Előfizetés

A csehek a sörben, a lengyelek Istenben hisznek, és akadnak más stratégiák is - közép-európai maszkkörkép

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.08.25. 07:40

A csehek talán a sör védőital funkciójában hisznek. Szlovákiában valamivel nagyobb az óvatosság, de igazi fegyelmet Lengyelországban és Ausztriában lehetett tapasztalni.
Covid ide, koronavírus járvány oda, a hat átlépett határon nem csupán a pandémia miatt várt, hőmérőzéssel, adatlap kitöltéssel járó ellenőrzés maradt el, de határőrt sem látott az utazó. Ennek oka lehet az is, hogy sokan megfogadták a „nyaralj a hazádban” kérést, a megszokotthoz képest az utakon rendkívül kevés külföldi rendszámú személyautó volt, a kávézókban, éttermekben, múzeumokban, szállókban vagy apartmanházakban is kevés külföldi szó hallatszott.    Pozsonyban az üzletekben mindenki maszkban volt, éttermekben kizárólag az ott dolgozók. Az osztrák és lengyel tapasztalatokkal ellentétben a mosdóhasználat kedvéért betérőt sem kérték maszkviselésre. Ausztria több kisvárosában jellemzően utcán is maszkot hordtak, sokan pedig az egész arcot takaró plexi lappal tették láthatóvá és védetté magukat. A kánikula ellenére sok, főként az idősebbek korosztályhoz tartozó nőn gumikesztyűt is lehetett látni. Legyen az a 93 ezres Hradec Králové (Királyvár), a jóval kisebb, ám turistaparadicsom – és a külföldi tömegek híján is szinte megtelt - Cesky Krumlov vagy a Vajgar-tó menti húszezres Jindrichuv Hradec, Csehországban nagyon kevés maszkot hordó emberrel lehetett találkozni. A szabadban senki, üzletekben elvétve, közösségi közlekedési járműveken, múzeumokban szinte egyáltalán nem vettek fel maszkot az emberek. A kézfertőtlenítő hiányán nem múlhat a járvány terjedésének megakadályozása, olyan betérőt azonban, aki használta volna, nagyítóval kellett volna keresni. A távolságtartásra felhívó jeleket mindenütt felrajzolták, és a leglátogatottabb helyek kivételével be is tartják az ajánlást, bár ez összefügghet a magyarnál kissé tartózkodóbb általános mentalitással is. Lengyelországban az utcán sétálók között sem ritka a szájat és orrot is takaró maszkot hordó ember. Főleg az idősebbek vigyáznak így magukra és másokra, üzletekbe enélkül be sem lehet lépni. Poznańban a Nemzeti Múzeumban már a pénztárig is csak alapos kézfertőtlenítés árán lehet eljutni, hívta fel a figyelmet ritka ékes angolsággal beszélő biztonsági őr. Az időszaki Dürer kiállítás teremőrei szigorúan figyelték a tárlat két-három fős közönségének Covid-tudatos viselkedését. A hagyományosan katolikus ország legkisebb templomaiba hívők és érdeklődők is maszkkal léptek, a miséző papok azonban nem érezték szükségét a maszkviselésnek. Pedig a vallási áhítatot nem akadályozza, ez kiderült a Chestochowai Fekete Madonna előtt is, ahol sokan gyűltek össze, a maszkos utazó mégsem érezett menekülhetnéket. Wroclawban – ahol egyébként több, a belorusz szabadságért szóló zászlóval és felirattal találkozhat, aki minimálisan is érdeklődik a világban zajló események iránt – a fiatalok, és a gyerekek szinte divatot csináltak a maszkhordásból. Ezt jól jelzi a szuvenírboltok ez irányú kínálata. A nagyvárosokban autóvezetést tanuló fiatalok és oktatóik maszkban vezettek, villamosra, buszra szállva mindenki automatikusan felteszi. Poznanban vagy Szczecinben a kávézók és éttermek teraszán dolgozó pincérek kivétel nélkül használták, több helyen külön alkalmazott munkája a „Belépés csak maszkban!” felszólítás. Turistákra olyannyira nem számítottak, hogy sok helyen az angol nyelvű kérdésre is kizárólag anyanyelvükön reagáltak. Nem úgy a Balti-tenger partján. Swinoujscieben – valószínűleg Németország közelsége miatt - németül is mindenki szívesen megszólalt. Az arrafelé nem oly gyakori gyönyörű nyári napok egyikén sokan strandoltak, ám ők is tartották a távolságot. A büfék eladói maszkban dolgoztak, az éttermekbe lépőket azonnal figyelmeztették annak viselésére. A most hétvégén megrendezett, a fenntartható fejlődést zászlajára tűző, szabadtéri mozival és lengyel zenészek koncertjeivel szervezett Earth Fesztivál programjainak résztvevőit a másfél méteres szociális távolságot betartására kérték, és egészségügyi állapotukról szóló hét pontos kérdőívet is ki kellett tölteniük.   

