. Igaz, ezzel az „aggódó attitűddel” kisebbségbe került, hiszen míg március körül a lakosság nagy része tartott a kórokozótól, mára nekibátorodott az ország – pont azért, mert az első hullámot nem kísérte dráma.

Egyre több, több és több

A fővárosban a hétvégén zsúfolásig telnek a szórakozóhelyek, és bár kötelező lenne, a metrón, buszon, villamoson is jó, ha az emberek fele visel maszkot. Pedig a számok nem indokolják az optimizmust (pontosabban a nemtörődömséget): az aktív esetek száma ugyanis közelíti az áprilisi adatokat. A hivatalos statisztikák szerint április első néhány napjában 500–700 között mozgott az aktív esetek száma, ez most augusztus 1. és 13. között 565–634 volt. Vagyis: szinte ugyanannyi aktív eset van most, mint mikor veszélyhelyzetet vezetett be a kormány, komolyan vették a karantént, és mindenki maszkot hordott, az emberek mégis inkább sétáltak a tömegközlekedés helyett – egyszerűen azért, mert féltették magukat és a családjukat. Most – talán a nyári fröccs, a ragyogó napsütés vagy a Balaton hullámzása miatt – nyoma sincs a félelemnek és fegyelemnek, amiért súlyos árat fizethetnek az emberek. Ezt vetíti előre, hogy Budapesten és Debrecenben már enyhén megemelkedett a szennyvízben a koronavírus örökítőanyagának mennyisége, ami az esetszámok megugrását jelzi. És tényleg: csütörtökön 24 óra alatt 45 új esetet regisztráltak, ami háromhavi csúcsnak minősül. Ezzel 4813-ra nőtt a beazonosított fertőzöttek száma és 607 ember vesztette életét a betegség miatt. „A lakosság éberségére, vagyis a maszkhasználatra, a távolságtartásra és a higiéniai szabályok betartására óriási szükség volna, főleg, hogy bár nem volt nagyobb esemény, mégis kitartóan emelkednek az esetszámok” – figyelmeztetett Kemenesi Gábor. A biológus, víruskutató szerint emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a járványügyi éberséget sem, ami a sok szűrést, kontaktkutatást, izolálást jelenti. „Ha szűrnek, és karanténba kerülnek a fertőzöttek, akkor nincs kinek átadni a vírust, így lassítható a terjedés” – ismételte el sokadjára a szakember. Igaz, ő virológusként nem csupán a nyitás gazdasági hasznát nézi, hanem az egészségügyi kihívásait is látja. És ha szét nem is tép, de meg­gyengít egy mítoszt. Amikor arról beszél, egyelőre csak statisztikai összefüggés, hogy a BCG-oltást kapott betegek esetében mások a tünetek, és a vakcina akár a Covid–19 ellen is hatásos lehet – egyértelmű bizonyíték még nincs. Ráadásul a koronavírus elleni vakcina tömeggyártása csak jövő januárban indulhat, de akkor is csak abban az esetben, ha a most tesztelt szerek valóban eredményesnek bizonyulnak. Ha nem, akkor újra kell kezdeni a kutatást. Ugyan szinte hetente jelennek meg cikkek arról, hogy valami hatásos lehet a vírus ellen, de a legtöbb szer esetében nincs még érdemi tudományos bizonyíték, vagy azt nem hozzák nyilvánosságra. Ez történt az orosz vakcinával is, amit a héten kedden jegyeztek be koronavírus elleni medicinaként, de a világ vezető egészségügyi szakértői kétségeiket fejezték ki vele kapcsolatban. Például azért, mert az oltóanyag emberekkel végzett klinikai tesztjének időtartama kevesebb, mint két hónap volt, illetve a fejlesztő orosz intézet eddig nem publikált egyetlen klinikai vizsgálatról sem mértékadó tudományos folyóiratban. Vlagyimir Putyin orosz államfő mégis úgy nyilatkozott: a vakcina hatékony, „és minden szükséges ellenőrzésen átment” – még az egyik lányának is beadatta. Az orosz sietséget FranÇois Balloux, a University College London Genetikai Intézetének tudósa meggondolatlannak és ostobának nevezte, két okból: egyrészt katasztrofális lehet az egészségre, másrészt egy nem működő vakcina tovább nehezítené a védőoltások lakossági elfogadását. Miközben a vakcinakérdés tudományosan nem tisztázott, gyógyszerekkel jobban állunk. Európába is jut például abból a medicinából, ami egy 1000 fő bevonásával végzett, amerikai kutatás szerint súlyos betegek esetében 18-ról 12 napra csökkentheti a gyógyulási időt. Az Európai Bizottság ugyanis leszerződött a Gilead gyógyszeripari vállalattal és nagy tételben szerzi be a remdesivir hatóanyag-tartalmú gyógyszert: a 63 millió eurós megrendelés 30 ezer súlyos, Covid–19-cel kezelt beteg kezelését könnyítheti meg. „Mindennek látom értelmét, ami bármit is javít a betegek állapotán, három nap ugyanis nagyon sokat jelenthet” – mondja Kemenesi. Egyetért vele Ócsai Lajos is, de arra is felhívja a figyelmet: egy fertőzés esetében időben kell elkezdeni a gyógyszeres terápiát, általában a tünetek megjelenése után másfél héttel már nincs értelme ilyesminek. Ezek inkább akkor hatásosak, ha a tünetek megjelenése után 48 órán belül adagolni kezdik a medicinát.

