Előfizetés

Védőháló nélkül – Könyvünnep helyett borús kilátás

Csepregi Evelyn Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.08.28. 06:40

Fotó: JAN WOITAS / AFP / dpa Picture-Alliance
A járványhelyzet a magyar könyvszakmát sem kíméli. A kiadók mielőbbi segítségre szorulnak, de a kormány eddig csak minimális támogatásokat adott.
 „Az elmúlt napokban, mivel újra úgy tűnt, hogy romlik a járványügyi helyzet, állásfoglalást kértünk Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvostól, aki válaszlevelében egyértelműen úgy fogalmazott, hogy a rendezvényt járványügyi szempontból nem támogatja” – olvasható a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) közleményében, amelyben bejelentették: elmarad a 91. Ünnepi Könyvhét. A hírre Dragomán György író ekként reagált : „(…) kreatív megoldásokkal, regisztrációval, távolságtartással, ültetett közönséggel igenis meg lehetett volna tartani. Vagy persze lehet, hogy inkább minden kiadónak ki kellett volna állítania egy focicsapatot, és az olvasók csapataival kellett volna villám – felolvasásokkal és beszélgetésekkel megszakított – körmérkőzéseket folytatni (…)” Sajnálattal fogadta a bejelentést Szkárosi Endre, a Szépírók Társaságának elnöke is, aki arról beszélt a Klubrádióban, kiscsoportos programok létrehozását támogatná. Mint elmondta, a Szépírók Társaságát is meghívták egy újonnan szerveződő, hasonló rendezvényre, a Budai Könyvnapokra, ahol nyolc-tíz kiadó lesz jelen. Szerinte az volna járható út a következőkben, ha kisebb, rendszeres rendezvényeket tartanának városszerte, illetve megvizsgálnák, hogyan szervezhetők irodalmi események az interneten. – Az nem Ünnepi Könyvhét, ha külön-külön néhány kiadó tart programokat, vásárt, dedikálásokat. Ez az esemény egy és oszthatatlan, aminek kilencvenegy éve a Vörösmarty tér a helyszíne. Ahogy az sem reális, hogy ültetett program legyen. Az Ünnepi Könyvhét a magyar irodalom ünnepe, nem lehet korlátozott formában megvalósítani – reagált a felvetésekre lapunknak Gál Katalin, a MKKE elnöke. Beszámolt róla, már elkészült a pavilonbeosztás (rekordszámú, 176 szervezet jelentkezett), összeállt a Könyvhétre megjelenő könyvek listája, megtörtént a Szép Magyar Könyv díjazása, begyűjtötték a kísérőeseményeket, de közben számos kiadótól érkezett megkeresés, hogy mérlegelték-e a rendezvény kockázatát. – Az eredeti felvetés hangsúlyozottan a kiadók részéről jött, ezért fordultunk a tisztifőorvoshoz ajánlásért. Ezután döntöttünk úgy, hogy virtuálisan tartjuk meg a programokat szeptember 17-e és 20-a között, online tesszük közzé a Szép Magyar Könyv 2019 díjazottait, és adjuk ki a prospektust. (Csepregi Evelyn)