Mindenki másképp csinálja

Csehországban a kormányzat egyelőre nemigen tud mit kezdeni a fertőzések aggasztó mértékű emelkedésével. Múlt héten naponta általában több mint kétszáz új esetet észleltek. A gazdaságot azonban már nem akarják oly mértékben leállítani, mint tavasszal. Szeptember 1-től ezért kötelező lesz a maszk viselése a zárt nyilvános helyeken, a tömegközlekedési eszközökön, boltokban, postahivatalokban. Arra számítanak, hogy az iskolakezdéssel jelentősen megnő a forgalom. A tömegrendezvényeken ugyanakkor a résztvevők számától függetlenül kötelező a maszk viselése. Szlovákiában szintén az áprilisi szintre emelkedett az új megbetegedések száma, száz körülire. Szeptember 1-jétől egy hónapig tilos lesz minden beltéri tömegrendezvény este tizenegy óra után, kivéve az esküvőket. A felére csökkentik továbbá a fürdők és az aquaparkok kapacitását. A pozsonyi kormány bő egy hete tette közzé, hogyan is képzeli el az iskolák újbóli megnyitását. Kötelező lesz a maszk, a távolság megtartása és a kéz rendszeres fertőtlenítése. Az iskolákat három fázisba sorolják. A zöldbe a biztonságosak tartoznak. A narancssárga fázisba akkor kerül az iskola, ha egy diáknál vagy dolgozónál felmerül a koronavírus-fertőzés gyanúja. A vörös fázis pedig akkor lép életbe, ha két diáknál vagy egy pedagógusnál beigazolódik a fertőzés. Ugyanakkor az óvodásoknak és az alsó tagozatosoknak nem kötelező a maszk viselése. Az egyetemeken csak szeptember végén kezdődik el a szemeszter. Lengyelországban is komoly aggodalmat kelt a fertőzések számának emelkedése, kivált az új tanév közeledtével. Pénteken és szombaton már az ezret is megközelítette az új fertőzések száma. A drámai helyzet ráadásul éppen néhány nappal Kukasz Szumowski egészségügyi miniszter lemondása után alakult ki. A fertőzések tekintetében a legnagyobb emelkedést a sziléziai régióban észlelték, ezért ideiglenesen bezárták a helyi bányákat. De a középső és északi országrészben is mind többen betegedtek meg a koronavírus következtében. Bár a szülők és a tanárok is tiltakoztak az iskolák megnyitása ellen, a kormány kitart az elképzelései mellett, az egészségügyi tárca szóvivője szerint semmi sem indokolja a halasztást. Rónay Tamás  

