Előfizetés

Bejrúti robbanás: Letartóztatták a vámhatóság vezetőjét

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.08.18. 07:25

Fotó: AFP
A nyomozás folytatódik a 178 ember halálát és több mint 6000 sérülését okozó robbanás ügyében.
A két héttel ezelőtti hatalmas bejrúti robbanással kapcsolatban letartóztatták hétfőn a vámhatóság vezetőjét – jelentette az arab ország állami hírügynöksége.
Badri Dahert már néhány nappal az augusztus 4-i robbanás után őrizetbe vették, többször kihallgatták, végül hétfői kihallgatása után tartóztatták le.

A nyomozás folytatódik a 178 ember halálát és több mint 6000 sérülését okozó robbanás ügyében. Az anyagi kárt 10 és 15 milliárd dollár közöttire (2900-4400 milliárd forint) becsülik. Továbbra sem tudni pontosan, hogy mi okozta a kikötőben tárolt 2740 tonna ammónium-nitrát felrobbanását. A kiszivárgott dokumentumok szerint azonban az ország legfelsőbb vezetése is tudott arról, hogy a vegyi anyagot ott raktározzák. Az áldozatok hozzátartozói nemzetközi vizsgálatot követelnek. A libanoni fővárosban 601 történelmi épület rongálódott meg az augusztus 4-i robbanásban, közülük 70 összedőlhet, ha nem állítják helyre őket gyorsan. Libanoni biztonsági tisztségviselők egyébként júliusban figyelmeztették Michel Aun elnököt és Hasszán Diáb kormányfőt arról, hogy 2750 kilogramm ammónium-nitrátot tárolnak a bejrúti kikötő egyik raktárában, ami biztonsági kockázatot jelent, és berobbanása romba döntheti a fővárost.

Szabad szemmel: szorult helyzetben Lukasenko, egyre több repedés mutatkozik a rendszerén

