Előfizetés

Almák a fa alatt – Lesz magyar gyümölcs, de nem várható érdemi árcsökkenés

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2020.08.30. 14:00

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Tele van a sajtó azzal, hogy aranyáron mérik az almát és egyáltalán, manapság a gyümölcs lassan luxuscikké válik. Ez a szegények esetében nagyjából fedi is a valóságot. A rossz hír az, hogy a magas árak, legalábbis mai tudásunk szerint, nem csökkennek érdemben a későbbiekben sem. A jó hír az, hogy továbbra is lesz magyar gyümölcs a piacokon. Most ezzel kell beérni.
Szinte minden gyümölcsöt roppant drágán mérnek idén, de talán az alma ára az, ami a legtöbb embernél kicsapja a biztosítékot. Ez a gyümölcs sokáig az egészséges táplálkozás szimbóluma volt, nem véletlen, hogy Foky Ottó és Nepp József „Ellopták a vitaminom” 1966-ban készített, nagy sikerű, animációs, gyermekeknek szóló mesekrimijében is egy kisfiú ellopott almája körül zajlanak a bonyodalmak. Most krimi nincs, bonyodalom annál inkább. A rendszerváltás óta a fogyasztás jócskán csökkent, az egykori 40-42 ezer hektáros hazai almaültetvény-terület mára 24 500 hektárra zsugorodott, eltűnt a mindent felszívó szovjet piac, így az árakat a nemzetközi kereslet-kínálat határozza meg, no meg az egyre extrémebb időjárás. Aminek köszönhetően az almatermés az átlagos 650-700 ezer tonna helyett jó, ha 300-350 ezer tonna lesz (tavaly sem volt jobb a helyzet).
Szóval, ami a nemzetközi piacot illeti, az átlagosan 12 millió tonnás európai termés negyedét-harmadát Lengyelországban szedik, magyarázza Hunyadi István, a Fruit VeB – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szakmai igazgatója. Csakhogy a tavalyi 80-100 forintos kilónkénti átvételi ár már a múlté, idén 150-250 forintért jön a lengyel alma (válogatás, csomagolás nélkül). Az árakat tovább izmosítja, hogy a 40-45 millió tonnás kínai almatermés is vagy 10 millió tonnával elmarad az átlagtól, így az almasűrítmény-gyártók szintén az európai piacról vásárolnak, erősítve a keresletet.

Rádupláztak

Azaz az almára éhes magyarok hiába áltatták magukat azzal, hogy a tavalyi 350-400 forintért juthatnak kedvenc vitaminforrásukhoz: a piacokon gyakran 600 forint egy kiló alma, az élelmiszerláncok portékáinál pedig a 800-900 forintos ár sem ritkaság. Igaz, ha ősszel megjelenik a hazai friss gyümölcs, az almatarifa 500 forintra mérséklődhet. (Idén a szűkös termés miatt vélhetően a nagy láncok sem akcióznak majd nagyon.) A kínálatot szintén szűkíti, hogy a hazai termésnek mintegy harmada az étkezési minősítésű alma, a többi ipari felhasználásra alkalmas. Ennek egyik alapoka, hogy 10 ezer hektár menthetetlenül elöregszik, 9 ezer hektáron pedig korszerűtlen a termelés – igaz, ez még menthető lenne, ha akadna munkaerő és a fejlesztést motiváló támogatási rendszer. Apáti Ferenc (Fruit VeB alelnök) szerint mindenesetre néhány év múlva már csak 15-17 ezer hektár ültetvényen terem ez a kedvelt gyümölcs Magyarországon.