Két világ

Kínosan ügyelnek a bécsiek arra, hogy a metrón és a liftekben csak maszkban utazzanak, sőt, utóbbi helyen arra is, hogy három embernél több ne szálljon be egyszerre a felvonóba. Ottjártunkkor az U1-es metrón többször szóltak egy fiatalnak, mert volt ugyan rajta maszk, de az rendszeresen az orra alá csúszott. Egy másik vonalon pedig még az a három tinédzser is eltakarta az arcát, akik amúgy vizes palackokkal ütötték egymást és láthatóan nem érdekelték őket a közösségi együttélés szabályai. A bevándorlók körében népszerű Favoriten városrészben is maszkban szálltak fel az emberek a járművekre. Ehhez képest az utcákon szinte senki nem takarja el a száját és az orrát, még a legforgalmasabb helyeken lévő teraszokon, kávézókban sem, ahol egymástól alig fél méterre ülnek vagy sétálnak az emberek. M. Cs.

Izrael lett a kisebbik rossz számos arab ország szemében, a két nagy étvágyú hatalomtól mindenki fél

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.08.25. 07:20

Fotó: HANDOUT /
Az Irán térnyerése miatti aggodalom felülírja a palesztinok ügyét. Teherán mellett Ankara sem örül az izraeli-emirátusi egyezménynek.
Évtizedeken át meghatározó tényező volt a palesztin-izraeli konfliktus a Közel-Kelet szövevényes viszonyrendszerében. Az arab világ egyöntetűen a saját hazára vágyó palesztinok pártján állt, és már 1948-ban, a zsidó állam kikiáltását követően egyes arab országok fegyverrel próbálták meg felszámolni Izraelt. Erre később is voltak kísérletek - legutoljára az 1973-as jom kippuri háborúban Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak részéről. Habár ezt követően többször is fegyveres konfliktusok törtek ki Izrael és északi arab szomszédja, Libanon között, némely arab országok már eközben közeledni kezdtek a zsidó államhoz. 1979-ben Egyiptom, majd 1994-ben Jordánia is hivatalosan békét kötött, de a viszonyt továbbra is mérgezte a palesztinok helyzetének rendezetlensége. Nyilvánvalónak tűnt, hogy amíg a kérdés megoldatlan marad, addig az arab világ és Izrael sem békélhet meg egymással. Ezt azonban már a 2010-es évek fejleményei is megkérdőjelezték, hiszen félreérthetetlen jelei mutatkoztak az Öböl-menti arab országok és a zsidó állam közötti közeledésnek. Az Egyesült Arab Emírségek és Izrael idén augusztusban történt kiegyezése pedig végérvényesen megcáfolta a feltevést. A minapi békemegállapodás azonban nem váratlan fordulópont, hanem sokkal inkább egy hosszabb folyamat kiteljesedése. “Már a 90-es évek óta érzékelhető a palesztin-ügy jelentőségének visszaesése” - magyarázta a Népszavának Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, Közel-Kelet szakértő. Ennek egyfelől az 1993-ban megkezdődött oslói békefolyamat elakadása az oka, de hozzájárult a palesztinok belső megosztottsága is: Ciszjordániát a világias Fatah, a Gázai-övezetet pedig az iszlamista Hamász kormányozza, és a szembenállásuk miatt 2006 óta nem tartottak választást a palesztin területeken, aminek következtében diplomáciailag teljesen eszköztelenné vált a Palesztin Hatóság. Csicsmann László szerint jól példázza ezt, hogy mennyire kevés visszhangot váltott ki, amikor Mahmud Abbász palesztin elnök az elmúlt években többször is az oslói megállapodás felmondásával fenyegetett a Trump-féle béketerv miatt. A palesztin-kérdés háttérbe szorulásához ugyanakkor Irán térnyerése is hozzájárult: Teherán az utóbbi időben hatalmas befolyásra tett szert a régióban a Hamász, a szíriai Aszád-rezsim, valamint Irak, Jemen és Libanon különböző politikai és félkatonai mozgalmainak támogatásával. Mindezt Izrael és a legtöbb szunnita többségű arab állam (köztük az Emírségek) fenyegetésként éli meg, ahogyan az iráni atomprogramot is. A közös érdekek egy akolba terelték ezeket az országokat, amely folyamatokra az utóbbi években az Egyesült Államok is ráerősített, elvégre Donald Trump Közel-Kelet politikájának egyik elsődleges célkitűzése a perzsa állam visszaszorítása. Az Emírségek és Izrael közötti viszonyt normalizáló “Ábrahám-egyezmény” a washingtoni kormányzat közvetítésével jött létre, a békemegállapodás pedig az újraválasztásáért kampányoló amerikai elnök eddigi leglátványosabb külpolitikai sikerének tekinthető - annak ellenére, hogy a paktum valójában csak