Kisléptékű állami segítség

A járványhelyzet gazdasági következményei a legjelentősebbek a kiadókra nézve. Ahogy az egyesülés közleményében is olvasható: hiányzik az a védőháló, amely segítségével óvják az egyes országok e nemzeti kincsüket. Gál Katalin kiemelte: a kiadók beszámolói alapján harminctól nyolcvan százalékig terjedhet a forgalomkiesés mértéke, nélkülözhetetlen az állami segítség. A kisebb, főként rétegkönyveket megjelentető kiadóknak különösen nagy veszteségük lehet, sokan szüneteltetik a tevékenységüket. – Eddig kisléptékű állami programok történtek, azt remélem, a következőkben jelentősebb projektek is elindulhatnak. A zenei szférát hétmilliárd forintból próbálja a kormány megmenteni, ennek töredékével lehetne nagyobbat gurítani a könyvszakmában – vélekedik az elnök. Példaként megemlítette: az olvasókat és a szakmát is segítenék, ha újraindítanák a korábbi rendszert, amelyben a diákok és a pedagógusok kedvezményesen vásárolhattak; vagy ha szélesebb spektrumú és jelentősebb összegű pályázati lehetőségek lennének több műfajban. Így talán a kiadók is kevésbé szorulnának rá folyamatosan zajló méltánytalan leárazásaikra. Hangsúlyozta: nem csak a jelenlegi helyzetre kell megoldást találni, komplex struktúra-átalakításra van szükség, ezért áprilisban egy tízpontos tervezetet nyújtottak be a kormánynak. Ebben szerepelt többek között a Demeter Szilárd miniszteri biztos kezdeményezte Könyvet Otthonra Program: júliusban az állam kétszázmillió forintért vásárolt a kiadóktól könyveket és osztotta szét rászoruló családoknak. – A gyorssegély megtörtént, de a többi szempontra még nem került sor. Remélem, ősszel ezek is napirendre kerülhetnek. Előzetesen már a könyvtörvény előkészítéséről is szó esett, ami a szereplők mozgását, a kereskedést is szabályozná – részletezte Gál Katalin. Kerestük kérdéseinkkel Demeter Szilárdot, de lapzártánkig nem válaszolt az emailre. (CS.E.

Nincs prioritása a könyvnek

Súlyosnak tartaná, ha az állam direkt módon beavatkozna a könyvpiacba, de a segítséget sürgetőnek tartja Kocsis András Sándor, a Könyvkészítők Informális Fórumának jelenlegi, és az MKKE korábbi elnöke is. Úgy véli, hosszú távon a szakmán belül kellene megoldani a felmerülő problémákat. Szükséges újragondolni a részben monopolisztikus piaci helyzetben az árrések kérdését (pl. differenciált árrés), a fizetési határidőket és egyéb kérdéseket a kiadók és a kereskedők világában. A járványhelyzet kapcsán megjegyezte, ismét érzékelhetővé vált, hogy nincs prioritása hazánkban a szférának, elég a német támogatásokhoz viszonyítani. – Eddig körülbelül 2,5 milliárd forint forgalmat veszített a magyar könyvszakma a vírus miatt, így az a fajta támogatási, könyvfelvásárlási program, amit az állam beindított, egy icipici szeplőpötty. Kezdetben egymilliárd forintról volt szó a Könyvet Otthonra Programban, ebből eddig csak kétszer százmillió forint valósult meg – emelte ki. A jelenleg is zajló Márai Program kapcsán elmondta: a kezdeményezés az előző elnökség időszaka alatt indult, és akkor szintén egymilliárd forintos keretösszeget terveztek, ehhez képest elenyészőnek tartja azt a százmilliót, amelyből könyvtárakhoz juttatnak el a kiadók javaslatai alapján, az NKA testülete által válogatott köteteket. Kocsis András Sándor hangsúlyozta: tény, hogy most minden fillérre szükség van, de látni kell, számos elérhető közelségben lévő lehetősége volna az államnak, amivel valóban segíthetne: adókedvezményekre, a bérleti díjak és a bérek támogatására lenne szükség. (CS.E.)  