Drága mulatság

A pesszimizmust támasztja alá, hogy míg 20 éve 3-4 millió forintból ki lehetett hozni egy almaültetvényt, addig ma egy korszerű termelőhely telepítési költsége 15 millió forint körül van – hektáronként. Ráadásul korábban az időjárás is kegyesebb és kiszámíthatóbb volt, ma gyakoribb a jégverés, hosszabb az aszály, szeszélyesebb a csapadékhelyzet, és régen csak hírből lehetett hallani a tavaszi fagyokról is. Azaz bitang drága védelmi rendszerekre van szükség. Szóval a birtok árát és az összes szükséges járulékos beruházást figyelembe véve 30-40 millió forintra van szükség hektáronként egy almatermelő gazdaság felépítéséhez. És a gazdaságos termeléshez legalább 20-30 hektárral kell számolni – miközben a korszerű ültetvények is 3-4 év múlva fordulnak úgy istenigazából termőre. (Ha ipari alapanyagot akar a gazda előállítani, akkor nagyjából ennek az üzemméretnek a kétszeresével kell kalkulálnia.) És csak 15-20 évig művelhetők ezek a birtokok gazdaságosan, utána kezdődhet minden elölről. Így mostanság inkább csak azok vágnak bele az efféle drága mulatságba, akiknek a szaktudás mellé van almáskertjük, mert a szülők, nagyszülők is ezzel foglalkoztak.
Almaszedés a Magyarország legszebb birtoka címet elnyert Bold Agro Kft. derecskei gazdaságában
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Változó gyümölcsök

 A fajták szintén átalakulóban vannak. Az egykor talán legnépszerűbb jonatán, amely egyébként több mint száz éve származott át Amerikából Magyarországra, mára szinte csak néhány szabolcsi ültetvényen található meg. Az ok, hogy a jonatán – és a többi régi fajta – már nem termeszt­hető gazdaságosan. A nagy méretű fák géppel nem szüretelhetőek, gyakorlatilag csak kézzel szedhető le a gyümölcs. És bizony hiába ad egy ilyen fa 300 kiló almát, ha a termés mérete nem egységes. A korszerű ültetvényeken nagyobb a tőszám, vagyis több fa ültethető, így legalábbis részben lecserélhető a fajta is, vagyis jobban követhetők a fogyasztói igények változásai. Az új nemesítésű fajták esetében egységesebb a gyümölcsméret is, s egyszerűbb a szüret – magyarázta Hunyadi István. Most éppen az ugyancsak népszerű idared karrierje van leáldozóban, bár azért még hosszú évekig a standokon marad. Erős pozíciói vannak a gálának, amelynek ma már vagy három tucat változatát termesztik. Megjelentek az új fajták is, mint a Pink Lady, bár ez inkább az igényesebb, értsd tehetősebb vevőkört célozza. Összegezve: jobb ha beletörődünk, hogy akár így, akár úgy, a jövőben törvényszerűen emelkedniük kell a gyümölcsáraknak. A 200 forintos fogyasztói áron kínált almával vagy 300 forintos őszibarcakkal és 500 forintos cseresznyével ugyanis csak tönkremenni lehet.

Amit az EU ront el

Kérdés, hogy 2021-től miképp alakul az unió közös agrárpolitikája (KAP), mi lesz a versenyképtelen gazdaságokkal, ha nem kapnak összességében hektáronként 300-350 ezer forintos támogatást. (Ráadásul már most is akadnak olyan ültetvények, amelyek ezzel a szisztémával sem tarthatók életben.) Az eddigi EU-s dotációs rendszerrel azonban az a legnagyobb baj, hogy konzerválta az extenzív termelést, és lefojtja az innovációt.

Vagyon és gyümölcs

 A gyümölcsfogyasztás erősen jövedelemfüggő. A társadalom felső tizedébe – ehhez elég nettó 300 ezer forint – tartozó réteg kétszer-háromszor több gyümölcsöt fogyaszt, mint az átlag alatt keresők. Ezt a gyümölcsszakadékot a koronavírus-járvány okozta növekvő munkanélküliség, illetve a jövedelmek csökkenése tovább szélesítheti. Ezen a helyzeten javíthatna a kormányzat, ha tíz év után emelné a családi pótlékot, vagy épp a közmunka-béreket.