hivatalossá tette az évek óta létező együttműködést és érdekszövetséget. A két érintett ország azonban nem csupán Donald Trump kedvére tett, hanem a novemberi elnökválasztáson jelenleg jóval esélyesebbnek látszó demokrata jelölt, Joe Biden győzelmére is bebiztosították magukat. Egyrészt mind Benjamin Netanjahu, mind az Emírségek de facto vezetője Mohamed bin Zájed trónörökös tanúbizonyságot tett a kompromisszumkészségéről, jó pontokat szerezve ezzel a liberális oldalon. Az izraeli miniszterelnök az alku részeként átmenetileg még arról is lemondott, hogy annektáljon egyes ciszjordániai területeket, köztük az illegálisan létesített telepeket. Másrészről a paktum komoly érv amellett, hogy adott esetben a Biden-kormányzat is folytassa az Iránnal szembeni konfrontációt, hiszen az bizonyíthatóan előmozdíthatja az arab-izraeli béke ügyét. Az Emirátusok és Izrael békeszerződése, más néven az Ábrahám-egyezmény nagy vesztese a palesztinok mellett a teheráni rezsim, amely ennek megfelelően keményen bírálta az alkut. Haszán Róháni iráni elnök az Emírségek által elkövetett “hatalmas hibáról”, illetve “a palesztinok elárulásáról” beszélt, amire válaszul Abu Dzabi szóbeli jegyzékben tiltakozott a “elfogadhatatlan, gyújtó hangú” kijelentések miatt. Az Emírségek és Izrael egymásra találása azonban a két országgal egyre több kérdésben szembekerülő Törökországot is aggodalommal töltheti el. Ankara és Abu Dzabi között már egy ideje rivalizálás bontakozott ki, ami részben abból fakad, hogy vezetőik ellentétesen állnak az iszlamizmushoz (a politikai iszlámhoz): a Recep Tayyip Erdogan török elnök vezette Igazság és Fejlődés Pártja maga is iszlamistának tekinthető, Mohamed bin Zájed, az Emírségek trónörököse ezzel szemben belföldön és külföldön is üldözi az iszlamizmust. A két ország szembenállásának legékesebb példája Líbia, ahol Törökország az iszlamisták által is támogatott, nemzetközileg elismert kormány oldalán avatkozott be, míg az Emírségek a lázadókat látja el fegyverrel. Szintén ellentétes oldalakon állnak Katar ügyében: Szaúd-Arábia más országokkal, köztük az Emírségekkel együtt 2017 óta gazdasági blokád alatt tartja az élelmiszerimportra szoruló olajmonarchiát, Törökország azonban - Iránnal közösen - biztosítja azt, hogy a katariak ne roppanjanak meg a nyomás alatt. Ankara és Abu Dzabi vetélkedésének Kelet-Afrikában is látszanak a nyomai, ahol mindkét ország katonai támaszpontok létesítésével próbálja növelni befolyását. Mindeközben Törökország számos vitás kérdésbe keveredett Izraellel is. Feszültséget okoz többek között a földközi-tengeri EastMed nevű gázvezeték, amelynek megépítéséről a zsidó állam, Ciprus és Görögország januárban egyezett meg. Ankara nehezményezi, hogy kihagyták a projektből, pedig a tervezett nyomvonal érintené azt a tengerszakaszt, amelyet a nemzetközileg elismert líbiai kormánnyal kötött tavaly novemberi memorandum alapján Törökország sajátjának tekint. Izrael leginkább azt sérelmezi, hogy a török kormány szoros viszonyt ápol a zsidó állam által terrorszervezetnek tekintett palesztin Hamásszal - a török elnök épp a múlt hétvégén fogadta Iszmáíl Hanijét, az iszlamista mozgalom politikai vezetőjét. A találkozó azonban csak a jéghegy csúcsa, a brit The Daily Telegraph értesülései szerint Törökország menedéket és állampolgárságot is ad a Hamász tagjainak. Izraelnek valószínűleg Erdogan iszlamista köntösbe bújtatott palesztin-barát retorikája sem tetszik: a Hagia Sophia mecsetté alakítását követően például a török elnök a jeruzsálemi Al-Aksza mecset “felszabadítására” tett ígéretet. A kölcsönös sérelmek ellenére szoros kereskedelmi kapcsolatok kötik össze a két országot, ám hosszú távon ez változhat. Vélhetően az Ankara legnagyobb félelme, hogy az Irán elszigetelésére esetlegesen létrejövő arab-izraeli szövetség alkalmas lesz a török ambíciók letörésére is. Törökország ezért abban érdekelt, hogy ne kövessék más arab országok az Emírségek példáját. Ezt jelzi, hogy Erdogan az Ábrahám-egyezmény kapcsán azzal fenyegetett, hogy felfüggeszti a diplomáciai kapcsolatokat Abu Dzabival. A török elnök nyilatkozata valójában azoknak az arab országoknak szólt, akik szintén fontolgatják, hogy normalizálják viszonyukat a zsidó állammal. 