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.08.18. 07:11

Nemzetközi sajtószemle, 2020. augusztus 18.
Project Syndicate Egyre több repedés mutatkozik Lukasenko rendszerén. Ezt jelentette a helyszínről a Politikai Kritika című lengyel lap főszerkesztője, aki egyben a Haladó Tanulmányok Intézete nevű varsói kutató intézet vezetője. Sierakowski folyamatosan, szemtanúként követi a fejleményeket és küldi tudósításait. Azt mondja, az elnök szorult helyzetéről mindennél jobban tanúskodik, hogy vasárnap 2-500 ezren vonultak fel ellene az utcákon. Úgy érzékeli, hogy az ellenzék egyre biztosabb a győzelmében, látván saját, hatalmas erejét. A fordulópontnak azt tartja, amikor a múlt pénteken rengetegen gyűltek össze a Függetlenség terén, ám a rendőrség akkor első ízben nem avatkozott közbe, pedig azon a részen az elcsalt választások óta szigorúan tilos tüntetni. A téren inkább csak jelképesen 50 katona volt, de ők is leengedték a pajzsukat. Az állami tévé pedig mind inkább szolidáris a tiltakozókkal, holott idáig a hatalom engedelmes kiszolgálójának számított. Grodnóban az ellenzék zászlóját vonták fel a városi önkormányzat épületére. Amikor Lukasenko két napja demonstrációt szerveztetett a saját támogatására, ordított róla, hogy elvesztette magabiztosságát, hogy kicsúszott a kezéből az ellenőrzés. Az ellenzék már nem tart az összecsapásoktól, de vasárnap annyian tódultak az utcákra, hogy a karhatalom még csak ki sem vonult. A tömeg a KGB központja előtt azt követelte, hogy engedjék el az őrizetbe vett felvonulókat. A végén az egykor veszedelmes diktátor és a banditái teljesen kiszorultak a belvárosból.
Die Welt Visszafelé sült el, hogy a belorusz államfő megpróbált emberi arcot ölteni. Egyre fokozódik ugyanis a rá nehezedő nyomás. Már nem csak az utcákon, hanem a gyárakban is tiltakoznak ellene. Az egész országban leáll a termelés az állami gyárakban, és a dolgozók nem riadtak vissza attól, hogy Lukasenko képébe vágják, mit gondolnak róla. Ennek megfelelően nem éppen a terveknek megfelelően zajlott a minszki üzemlátogatás. Kezdődött azzal, hogy az autokrata kénytelen volt helikopterrel a helyszínre menni, mert láthatólag félt attól, az autókonvojt esetleg útközben feltartóztatják. Majd a munkások, akikhez törleszkedni igyekezett, azt vágták a fejéhez, hogy „tolvaj”, „hazug” és „szégyen, amit csinál”. Alig pár méterre az emelvénytől azt kiáltották neki, hogy mondjon le! Lukasenko csak nézte, megkövült arccal. Majd közölte, hogy új választások csak a testén keresztül lesznek. Ezek után sarkon fordult és hazarepült. Alighanem pályafutása legnagyobb csalódását éli át mostanság. Az utcai tüntetéseket még csak-csak meg tudja magyarázni, a tiltakozókat egyébként is külföldről finanszírozott birkáknak tartja, de most azok fordulnak ellene, akiknek a gyárait csaknem 30 éve megmentette a csődtől. Akiket a törzsválasztóinak tekintett. Országszerte hatalmas állami vállalatok beszüntették a munkát, így a világ egyik legnagyobb műtrágya gyára, teherautó üzem, olajfinomító, kohók és a minszki traktorgyár is, ahol a szovjet idők óta az ikonikus „Belarusz” mezőgazdasági vontatók készülnek. Lukasenko szívesen mutatkozik ezeknek a járműveknek a nyergében, hogy mutassa: ő nép közeli kolhozelnök. A gyári sztrájkbizottság egyik vezetője elmeséli, hogy a korábbiaktól eltérően a múlt vasárnap Tyihanovszkajára voksolt és ő is felvonult a választási csalás miatt. Bízik abban, hogy egyre többen csatlakoznak hozzájuk és állnak le a termeléssel. Merthogy kellenek a változások, de sokan még mindig félnek. A köztévé egyik szerkesztője arról beszélt, hogy a jólét csak látszólagos. A szülei nevetségesen alacsony nyugdíjat kapnak, a fia pedig csak azért járhat számítógépes órára, mert a család megfinanszírozza neki. A bérek pedig rendkívül alacsonyak, ahhoz viszonyítva például, amit az orosz televíziós kollégák kapnak. Nála akkor szakadt el a cérna, amikor látta a bántalmazott letartóztatottakat. De most már sajnálja, hogy nem korábban állt át az ellenzék oldalára. Elmesélte ugyanakkor, hogy még most sem számolhat be az utcán zajló eseményekről. Ezért ő is sztrájkol. Ezzel együtt a nézők már láthatták Lukasenko kínos gyári vendégszereplését. Amúgy a tévés szakember leginkább azt szeretné, ha tisztességesen és cenzúra nélkül dolgozhatna.
Guardian Szomorú időket jósol a lengyel demokrácia szemszögéből a varsói Kultura Liberalna c. folyóirat főszerkesztője és egyik munkatársa, akik egyúttal a berlini Haladó Tanulmányok Intézetének munkatársai. Jaroslaw Kuisz és Karolina Wigura arra számít, hogy az ország kénytelen lesz végignézni, miként bontja le a demokráciát a Jog és Igazságosság. Vagyis a liberális tábor számára még keményebb próbatételek jönnek, mint idáig. A kormányzat nyilatkozataiból az derül ki – mutat rá a vendégkommentár –, hogy újabb támadás készül az igazságszolgáltatás, valamint a független sajtó ellen. Ezzel párhuzamosan erősödik a nyomásgyakorlás az LMBT-közösség tagjaira. Céljai elérésére a hatalom vegyíti a populizmust és a látványpolitizálást. A „populistainment” lényege, hogy a média a politikai cirkusz részeként igyekszik megragadni és megtartani a közfigyelmet. Háttérbe szorítja az ideológiát, a közösségi háló pedig csak felerősíti az egész folyamatot. Persze itt nem mindig csak a t. Közönség szórakoztatásáról van szó, hiszen a populistainment szolgálhat a félelem és a megvetés felszítására is. De a legnagyobb baj, hogy ily módon a közbeszédben a margóra szorul az igazság. És ez nem csupán a politikai stílus