Külföldön lassan éledezik az ágazat

A koronavírus-járványt követő leállás a kultúrán belül keményen sújtotta a könyves szakmát: Európa-szerte heteken át zárva tartottak a könyvesboltok, a kereslet rohamosan csökkent. Az Európai Írók Tanácsa március 30-a és április 24-e között 34 országban készített felmérést arról, hogy a szerzőket miként érintik a korlátozások. A megkérdezett szerzők 64 százaléka nyilatkozott úgy, hogy veszteséget kellett elkönyvelniük könyvük kiadásának elhalasztása miatt. Míg Európában egy évben 5-600 ezer könyvet jelentetnek meg, becslések szerint ez a szám idén a 150 ezret sem haladja meg. Olaszországban 23 200 könyv kiadásának halasztásáról döntöttek, az év elejétől április végéig 8 millióval kevesebb könyvet adtak el. A 29 tagszervezetet tömörítő Európai Könyvkiadók Szövetsége még május elején készített el tervezetet arra, miként lehetne segíteni a járványt követő leállás miatt nehéz helyzetbe került könyvkiadói szektort. A javaslatban azonban ajánlásokat fogalmaznak meg, igaz, a szervezetnek másra nincs is lehetősége, hiszen az európai kormányoktól függ, mekkora támogatást nyújtanak az ágazatnak. Egyebek mellett adókönnyítéseket, az ÁFA és a társasági adó eltörlését, illetve csökkentését, hitelfolyósítást javasoltak. Vissza nem térítendő támogatást is kérnek a szektor számára, valamint azt, hogy az állam vállalja át a könyvszakmában dolgozók bérének egy részét.
Ugyan az első átfogó segélycsomag Németországban nem szólt kifejezetten a könyves szakmáról, de már akkor jelentős támogatásokat irányoztak elő az egyéni vállalkozóknak. A napokban a szövetségi kormány 20 millió eurót szavazott meg a könyvkiadók és könyvkereskedők számára a kabinet „Újraindítani a Kultúrát” programja keretében. Ebből 4 milliós támogatást kap a Frankfurti és egymilliót a Lipcsei Könyvvásár. A kiadók azt remélik, az októberben esedékes frankfurti szemle enyhít anyagi gondjaikon. Már ha valóban megrendezik. Becslések szerint a német könyvkiadók bevétele 12 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A kiadók háromnegyede kényszerült bizonyos könyvek kiadásának elhalasztására vagy törlésére. Egyes kereskedések 50 százalékos forgalomcsökkenésről számoltak be. A kiadók egyébként legfeljebb 10 ezer eurós támogatást igényelhetnek a legújabb programban, a könyvkereskedéseknél ez az összeg 7500 euró. Ausztriában a kiadókat és terjesztőket tömörítő szervezet, a Literar Mechana még márciusban alapot hozott létre azon szerzők, forgatókönyvírók számára, akik közvetlen anyagi kárt szenvedtek a járvány miatt, művük kiadásának elhalasztása miatt. Szerzőnként 2000 eurós támogatást igényelhettek. Franciaországban az első segélycsomagban 5 millió euróval segítették a könyves szektort. Normandia régiója további kétmilliós támogatást biztosított a könyvkiadók és könyvtárak számára. Az SDGL nevű szervezet havi 1500 euró támogatást ígért a szerzőknek, az összeget négy hónapig kapták meg. Csepp a tengerben – vélték szakértők. Május végén ezért 600 könyvkiadó, szerző és könyvkereskedő több százmillió eurós támogatást kért Emmanuel Macron elnöktől. Dániában a szabadúszó szerzők 8333 koronás (1117 euró) segélyt igényelhettek. Belgiumban a Literatuur Vlaanderen szervezet jelentett be támogatást a szerzők számára. A belga írók egyéb módon is próbáltak bevételre szert tenni, így online előadások révén. Szakértők szerint a járvány miatti leállásnak hosszabb távon akár kedvező következményei is lehetnek: felgyorsíthatja az átállást a digitális kiadványokra. (Rónay Tamás
Kapcsolódó
Szeptemberben is elmarad az Ünnepi Könyvhét

Olasz gyerekek a háború után: egy igaz történet a szolidaritásról

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.08.27. 10:45

Viola Ardone Gyerekvonat című regénye a 2018-as frankfurti könyvvásár egyik szenzációja volt, huszonöt nyelven jelent meg.
Az első és a második világháború után gyerekek százezrei maradtak árván, vagy félárván, kerültek nehéz helyzetbe. Megsegítésükre számos mentőakció indult világszerte. Az első világháborút követően Magyarországon is szerveződött program: a nélkülöző gyerekeket vonatok vitték nyugati, elsősorban hollandiai befogadó családokhoz, akik segítették őket, amíg az anyaországban rendeződtek a viszonyok. A második világháború után hazánkban politikai megfontolásból már nem támogattak ilyen akciókat.