Nem lesz láncreakció

Az Emírségek példáját követve valószínűleg további arab országok rendezhetik kapcsolatukat Izraellel, de jelentősebb megbékélési hullámra egyelőre nem lehet számítani. Vezetőikkel ellentétben ugyanis az arab országok lakossága továbbra is szolidáris a palesztinokkal, illetve ellenérzéseket táplál a zsidó állammal szemben. A katari Arab Center for Research and Policy Studies 2018-as, tizenegy arab országra kiterjedő felmérése szerint a megkérdezettek 91 százaléka ellenségként tekint Izraelre és 77 százaléka minden arab közös ügyének tekinti a palesztin-kérdést. Noha a legtöbb arab országban a lakosságnak egyáltalán nincs vagy mindössze korlátozott beleszólása van a politikai döntésekbe, a népakaratot a vezetők nem tudják teljesen figyelmen kívül hagyni. Főként egy olyan, heves indulatok kiváltására alkalmas kérdésben, mint a palesztin-izraeli konfliktus. A washingtoni kormányzat mindenesetre optimista az újabb békemegállapodások esélyeit illetően. Donald Trump múlt szerdán riporteri kérdésre még azt is lehetségesnek tartotta, hogy a Közel-Kelet egyik legmeghatározóbb hatalma, az Irán fő riválisának számító Szaúd-Arábia is kiegyezik a zsidó állammal. Feiszal bin Farhán szaúdi külügyminiszter azonban éppen aznap jelezte: a normalizáció csak akkor lehetséges, ha Izrael és a palesztinok is békét kötnek. Csicsmann László Közel-Kelet szakértő ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy hosszabb távon mindenképp van esély a szaúdi-izraeli megbékélésre, hiszen a két ország között nem hivatalos szinteken már most is szoros az együttműködés. A Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint Rijád egyelőre kivár, figyeli a reakciókat, főként az Öböl-menti országok közvéleményei részéről. A szakértő úgy véli: Bahrein vagy Omán lehet a következő a sorban, erre utal, hogy mindkét ország egyértelműen üdvözölte az Emírségek és Izrael között létrejött békemegállapodást. A zsidó állam több ország esetében lát esélyt a normalizációra - erről Ron Dermer, Izrael washingtoni nagykövete beszélt a szaúdi tulajdonú Al-Arabíja hírcsatorna internetes kiadásának. A vasárnap megjelent interjúban nem nevezte meg, mely nemzetekről van szó, de azt mondta abban bíznak, hogy a következő békemegállapodás hónapokon vagy akár heteken belül létrejöhet.

