Hullámsír

Tűnődöm: leírhatom-e azt, hogy a külügyminiszter korrupt? Leírhatom-e azt, hogy a magyar kormány korrupt? Leírhatom-e azt, hogy Magyarországon virágzik a korrupció, ráadásul állami szinten?

Ez utóbbit miért ne írhatnám le: vannak intézetek, nemzetközi szervezetek, amelyek ezt mérik, kimutatják, leírják. A Transparency International Magyarország szerint 2020-ra a ranglistán újabb hat helyet rontottunk, az Unión belül pedig az utolsó helyen állunk. Az intézet összefoglalója szerint a jelenlegi hazai állami korrupció lényege az erőforrásoknak különféle eszközökkel történő újraosztása, az új elit megteremtése és a kormányközeli szereplők jutalmazása, helyzetbe hozása. Bizonyos csoportoktól az állam törvényi eszközzel elveszi vagy megvásárolja a vagyont, amit más csoportoknak ad oda. A közpénzszivattyúk révén az adófizetők pénze magánvagyonná lényegül át.

Szóval a magyar állam korrupt. De vajon következik-e ebből, hogy a magyar kormány is korrupt és a külügyminiszter is korrupt? Ha megnézzük az előző leírást, jószerivel nem találunk benne olyan pontot, amelyet ne lehetne ráilleszteni Szijjártó Péter horvátországi nyaralására. Amit persze lehet úgy is nézni, hogy a külügyminiszter felült egy jachtra, hogy pihenhessen a családjával az Adrián, s hogy barátként vagy fizetség ellenében került oda, az mindegy is.

Legalábbis nálunk mindegy.

De olyan demokratikus országokban, ahol működnek a fékek és ellensúlyok, s ahol a társadalom tagjai nem tűrik a korrupció ilyen látványos formáját, ahol a sajtó az utolsó hírmorzsát is nyilvánosságra hozza minderről, ott egy ilyen eset főszereplőjének néhány napja sincs, amíg eljut a lemondásig. Egy ilyen országban meg sem próbálná a kancellária miniszter megvédeni a „lebukottakat”. De ha megkísérelné is, biztos nem azzal a bugyuta indokkal, hogy a szegény miniszternek még a horvát tengeren is dolgoznia kellett. Persze milyen szelíd mondat ez Földi László biztonságpolitikainak nevezett szakértő kijelentéséhez képest, aki szerint jogos lett volna a Szijjártót fényképező újságíró hajójának elsüllyesztése. Másként: az abban ülők legyilkolása.

És akkor most ennek fényében tegyük fel újra magunknak a kérdést: leírhatjuk-e azt, hogy a magyar külügyminiszter korrupt? Leírhatjuk-e azt, hogy a magyar kormány üzleti partnerének hajóját nem használhatjuk semmilyen célra, nem hogy családi nyaralásra? Leírhatjuk-e, hogy nem veszünk igénybe magánrepülőt azért, hogy eljussunk a kikötőbe? Leírhatjuk-e, hogy nem csaphatjuk be a nyilvánosságot egy olyan fotóval, ami szerint Budapesten dolgozom, miközben az Adrián hajózok? És nem kapcsoltathatom ki a hajó helyzetjelzőjét, mert azzal veszélyeztetem mások életét? Adjuk meg a választ a kérdésre: nem, Magyarországon ezt nem írhatjuk le. Hiszen a hatalom embere szerint már azért is azonnali halálbüntetés jár, ha csak lefényképezzük az ártatlan külügyminisztert.

Kérem, ezért ezt az írást is úgy olvassák, hogy nem is Magyarországról, nem is a magyar kormányról, nem is annak külügyminiszteréről szól.