kérdése. Kaczynskinak, Orbánnak és Trumpnak megvan a saját programja. Maguk alá akarják gyűrni az állami intézményeket, illetve a sajtót. Pontosan tudják, hogy a dopamin igen jól segít átvinni az ingert. Ezért szítják az érzelmeket, terjesztenek pletykákat, kényszerítik védekezésre az ellenzéket. Ez a stratégia nagy feladat elé állítja a liberális demokrácia védelmezőit, mert azok hiába nevezik a másik oldalt fasisztának, tekintélyelvűnek. Ez már nem hat a választókra. Ezért a jogállam híveinek is meg kell tanulniuk, mekkora erőt jelent a dopaminra épülő politizálás. Ha nem, az eljelentéktelenedés vár rájuk. Vagyis alternatív előadással kell kirukkolniuk. Például úgy, hogy valamilyen konkrét témához kapcsolódva folytatnak kampányt. A másik lehetőség, hogy bátran beszéljenek olyasmiről, ami általános elégedetlenséget, félelmet okoz. Nem visszaélniük kell az érzelmekkel, hanem használni azokat. Ám ha erre képtelenek, akkor legalább 10 évig nem tudnak beleszólni a dolgokba, nem csak lengyel földön, hanem az egész világon.
Independent Trump és brazil kollégája leszerepelt, de azért nem minden populista kezelte csapnivalóan a vírusválságot. Így látja ezt az egykori brit munkáspárti miniszterelnökről, Tony Blair-ről elnevezett elemző intézet egyik kutatója. Brett Meyer épp ezért úgy gondolja, hogy a fertőzés egyáltalán nem bizonyította az ilyen rendszerek eredendő gyengeségét. A világon jelenleg összesen 17 országban van hatalmon populista politikus, közülük csupán öt becsülte le a Covid-19 következményeit. A többiek nagyon is komolyan vették a bajt. Így Erdogan, az indiai elnök és a cseh kormányfő. Abban viszont különböztek egymástól, hogy mennyire alkalmaztak liberális eszközöket. Bulgáriában, Csehországban, Olaszországban és Venezuelában egyáltalán nem használta ki a kormány a fertőzést, hogy saját hatalmát növelje, és nem is csapott le az ellenzékre. Izraelben, Szerbiában és Sri Lankán köztes utat választottak. 5-en viszont: Magyarország, Lengyelország, a Fülöp-szigetek, Törökország és India ezzel szemben illiberális választ adtak a problémára. Orbán Viktor meghatározatlan időre korlátlan felhatalmazást kapott, aminek segítéségével megkerülhette az Országgyűlést. Mindent egybevéve úgy áll, hogy a populizmus túléli a megpróbáltatást, sőt több helyütt még meg is erősödik. Hiszen jól állnak a közvélemény kutatásokban azok, akik nem vették félvállról a bajt. Ez pedig felbátoríthatja őket, hogy még inkább korlátozzák a szabadságjogokat, nyesegessék a fékeket és ellensúlyokat. Kapóra jön nekik, ha elhúzódik gazdasági visszaesés a világban. A populisták a ragály során ügyesen lovagolták meg kedvenc témáikat: a bevándorlás elutasítását és a globalizációt.
EUobserver Az egyik tekintélyes nemzetközi civil szervezet vezetője arra figyelmeztet, hogy a tekintélyelvű politikusok mesterségesen keltenek hajcihőt az LMBT-jogok körül. Civilizációs álproblémát gyártanak belőle, de a jelenség már annyira általános, hogy mindenütt tapasztalni, ahol nacionalista kormányok irányítanak. Michael Meyer-Resende, a Berlinben működő független Democracy Reporting International igazgatója példaként említi, hogy a magyar kormány nemrégiben megtiltotta a nemváltás feltüntetését a személyi igazolványokban. De nem jobb a helyzet a lengyeleknél és az oroszoknál sem. Kínálkozik a következtetés, hogy a szélsőjobb számára természetes tartozék a nacionalizmus és a melegellenes beállítottság, de ez nem okvetlenül van így. A meggyilkolt holland szélsőséges, Pim Fortuyn maga is homoszexuális volt és elutasította, hogy az iszlám tagadja a többi közt a melegek jogait. Utódja, Geert Wilders ugyanezen a nézeten van. Ezzel együtt a kemény LMBT-ellenes retorika és fellépés alap a nacionalista és radikális csoportok számára. Az azonban kétséges, hogy ezeket a nézeteket széles társadalmi körök osztanák. Hogy mégis terjesztik őket, arra az a válasz, hogy igen, mert az antidemokratikus rendszereknek politikai számításból szükségük van rá. Sok tekintélyuralmi rezsim ugyanis pontosan tudja, hogy nem népszerű. Épp ezért sikeresen fordítanak egyet a közbeszéden, azt állítva, hogy ők azok, akik hatékonyan védik meg az életmódot. Mindent úgy állítanak be, hogy az a hagyományos-konzervatív, illetve haladó-liberális ellentétet rejti. És kit érdekelnek a demokratikus részletek, ha közben civilizációs csata folyik? Orbán Viktor pl. a Néppártnak küldött levélben igyekezett megvédeni a demokratikus magyar intézmények körüli változásokat. De miről beszélt? A kereszténységről és a meleg házasságról. Duda elnök választási győzelmén felbuzdulva, a PiS fokozza a támadásokat az LMBT-hez tartozó emberek ellen, de azt kultúrharcnak álcázza, miközben a maga javára módosítja a jogállami játékszabályokat. A másik oldal úgy védekezhet, hogy rámutat a kulturális háború hamis forgatókönyvére. Amúgy a szociálisan konzervatív nem azonos a tekintélyelvűvel. Köztestületek nem támogathatnak hátrányos megkülönböztetést alkalmazó politikát, mint pl. Lengyelországban, ahol több városban is LMBT-mentes övezeteket alakítottak ki. De közben nem igaz, hogy az illiberális változat a demokrácia egyik formája volna, csak konzervatív. Merthogy a tekintélyelvűek éppen ezt akarják elhitetni. Ám csupán egyféle demokrácia létezik: az, amely védi az alapjogokat és szabadságokat. A szabadon választott kormányok ezen belül formálhatják politikájukat. A demokrácia számára nem az gond, ha egy irányvonal jobboldali vagy liberális. Hanem ha autoriter célokat akarnak elérni jogállami köntösében.