A legmagasabb készültségi szintre állítja Lukasenko a hadsereget: egyelőre nem tudni, hogy fedősztoriról van-e szó

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.25. 07:16
Tüntetők százezrei vonultak az utcára Minszkben és Fehéroroszország-szerte, hogy az elcsalt válaszások miatt tiltakozzanak, 2020.augusztus 23-án
Fotó: SERGEI GAPON / AFP or licensors
A katonásdi mérsékelten alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai konfliktusról, a tüntetők ellen viszont így könnyebben bevethető a hadsereg.
A legmagasabb harckészültségbe helyezik a fehérorosz hadsereg egyes egységeit, tartalékosokat is behívnak a hadrafoghatósági ellenőrzés harmadik, hétfőn kezdődött szakaszában - közölte a fehérorosz védelmi minisztérium. Az ellenőrzés során értékelni fogják, hogy a katonai alakulatok képesek-e és készek-e reagálni dinamikusan változó helyzetre éjjel-nappal. A hadrafoghatósági ellenőrzés taktikai hadgyakorlattal ér véget. Anatolij Bulavko, a fehérorosz hadsereg légierejének és légvédelmének ideológiai kérdésekkel foglalkozó helyettes parancsnoka hétfőn az SzTV fehérorosz tévének nyilatkozva azt mondta, hogy a szomszédos országokban több mint megkétszereződött a felderítő légierő tevékenysége, ami gyanakvásra ad okot. A védelmi minisztérium múlt pénteken közölte, hogy a hadsereg augusztus 28-31. között hadgyakorlatot tart a lengyel határnál. A nyugati hadműveleti parancsnokság irányítása alatt tartandó "komplex taktikai hadgyakorlatban" deszantos, gépesített lövész-, harckocsis és tüzérségi egységek vesznek reszt, illetve drónokat is bevetnek. A hadgyakorlatot a Lengyelországgal határos Breszt megye egyik gyakorlóterén tartják meg, és a többi között határ- és légtérvédelmi feladatokat fognak végrehajtani a részt vevő katonai egységek. Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök ezt megelőzően bejelentette, hogy Fehéroroszország katonai egységeket vezényelt a nyugati határra válaszul a külföldi kormányok fehérorosz belpolitikai helyzettel kapcsolatos nyilatkozataira. Lukasenka arra utasította védelmi miniszterét, hogy kövesse figyelemmel a NATO-csapatmozgásokat Litvániában és Lengyelországban. Mint mondta, az ország nyugati határai mentén feszültségkeltés folyik, a nyugati országok növelik katonai erejüket a régióban. A NATO vasárnap alaptalannak nevezte Lukasenka állításait, és Litvánia is cáfolta az elmondottakat. Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök egyik tanácsadója szintén a Lukasenka-rendszer propagandájának nevezte azt a felvetést, hogy Lengyelország Fehéroroszország határainak destabilizálására törekszik. Megfigyelők szerint a fehérorosz vezető kijátssza a "katonai kártyát", hogy elterelje a figyelmet arról a súlyos belpolitikai válságról, amely az augusztus 9-i elnökválasztás után alakult ki. Fehéroroszországban tüntetések zajlanak az elnökválasztás óta, amelyen Lukasenka megszerezte sorban a hatodik államfői mandátumát. Az egykori téeszelnök a hivatalos adatok szerint a szavaztok 80 százalékával győzött az elnökválasztáson. Az ellenzék szerint a minszki vezetés elcsalta a választást, és a nyugati országok sem ismerik el a voksoláson született eredményt. A hivatalban lévő elnök szerint a tüntetéseket országában külföldről irányítják, az ellenzék cáfolja ezt.