Földkörkép

Az ezredfordulón még 90 ezer hektáron termesztettek Magyarországon gyümölcsöt, ez a terület mára 80 ezer hektárra szelídült. És csakis azért ilyen kicsi a veszteség, mert nagyjából 10 ezer hektár dió-, illetve bodzaültetvényt telepítettek (ezek viszonylag kis befektetéssel hozhatók létre). Az utolsó nagy ültetvénytelepítési hullámot a ’90-es évek vége és 2004 között jegyezték föl az ágazati annalesek. Akkor még jelentős állami támogatást kaptak a gazdák. Ezek az ültetvények most gyengülnek el, akárcsak az akkor 40-es, 50-es éveikben járó gazdáik is. És sok olyan birtok van, ahol az utódok nem folytatják. Az sem segítette az ágazatot, hogy az uniós csatlakozást követően az ültetvényrekonstrukciós programok nem a kellő hatékonysággal mentek végbe: sok érintett kedvét elvette a túlbonyolított, bürokratikus pályázat. Akik az akadályokat nem ugrották meg, és az utóbbi két uniós pénzügyi ciklusban nem vették igénybe a korszerűsítési támogatásokat, néhány éven belül kénytelenek lesznek végleg feladni a termesztést. Becslések szerint a hazai piacra termelő gyümölcsösök nagyjából 30 százaléka számít korszerűnek, ugyanekkora része felzárkóztatható lenne, de 40 százalékának öt éven belül vége. A hiányzó termésmennyiséget fele akkora területen létesített korszerű ültetvény képes lenne pótolni. Ha ez nem sikerül, marad az import. Ezt elkerülendő már tegnap el kellett volna kezdeni a fejlesztést.

Amikor a saját házad nem tudod eladni

Bíró Veronika
Publikálás dátuma
2020.08.30. 13:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A banki ügyintézéstől kezdve a vérvételen át egyfajta megalázó vesszőfutás sok transznemű ember élete – a kormány ugyanis úgy tagadta meg a járvány közepén a nem- és névváltoztatás engedélyét, hogy sok transznő és transzférfi már elkezdte a hormonkezelést. Azaz a testük már változott, és a világ másképp tekintett rájuk, mint ahogy az állam nyilvántartotta őket. A hétköznapi példákból egyértelmű: hazugság az a kormányzati állítás, miszerint „Magyarországon mindenki a nemi identitásának megfelelően élhet”.
A transznemű embereknek Magyarországon már két éve nincs lehetőségük, hogy nemi identitásuknak megfelelően változtassák meg nevüket és nemüket. Az állam ugyanis 2018 júniusában felfüggesztette az ilyen kérelmeket, méghozzá a személyes adatok kezelésének, új, egységes európai szabályaira (GDPR) hivatkozva. Májusban a parlament szintet lépett és törvényt módosított, így az állam már csak azt tartja nyilván, hogy a megszületett gyermek biológiai értelemben milyen nemű – az elsődleges nemi jelleg, illetve a kromoszómaszám alapján. A nem ezt követően nem írható át az anyakönyvi nyilvántartásban. Ez végképp ellehetetlenítette a transznemű személyek nemváltoztatását. A módosítás nemzetközi felháborodást váltott ki. Korábbi döntéseiben az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is kimondta, hogy a nem jogi elismerése az emberi méltósághoz tartozó alapvető jog. Áder János államfő mégis aláírta az ezzel ellentétes törvényt. (Ja, és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felháborodott azon, hogy a járvány elleni védekezés közepén a nemzetközi vélemény a transzneműeket érintő paragrafust nehezményezte. Arról hallgatott, miért volt szükség a módosításra a pandémia közepette.) A Transvanilla Transznemű Egyesület két érintett képviseletében panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, azt kérve: a testület mondja ki az új szabály Alaptörvény-ellenességét, semmisítse is meg – és szólítsa fel az Országgyűlést egy új törvény megalkotására.

