A beszédírás nehézségei

Nagy volt a sürgés-forgás a Nemzeti Idol- és Példaképképző Hivatal Metafora és Metonímia Főosztályának folyosóin. Ami nem csoda, tekintve, hogy a főnök beszédéig a nemzeti összetartozás fontosságáról már csak egy hét volt hátra, és még mindig nem sikerült eldönteni, hogy focival vagy háborúval dolgozzanak.

Nemrég készült el a Zenés, Táncos Nagyszínpadi Osztály egyik tehetséges, fiatal munkatársának, Szentesi Vendelnek a remekműve, a magyar foci hőskorát bemutató Csoda a Kárpátok lábánál című musical, amely három és félórában mutatja be a felcsúti akadémia gondolatának szárba szökkenését, 1896-tól napjainkig, és amely a főnöknek – állítólag -- igencsak tetszett. És bár az országos turné a vírushelyzet miatt elmaradt, de a gondolat, hogy labdával egyszer már sikerült legyőznünk a Nyugatot, jó alapanyagnak tűnt. Mit szólnátok ehhez: „Kétszer már sikerült. Rúgtunk nekik hatot, rúgtunk hetet, most pedig láthatóan az utolsókat rúgják.”

Szinte mindenkinek tetszett a gondolat, csak egy örökké kukacoskodó csoportvezető mondta, hogy kikaptunk a vébédöntőn, úgyhogy talán érdemes volna még dolgozni ezen. Láttátok, mi lett az alapjogosok videójából? Csak a második világháborút hagyták ki belőle, és a libsik máris sikongatni kezdtek, hogy hamisítjuk a történelmet. Na és? Hát nem az a cél, hogy ezzel foglalkozzanak és ne a jachtos dologgal? Azt mondták odafönt, hogy írhatunk bármit, a lényeg, hogy nagyot szóljon. Mi lenne, ha egyszerűen elküldenénk őket a francba? Az egész Nyugatot Brüsszelestől, Londonostól, Merkelestől.

Már senki nem emlékszik, kinek az ötlete volt, de mindannyian egészen felvillanyozódtak tőle. Most, hogy a pénz már zsebben volt, a főnök nyugodtan a szemébe mondhatja ezeknek a senkiháziaknak, hogy kiábrándultunk belőlük. Na ezzel ellesznek egy darabig – mondta Hetési Barna Béla főosztályvezető, akit a többiek egyszerűen csak Barnusnak hívtak (utálta). A Jelző- és Magasztügyi Munkacsoport már átküldte a külön erre a célra írt javaslataikat.

Hetési érezte, hogy a főnöknek nagyon fog tetszeni „a trianoni száz év fogságából éppen kitörő, a régi nagyság ízére és ösvényére éppen rátaláló, a kishitűség és megalázkodás nyomorúságos gúnyáját éppen ledobó Magyarország”, de tudta, hogy még hiányzik valami igazán ütős. Még úttörő korából emlékezett valamilyen pontokra, úgyhogy kiadta a kukacoskodó csoportvezetőnek, hogy hét pontban foglalja össze a magyarság jövőbeni céljait. A hét igazi magyar szám: ősi és nem túl sok. Olyasmi legyen, hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, magyarnak lenni jó. Meg ilyesmi Csak ütős legyen” – mondta, és hátradőlt a széken. Fél óra alatt megvoltak mindennel. Volt benne háború, foci, magyarság, és – ahogy a főnök szerette – vérbő humor.

A „minden mérkőzés addig tart, amíg nem győzünk” és a „minden gyerek egy őrhely” már tényleg könnyen ment. Észre se vették, és kész is volt a beszéd. Jolika, ezt gépelje le, és küldje át a kolostorba! – mondta a főosztályvezető, és indult, hogy még időben odaérjen a nagyobbik őrhelyért az előkészítőbe. Zürichbe megy egyetemre, ha sikerül.