Olaszországban a hatalomra kerülő Olasz Kommunista Párt és a Nőszövetség összefogásából valósulhatott meg 1946–1952 között a déli gyerekek északi országrészbe vonatoztatása, ahol néhány hónapig jobb körülmények között élhettek. A jó szándékot megannyi kétely övezte, a régi észak-dél ellentétet nem lehetett könnyen eltörölni. Az északiak a békülés jegyében nyújtottak kezet, nápolyi gyerekek százait látták vendégül, etették, ruházták, taníttatták őket.
Erről az időszakról, sokak történetét összegyúrva ír Viola Ardone a 2018-as frankfurti könyvvásár egyik szenzációjának tartott, huszonöt nyelven megjelent Gyerekvonat című regényében. A mű Amerigo Speranza történetét követi végig elutazásától a hazatéréséig, a késői visszaemlékezésig. Édesanyja Modenába küldi az alig nyolcéves kisfiút, aki a többi gyerekkel együtt mendemondáktól zúgó fejjel, félelmekkel telve vág neki az ismeretlennek, ahol még a szalámi sem ugyanolyan, mint otthon. Hamarosan az is megkérdőjeleződik, mit jelent az otthon: a saját ágyat, az anyai szemvillanásokat?
Láthatjuk, mekkorát fordult a világ a bizonytalanba elengedett fiatalok életében. Az elbeszélői hang a közösségi élmény bemutatása miatt viszont helyenként sematikus. A gyermeki szemszög sokszor valóban a gyereké – például mikor arról játékról olvasunk, amellyel a fiú a használt és lyukas cipőket pontozza az utcán –, máskor inkább egy kívülállóé: így ismerjük meg a főhős otthoni környezetét, „új családjának” tagjait. A mű végéhez közeledve e kettőt egyesítő, kiegyenlített nézőpont is érkezik: Amerigo negyven évvel később tekint vissza önmagára, próbálja meg kibogozni a szálakat, amelyek édesanyja és közte évtizedeken át összegubancolódtak.

Itt szembesül igazán az olvasó azzal, hogy a gyerekvonatok története mennyi fel nem fedett kérdést tartogat, hogyan határozhatta meg generációk sorsát, bár a politikai kurzusok a feledés homályába lökték. Viola Ardone regénye finoman tekint le a múlt még felfedezésre váró mélyére, a széleken egyensúlyozva rajzolja meg a szolidaritás igaz meséjét. Infó: Viola Ardone: Gyerekvonat Athenaeum Kiadó, 2020 Fordította: Todero Anna

A szöveg nélkül sem vesztik el értelmüket – Mesék lapjairól költöztek a falakra

Fehérváry Anna írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.08.27. 10:00

Fotó: Huszár Dávid
Mit ér a könyvillusztráció könyv nélkül? Kiderül a magyar és nemzetközi gyerekkönyv illusztrátorok munkáiból rendezett kiállításon a Vigadóban.
Mainstream és digitalizáció. E két tényező dominanciája egyre erősebb a gyerekkönyvpiacon, ezért a tavaly 27. alkalommal megrendezett Pozsonyi Illusztrációs Biennálé (BIB) fontos törekvése volt, hogy a díjazott pályaművek a globális trendekkel szemben a kulturális sokszínűséget és a művészi minőséget képviseljék. „A biennálé szervezőinek tapasztalatai szerint – a jobb eladhatóságot hajszoló kiadói nyomás miatt – sok illusztrátor hajlamos egy egyetemes stílus felé mozdulni, az illusztrációk pedig kezdenek egyre inkább egymásra hasonlítani. Ezt a folyamatot erősíti a számítógép használata is: a túl sok szerkesztés eredményeként az illusztráció steril és kiüresedett tervezőgrafikai alkotássá válhat. Ezzel szemben a jó illusztráció tükrözi az adott nemzetre jellemző színeket és sajátosságokat, és kerüli a giccset” – fejtette ki a Népszavának Wittmann Ildikó, a biennálé anyagából budapesti kiállítást rendező Magyar Gyermekirodalmi Intézet munkatársa.