Évekig húzhatják az időt

 Hidasi Barnabással, Orbán Krisztina Kolossal, az egyesület vezetőivel, illetve Bodrogi Beával, az egyesület jogászával beszélgettünk a helyzetről. Körülbelül 100 ember kérvénye ragadt bent, így a helyzet csak kerülőúton, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bevonásával oldható meg. És a szisztéma működik is: az egyesület korábban 23 ember kérelmével az EJEB-hez fordult, azóta közülük öten megkapták az engedélyt. A többiek ügye folyamatban van a strasbourgi bíróságon. Ám a rossz hír az, hogy az EJEB ugyan konkrét ügyekben megállapíthatja az egyezménysértést, és kártérítés megfizetésére kötelezheti a magyar államot, de arra vélhetően még éveket kell várni, hogy a kormány benyújtson egy új, emberibb jogszabályt. És a késlekedést persze nemcsak a jogi huzavona miatt szenvedik meg az emberek. A hormonkezeléshez alapvetően arra van szükség, hogy szülessen egy diagnózis a transzszexualizmusról – így akinek van rá pénze, magánpraxisokban bármikor elkezdheti az orvosi folyamatokat. (A hormont a transzembereknek életük végéig be kell vinniük a szervezetükbe.) A transzférfiaknál fél év után is látványos lehet a különbség, míg a transznőknél lassabb a folyamat. – Mindenesetre most sokan nem úgy néznek ki, mint a dokumentumaikban szereplő fotókon, és ez mindennapos problémát jelent. Akadt, akire rendőrt hívtak, mert pénzt akart kivenni a saját számlájáról a bankban – érzékeltette a helyzetet Barnabás. Ráadásul a névhasználat is bajos. Magyarországon a keresztnévnek a regisztrált nemhez kell igazodnia. „A metrón vagy akár biciklikölcsönzéskor mutatni kell az igazolványt. Ez mindennapos tortúrát jelent” – magyarázzák.

Nem tudott tovább úgy

 A Népszavának két érintett nyilatkozott. A hormonkezelést már elkezdték, de nem tudják, hány évig kell várniuk, mire a személyi igazolványukban szereplő nevük és nemük a külsejükkel is összhangba kerül. Betti harmincas. Fiúnak anyakönyvezték, de már 10 éves korában meg tudta fogalmazni, hogyan lenne jó élni. Soha nem tudott beilleszkedni, mindig csúfolták, iszonyatos fájdalmat okozott neki ez a helyzet. Eldöntötte, hogy végigcsinálja a nemváltoztatást, mert másképp nem tud élni. Megcsináltatta a kérvényhez szükséges szakvéleményeket, Budapestre költözött. Munkahelyén napi nyolc órában férfiként élt, egyébként nőként. A hangján sokat dolgozott. Amikor férfiként működött, mélyebben beszélt. Nyolc év telt el így, de az állandó váltogatástól depressziós lett. Nem tudja így folytatni a munkát – ezzel állt tavaly júniusban a főnöke el. Aki azt válaszolta: segít, amiben tud. Utána már Bettiként dolgozott, elkezdett normalizálódni az élete. Fél éve szedi a hormonokat, már érzi a változást, főleg mentálisan: nyugodtabb, de érzékenyebb is. A teste is változik: nő a melle, és a kezeléstől a zsír átrendeződik. Az arcvonásai puhábbak lesznek, csípője szélesedik, combja is alakul. Genetikától is függ, milyen a kezelés hatása, de neki korábban is elég volt, ha átöltözött, és már nőként tudott kilépni az utcára. Amikor a szakvélemények miatt az endokrinológus először ránézett, azt kérdezte tőle, mikor menstruál. Ő visszakérdezett: „Ugye, tudod, miért vagyok itt?” Nem- és névváltoztatási kérvényét tavaly novemberben nyújtotta be, bízott benne, hogy lesz változás a papírjaiban. Az új törvény viszont a „földbe döngölte”. Nemrég vérvételre ment egy szakrendelőbe, nézték a papírjait, hogy kiét is mutogatja. Kérték a nevet, halkan mondta, hogy ne hallja az egész rendelő. Még párszor el kellett ismételnie. Az asszisztens hangosan mondta, hogy: „De hát maga nő!” Betti erre azt válaszolta: „Én tudom, de a kormány nem!” Mire végzett, már mindenki tisztában volt a tömött váróteremben azzal, mi is a helyzet. Volt, hogy Betti nem használhatta a saját bankkártyát – még nem volt PayPass –, nem engedték fizetni a „férje kártyájával”. Van olyan ismerőse, akinek rendőri igazoltatáskor a mellpótlékát kellett mutogatnia. Amikor Betti a kormányhivataltól megkapta az elutasító választ kérelmére, a postás nem akarta átadni neki a levelet. Kérte a személyijét, végül Betti már az összes igazolványát átadta. Jellemzően minden küldeménnyel ez a menet. „Neki ehhez semmi köze, se a vérvételen senkinek. Nem rejtegetem ezt az információt, de nem szeretném, hogy ez határozza meg az életet”, hangsúlyozza. Úgy véli, a jogalkotók túlegyszerűsítették a problémát: „Nekem mikor vizsgálták a kromoszómáimat? Születésemkor úgy döntöttek, hogy férfi vagyok, de ez hiányos információ volt, és megbélyegeztek egy életre. Úgy tűnik, ebből most évekig nem szabadulhatok.” Rengeteg energiájába került korábban, hogy tudjon élni, dolgozni. Azért kezdte el a hormonkezelést, noha tudta, hogy fel van függesztve az engedélyezés, mert érezte, egyszerűen kell a lelki nyugalmához. És orvosilag is jobb, ha minél fiatalabb korban zajlik le a folyamat. „Ha itt nem lesz változás két éven belül, akkor külföldre költözöm. Nem tettem semmi rosszat, fizetem az adókat, fizetem a tb-t. Nagyon zavar az a gondolat, hogy engem ezzel elüldöznek itthonról” – jelentette ki.

