A tűzzel játszanak

Egy diktátor esetében az a legveszélyesebb, amikor érzi, szorul körülötte a hurok. Ilyenkor ugyanis mindenre képessé válik, még akár arra is, hogy a túlélés érdekében fegyveres konfliktusba vigye a hazáját. Elég átlátszó hát Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök törekvése, aki megerősítette hazája katonai jelenlétét a litvániai határ mentén. Miután Oroszország jelezte, csak akkor avatkozna be, ha külső veszély fenyegetné Belarusz területi egységét, Lukasenko attól sem riad vissza, hogy fegyveres összecsapást csikarjon ki a határvidéken.

Recep Tayyip Erdogan török elnöknek már nagy tapasztalata van abban, hogy a török hadsereg bevetésével terelje el a figyelmet a belső bajokról, most éppen a nemzeti valuta, a líra értékének zuhanásáról. Bevonult már Szíriába, katonai segítséget nyújtott a líbiai kormányerőknek. Jól tudja: ezeket az akcióit az ellenzék sem vétózná meg.

Most éppen Görögország került Erdogan célkeresztjébe, pattanásig feszültté vált a helyzet Ankara és Athén között a Földközi-tengeri befolyási övezetek kijelölése miatt. Bár nem valószínű, hogy bármelyik fél vállalná egy fegyveres konfliktus kirobbantását, Erdogan teljesen kiszámíthatatlanná válik, ha bajban érzi magát. Ráadásul nem csak hadihajóival provokálja folyamatosan Görögországot, az európai menekültválság felélesztésével való fenyegetései is ezt a célt szolgálják.

De ez áll a Hagia Sophia mecsetté való visszaalakítása mögött is. Nacionalista politikájának középpontjába az ottománok győzelmét helyezi a bizánciakkal szemben, semmibe véve a más vallásúak érzéseit. A török elnök pénteken az eredetileg bizánci templomként működő, a világörökség részeként számon tartott isztambuli Kariye múzeum mecsetté alakításával folytatta a provokációkra építő stratégiát. Erdogan a tűzzel játszik, de előbb vagy utóbb magát égetheti meg.