A biennálé sok évtizedes történetében az Intézet által szervezett kiállítás az első, amely a nemzetközi díjazottak mellett valamennyi hazai résztvevő munkáját is bemutatja. A tizenhárom magyar illusztrátor alkotásai változatos és átfogó képet adnak a kortárs magyar gyerekkönyv illusztráció világáról. Széles a spektrum mind korosztályban (a babakönyvtől kedve a kamaszoknak szóló kötetekig), mind technikában (Kárpáti Tibor pixelei, Nagy Diána digitális „kawaii” figurái, Keresztes Dóra míves, népi kultúrát idéző formái).

„Egy könyvillusztrációt elsősorban azért készítenek, hogy az éljen egy könyvben, illetve egy könyv életre keljen általa. Ugyanaz az illusztráció a könyvből kiemelve és kinagyítva a falra téve egy más műfaj: önálló képzőművészeti alkotásnak is tekinthető. Ezek a képek legtöbbször a szöveg nélkül sem vesztik el az értelmüket, ugyanakkor a szövegnélküliség új perspektívákat, új értelmezési lehetőségeket is nyit” – mutatott rá Wittmann Ildikó. Ha valaki mégis hiányolná a könyvet mint kontextust: a rendkívül tágas kiállítótér közepén egy hatalmas, összetolt kockákból álló pihenőszigeten van lehetőség végiglapozni a kiállított illusztrációknak otthont adó, 2017 és 2019 között megjelent magyar nyelvű könyveket.

A gyerekkönyvek és illusztrációk kapcsán reflexből tipikus családi programra asszociálhatnánk, de a kiállítás hangsúlyozottan nem csak a gyerekekhez, illetve szüleikhez kíván szólni. A könyvek, illetve papírszínház füzetek (kamishibai) közül egyesek inkább valók felnőtteknek, mintsem kisgyerekeknek (például Dániel András A nyúlformájú kutya című könyve, vagy a Grela Alexandra által illusztrált, egy fiktív totális rezsimet bemutató Barna hajnal). A helyszínválasztás – az egyidejűleg más kiállításoknak és rendezvényeknek helyet biztosító Vigadó – is azt a célt szolgálja, hogy olyanok is benézzenek, akik egyébként nem találkoznának a gyerekkönyv illusztrációval mint önálló műfajjal.
„Legtöbben hordozunk magunkban olyan gyerekkori emléket, amely könyvekhez fűződik. Bizonyos könyveket azért szerettünk, mert tetszett a borítója, jók voltak a színei. Más könyveket pedig pont azért nem szerettünk, mert nem volt jó kézbe venni, vagy nem tudtuk megfejteni az illusztrációt, hogy mit is akar jelenteni. Érdekes látni, hogy azóta hová fejlődött ez a felnőttek által is komolyan vehető műfaj. Az sem utolsó szempont, hogy ezek az illusztrációk a mai gyerekek életének a részei. Ahhoz, hogy megértsük őket, látnunk kell azt is, hogy milyen vizuális hatások veszik őket körül – ezek közül az egyik az illusztráció” – hangsúlyozta Wittmann Ildikó. A kiállításban két alkalommal lesz tárlatvezetés: augusztus 29-én a díjazott nemzetközi pályamunkák bemutatása lesz a fókuszban, szeptember 5-én pedig a magyar résztvevők munkáival lehet közelebbről megismerkedni. A tárlatvezetés alatt a gyerekek tematikus workshop keretében kézműves foglalkozáson vehetnek részt. Infó: „13 magyar illusztrátor a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennáléról” Vigadó / 5. emeleti kiállítótér Tárlatvezetések és workshopok: aug. 29-én és szept. 5-én 16 órakor Nyitva: szeptember 6-ig

Számok és alkotók

 A 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennáléra 47 ország 416 illusztrátorának 3056 illusztráció került be, a művek 539 könyvben szerepeltek. A iállító magyar illusztrátorok: Baranyai András, Békés Rozi, Bölecz Lilla, Bodonyi Panni, Dániel András, Grela Alexandra, Herbszt László, Kárpáti Tibor, Keresztes Dóra, Maros Krisztina, Nagy Diána, Rofusz Kinga és Takács Mari.