Átgondolt védekezés

A védettséget a Pneumococcus okozta tüdőgyulladás ellen a háziorvosi körzeteknek szeptemberig kellene fel­­építeni, ehhez az kell, hogy a következő hetekben megkapják az oltást a veszélyeztetettek. Ugyan az influenza­oltás csak október, november körül válik aktuálissá, már most el kell(ene) kezdeni az ezzel kapcsolatos hivatalos tájékoztatást is, hiszen sosem volt még olyan fontos, hogy megelőzzük a betegség terjedését, mint most. „Ha egy 2400 fős praxisban 900-1000 oltást be tudnánk adni, az már nagyon jó arány lenne, bízunk benne, hogy sikerülni fog” – mondja Komáromi Zoltán.

Bárkivel megtörténhet!

„Márciusban lettünk betegek én, a bátyám és édesanyám is, még a veszélyhelyzet elrendelése előtt. Nem jártunk külföldön, nem is érintkeztünk egymással. Mégis, ugyanakkor jelentkeztek az egyébként enyhe tünetek. Én kicsit köhögtem és hőemelkedésem volt, a bátyámnak a torka fájt, édesanyámnak láza volt. Márciusban egyikünk sem gondolta, hogy ez koronavírus, ráadásul hullámzó volt az állapotunk. Napokig rosszul voltunk, aztán egyik napról a másikra elmúlt, majd újra visszatértek a tünetek. Én nagyon fáradékony voltam, néha nem is tudtam, hogy ébren vagyok vagy álmodok, alig tudtam mozogni, pedig csak enyhe hőemelkedésem volt” – mesélte egy neve elhallgatását kérő fiatal érintett lapunknak. A kezdeti tünetek után ő maga több mint öt hétig szenvedett erős fájdalmaktól és korábban nem tapasztalt hasmenéstől, a hasnyálmirigyértékei is rosszak lettek. „Mikor már jól voltam, elmentünk egy rendezvényre, ahol ittam egyetlen koktélt. Akkor ismét légszomjam lett, de amint kiürült az alkohol, ez elmúlt” – emlékszik vissza. Most úgy gondolja, nem szabadna felelőtlennek lenni, mindenkinek hordani kellene a maszkot, fertőtleníteni a kezét és tényleg komolyan kellene venni ezt a pandémiát. Kitért arra is: figyelni kell a fertőzés utáni tüneteket, változásokat is a szervezetben, nem csak a köhögést, mert nagyon különbözőképpen reagálhat az emberek szervezete a vírusra.

