A róka tanácsa

Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Egy ötéves kisfiút ismeretlen okból múlt vasárnap biciklizés közben fejbe lőtt a család fekete szomszédja egy észak-karolinai városban. A magyar kormánysajtó most fel van háborodva, hogy az ellenzéki sajtó hallgat. A tragédia az tragédia - az viszont különbség, hogy egy gyilkosságról, vagy intézményesített állami erőszakról beszélünk-e.

Nem, nem látjuk a lényeget, amelynek elrejtése minden hatalom érdeke, mert csak a lényegtől elzárt, vagy a lényeg iránt érdektelenné tett tömeg alkalmas arra, hogy vakon kövesse a hatalom manipulátorait. Nem ezen az úton sétálunk-e mind gyorsabb tempóban, amikor minden korábbi tapasztalatunkat félretolva türelemnek álcázott henyeséggel magyarázzuk tétlenségünket: várjuk már ki, mit is akar valójában a hatalom tenni? Aztán csodálkozunk: ezt is meg merték tenni velünk.

Akkor is hezitálunk, amikor a hatalom erkölcstelensége egyértelművé válik. Várjuk ki, mi történik Fehéroroszországban, amelynek hatalmát éppen orosz segítséggel – a rendet kell megóvni a "felforgató elemektől" – készülnek lélegeztetőgépre tenni. A magyar külügyminiszter pedig Lukasenkának bólogat, miközben szignálja az uniós tiltakozást.

Az ellentét lényege maradt: egyfelől Közép-Európa az európai civilizáció egyik központja, nem instabil határvidék vagy Oroszország ütközőzónája a Nyugat felé. Másfelől: eredetmondákkal, a felvilágosodás, a liberalizmus kiátkozásával az autoriter keleti világhoz kell kötni a nemzetet. Hogy ebben a Nyugat is ludas? A történész Charles Fenyvesi írja: „A németek és a franciák – akik maguknak követelték az Európa-eszme és sok évszázadnyi fejlődésének szerzői jogát – megszűnt birodalmak romjain tengődő, civakodó nemzetállamok ingatag halmazának látták Közép-Európát." Nem ok nélkül annak is látják, nem sokat tesznek még a forrongó Belaruszért sem. Persze a józan ész tehetetlen az autoriter nacionalizmussal szemben. Ez a tehetetlenség látható a hatalom által közterekre szorított tömegeknél: a totalitárius rezsimekkel általában azok szállnak szembe, akikben erősebb a jogos felháborodás, mint a józan ész. A felháborodás tör-zúz, nem tehet mást. (Belarusz máris budapesti utcai összecsapásokat láttat a kormánypárti vezérpublicistákkal. A következő kérdés: kivel csináltatnak "rendet", Moszkvával?)

A totalitárius magyar hatalom óvatosan tologatja a bábukat az általa hivatalosnak elismert egyetlen sakktábla egészén, legyen szó külpolitikáról, a kultúrharc következő, matthoz közelítő lépéséről, vagy a pandémia adatainak kezeléséről. Ritka pillanat, hogy felszínre bukkanva a lényeg mellbe rúgja a médiakormányzás által megvakított tömeget. Mint a negyedéves GDP-adat, amely kétessé tette a vírus felett aratott kormánygyőzelmet és főként a jövőt. Él él és virul a lényeg elrejtésének, kimagyarázásának közép-európai hagyománya.

Első mondatunkat a róka mondja Saint-Exupéry A kis herceg című könyvében. A tanács nem lett a magyar közkultúra része. Nemcsak ezért, de ezért sem keressük a szemnek láthatatlant.