Szeretné feleségül venni társát

 Máté negyvenes. Boldog párkapcsolatban él, lányként anyakönyvezték. Gyerekként nem értette, miért kell dresszt viselnie a tornaórán. Sortot és trikót nem vehetett fel, de dressz­ben is a fiúk közé állt. Nemtelennek érezte magát, nem tudta, hogy mi nem stimmel. Már felnőttként, egy terápián értette meg a helyzetét. Szuicid hajlam alakult ki nála, függőségekkel küzdött, több év alatt jutott el odáig, hogy ki tudta mondani: ő transzszexuális. Két éve van hormonon. Mióta tesztoszteront szed, kevésbé érzékeny. Eltávolították a melleit, változik a teste, a hangja, a külvilág egyértelműen férfiként tekint rá. A hangja két hét alatt elkezdett mélyülni, a testzsír is „átrendeződik” rajta. Ahogy mondja, könnyebb markánsodni, mint puhulni. Kérelmét – amit visszautasítottak – azért adta be már a felfüggesztés után 2018 októberében, mert tudta, hogy ő férfi, és papíron is az akart lenni. „Ha ehhez egy kérelem kell, akkor legyen beadva a kérelem.” Úgy véli, ezzel nem árt senkinek, viszont a jelenlegi helyzettel nagyon megzavarja a külvilágot. Elmesélte, hogy nemrég eladta a lakását, szólt a vevőnek, hogy a tulajdoni lapon női néven lesz, mert benne van a tranzícióban, és még a régi nevén fut. Jött az adásvételi pillanata, ahol ott volt ő, a vásárló, az ügyvéd, az ügyvédbojtár, az ügyvéd pedig kereste az eladót. Mondta neki, hogy ő az. Minden igazolványt elkértek tőle, várakoztatták, majd az ügyvéd visszatért, egy A4-es lapra ki volt nyomtatva Máté arcképe, és az arca mellé tette. Lekérték a Belügyminisztériumtól az adatait, de a jogász így sem akarta elhinni, hogy Máté a tulajdonos. A vevő közölte, hogy Máté mutatta meg a házat, az első találkozáskor elmondta, hogy mi a helyzet, ezért végül egy külön papírt írtak a szerződés mellé, így sikerült eladnia a saját lakását. A hormon miatt háromhavonta jár vérképre. A rendelőkben nagyon nehezen kapja meg a leletét, neki is azt kell mindenki előtt bizonygatnia, hogy transzszexuális. Nemrég az autója forgalmiját át kellett íratnia az okmányirodában. A biztonsági őr szólította a nevén, jelezte, hogy ott van. Elismételte az őr, Máté megint jelentkezett. Elkérte a papírjait, az őr vitte be azokat az ügyintézőhöz. Az ügyintéző kijött, zavartan méregette, kérdezte, hogy övé-e az autó. Ekkor már a tele váróteremben mindenki őt figyelte. Levetették vele a maszkot is, majd nagy nehezen elintézték a forgalmit. Volt olyan eset a bankban, hogy a saját pénzét akarta kivenni, hogy az új házukat kifizesse. Minden iratát átadta már, de az ügyintéző türelmet kért. Máté látta, hogy a kamera ráfordult. Később kiment hozzájuk a fiókvezető, kért aláírásmintát azzal, hogy „annyira régi a fotó a személyijében”. Elmondta, hogy lekérték az adatait, de a fotók megegyeztek, ezért kiadják a kért összeget. Ezután odaszólt az ügyintézőnek, hogy szolgálja ki „az ügyfelet”. „Az uram vagy hölgyem már nem fért bele” – jegyezte meg Máté. Nagyon szabálykövető, eddig azért nem ment férfi mosdóba, mert „hivatalosan” nem férfi. Idén januárban váltott mosdót. Azután döntött így, hogy egy gyorsétterem női mosdójában üvöltött vele egy nő, hogy az a női mosdó, majd ráhívta a biztonsági őrt. Úgy érzi, ezek a helyzetek mindenkinek nagyon kellemetlenek voltak, mert a közigazgatás nincs arra felkészülve, hogy őt és társait kezelje. Máté is azt szeretné, hogy a mindennapjaiban ne kelljen ezzel foglalkoznia, emellett nagyon szeretné feleségül venni élettársát.