Donald Trump szerint Joe Bidenben „semmi izgató nincs”

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.18. 07:02
Donald Trump amerikai elnök
Fotó: Kyle Mazza / AFP / Anadolu Agency
A radikális baloldal bábjának nevezte a demokraták várható elnökjelöltjét.
A középnyugati Minnesota államban kampányolva hétfőn este Donald Trump amerikai elnök a radikális baloldal bábjának nevezte Joe Bident, a demokraták várható elnökjelöltjét. Az elnök a demokraták hétfőn Wisconsinban megkezdődött négynapos elnökjelölt-állító konvencióján élcelődve kijelentette, hogy „semmi izgató nincs benne”. Hangsúlyozta azonban, hogy a november 3-i elnökválasztás „országunk történetének legfontosabb választása lesz”, mert szerinte a várható demokrata párti elnökjelölt, az általa rendszeresen Álmatag Joe-nak nevezett Joe Biden és a demokraták „meg akarják szüntetni az amerikai életformát”, és helyette „kellemetlen szocialista országgá akarják átalakítani” az Egyesült Államokat. Trump mondandóját a minnesotai Mankato városkában nevetéssel és tapsviharral fogadta a közönség. Úgy állította be az Egyesült Államok korábbi alelnökét, mint aki
„azon baloldali szélsőségesek bábja, akik megpróbálják eltörölni az országhatárainkat, felszámolni a rendőrségünket, ideológiailag formálni gyermekeinket, megalázni hőseinket és elszívni az energiánkat”.

Biden győzelme esetén „az amerikai szabadságot a baloldali fasizmus váltaná fel” – jelentette ki. „Fasiszták, ezek fasiszták” – mondta, azért hozzátette, hogy „nem mindenki, de néhányan”. Hangsúlyozta, hogy a republikánusoknak meg kell nyerniük ezt a választást. Ebből a szempontból döntő fontosságúnak nevezte a következő heteket. Újabb munkahelyeket ígért, és azt, hogy adókedvezményt kapnak azok a vállalkozások, amelyek visszatelepítik munkahelyeiket Kínából az Egyesült Államokba. Azok a cégek nem juthatnak majd szövetségi megrendelésekhez, amelyek kiszervezik a kulcsfontosságú ágazatok munkahelyeit külföldre – jelentette ki. Mankatóba tartva Trump megállt Minneapolisban is. Ebben a nagyvárosban vesztette életét egy rendőri intézkedés közben a 46 éves afroamerikai George Floyd, akinek a halála nyomán a rendőri erőszak ellen fellépő, erőszakba torkolló tüntetéssorozat kezdődött szerte az Egyesült Államokban. Minneapolisban az elnök azokkal a boltosokkal találkozott, akiknek az üzleteit a tüntetések során szétverték.
„Azért vagyok itt, hogy segítsek. Vissza fogjuk állítani a rendet és a törvényességet”

– mondta a repülőtér betonján megtartott rövid rendezvényen.

Az amerikai elnök kedden Iowába látogat, ezt követően Arizonában, csütörtökön pedig – azon a napon, amikor Biden elfogadja az elnökjelöltséget – Pennsylvaniában kampányol majd, abban az államban, amelyben Biden született. Trump hétfőn a Twitteren ismét közzétett egy hangfelvételt, amelyen Joe Biden és Petro Porosenko korábbi ukrán elnök egyik beszélgetése hallható 2016 februárjából. Biden akkor az Obama-kormány alelnöke volt, és arra próbálta meg rábeszélni az ukrán elnököt, hogy menessze a főügyészt, aki vizsgálni kezdte a Burisma nevű állami gázcég vélhető korrupciós ügyeit. Biden kisebbik fia, Hunter Biden ekkor a Burisma igazgatótanácsának tagja volt, havi több tízezer dolláros javadalmazásért.