Amikor felmorzsol a szorongás

Barabás Júlia
Publikálás dátuma
2020.08.15. 11:36

Fotó: Philippe TURPIN / AFP - Photononstop
Különösen nehezen élhetik meg a koronavírus-járványt azok, akik az átlagosnál több aggodalommal figyelik a szervezetük állapotát – ők a betegségszorongók.
Az, hogy mennyire aggódunk általános egészségi állapotunk miatt, vagy épp mennyire rettenünk meg egy konkrét betegségtől, egyénfüggő – ráadásul életünk során változhat is. Egy ismeretlen betegség azonban még a higgadt „egészségfigyelők” ingerküszöbét is átviszi, mindenki jobban odafigyel a jelekre, a vélt vagy valós tünetekre. Egyébként ehhez nem kell egy unikális kór sem, egy „rendes” influenzaszezonban is jellemző, hogy fejfájás, tüsszentés, torokfájás esetén azonnal fertőzésre gyanakszunk, pedig lehet, hogy csak hideget ittunk vagy picit meghűltünk – magyarázza Palásti Flóra, a Budai Egészségközpont pszichológusa a Népszavának. Viszont az a betegségizgalom, ami egy átlagos ember vérnyomását csak egy kicsit emeli meg, egy hipochonder esetében jóval intenzívebb. Egyébként a hipochondria kifejezést, amelynek a köznyelvben pejoratív jelentése is van, 2013 óta nem használja a szakirodalom. A jelenséget két részre bontották: betegségszorongás-zavarra, illetve szomatikus zavarra. Előbbi esetén az érintett túlzó aggodalommal figyeli a viszonylag enyhe tüneteit: fejfájás esetén kapásból koronavírus-fertőzésre, agydaganatra gyanakszik, esetleg mindkettőre. Van, aki egy tünet észlelésekor azonnal elkezdi kivizsgáltatni magát – és a panaszait nem teljes mértékben (pontosabban szerinte nem kel­lően kielégítően) magyarázó eredmény után sem képes megnyugodni, biztosra veszi, hogy valamit nem vettek észre, folytatni kell a feltárást. A másik típusú betegségszorongó nem megy orvoshoz, mert nagyon fél, hogy beigazolódik a gyanúja, de mivel elengedni sem tudja, az aggodalom hosszú távon őt is megbetegítheti – magyarázta a szakember. Szomatikus tünetzavar esetén pedig, noha nem találják az észlelt tünetek eredőjét, az érintett úgy gondolja, mindenképpen valami komoly probléma áll a háttérben. A jelentős aggodalom érzelmi feszültsége előbb-utóbb fizikai tünetekben is megjelenhet. Mivel azonban szervi probléma nincs, még képalkotó vizsgálatokkal sem lehet azonosítani a tüneteket. „A testtel kapcsolatos aggodalmak gyakran lélektani elakadások megjelenései. Amíg a fizikai tünetekkel foglalkozik az érintett, nem ér rá a lelkiekre, és ezt rendben lévőnek is tartja, mert manapság még mindig elfogadottabbak a fizikai zavarok, mint a lélektaniak” – mondta Palásti Flóra. Előfordul, hogy az érintett egy – vélt – betegséggel, nem szándékosan, de több figyelmet „kér” és kap a környezetétől, hiszen egy elesett hozzátartozóról jobban gondoskodunk, többször felhívjuk, látogatjuk, levest főzünk neki stb., ami tudattalan szinteken szintén támogatja a tünetek fennmaradását.  Szorongásoldás és információ Ha azt gyanítjuk, hogy jobban megijedünk a fizikai tüneteinktől, mint a környezetünkben élők, érdemes feszültséglevezető, kikapcsoló módszereket, elfoglaltságokat találni, amelyek segítenek jobban érezni magunkat, oldják a szorongást. Ilyen lehet a környezettel való beszélgetés, az érzelmek és a félelmek megosztása is. Készíthetünk listát, miért gondoljuk, hogy komoly bajunk van, és mi minden szól ellene. Ha az előbbiek vannak többségben, és megnyugtatna a kivizsgálás, az aggodalmunkat is beszéljük meg az orvossal – tanácsolta a szakember. Mivel a testi tüneteink miatti aggódásnak mélyebb oka van, elképzelhető, hogy nem tudjuk egyedül megoldani a problémát, érdemes segítséget kérni, az orvostól és a hiteles forrásokból való tájékozódás is sokat segíthet. Fejfájás esetén kiderülhet például, hogy a sok feszültség, a stressz okozza, de a sportolás, a meditáció stb. oldhatja. „Saját magunk diagnosztizálása nem jó módszer, de az, ha reális képünk van a betegségünkről vagy a tüneteinkről, segíthet. Fontos, hogy ehhez azonban ne a »Google-doktort« használjuk, annál is inkább, mert hiába is találunk sok megnyugtató információt, ha egy olyat is látunk, ami »igazolja« a félelmünket, nem tudunk megnyugodni.” Ha a szorongás hónapokon keresztül nem enyhül, érdemes pszichológushoz fordulni, nemcsak az esetleges lelki zavar kezelése érdekében, hanem azért is, mert azt is nehéz feldolgozni, ha úgy érezzük, nem kapunk segítséget a fizikai problémánk megoldásához. Mindenképpen tenni kell valamit, ha az aggodalom az érintettet vagy a környezetét zavarni kezdi. A terápia hosszabb folyamat és gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, de mindenképpen hasznos lehet szakember segítségével átgondolnunk, mi is történik velünk – mondta Palásti Flóra.