Heti Abszurd: Az államkapitalizmus emberei

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2020.08.30. 08:45

Fotó: Németh Dániel / Átlátszó
„A miniszter megóvja őket attól, hogy látszatérvek miatt korlátozzák személyes és munkavégzési szabadságukat. Vélhetően az sem érv a külügy urának, hogy odahaza gyerek van – például azért, mert az iskola hazaküldte, mert a járványveszély okán digitális oktatásra állt át.”
A legfőbb érték az ember – hirdette fennkölt elvtársi szóval az államszocializmus, és látszólag, azaz látszólag legalább részben hitt magának (vagy egyszerűen nem akart végbél-kimeneteli nyílást csinálni a szájából, de ez a történet szempontjából mindegy is), így összevissza tutujgatta polgárait: úttörőtáborban zengték a dalt üde mámoros arccal a szegényebb sorsú gyerekek; nullszázalékos lakáshitelt adott sok-sok állami cég; vállalati üdülőkben szusszant a család ba­góért; a központi tarifák okán bármelyik melós taxizhatott – meg ilyesmik. És hogy mindez mire volt jó? Hát semmire. A kemény munka ethosza elkopott; az önerőből előbbre jutás vágya aludni ment; mindenki várta száját tátva az állami sült galambot. Egyszóval valamiféle anyámasszony katonája lett a magyar. Csak ezt senkinek nincs mersze kimondani, pontosabban eddig nem volt. De most színre lépett az államkapitalizmus prófétája, ki már nem bírta tovább nézni, miként dagonyázik tovább a kádári nosztalgia lehúzó iszapjában egy ország, és deklarálta – ha áttételesen is –, hogy ő bizony új embertípust nevel (de legalábbis képvisel). Olyat, amelyik önálló. És független. És nem, nem csak látszólag. Úgyhogy azt mondta Szijjártó Péter, hogy ő nem engedett a „home office” varázsszónak, és világossá tette: lényegében kirúgja, aki holmi vírushelyzetre hivatkozva kényelmes nappalijából szolgálná a magyar külpolitikát. És ez nagyon helyes, hiszen hiba lenne arra kondicionálni az állampolgárokat, hogy a legkisebb nehézségre visszahúzódjanak csigaházaikba, hiszen ebben az esetben nem autonóm lények lennének, hanem a sors játékszerei. Egyszerűen senkik. De a miniszter megóvja őket attól, hogy látszatérvek miatt korlátozzák személyes és munkavégzési szabadságukat. Vélhetően az sem érv a külügy urának, hogy odahaza gyerek van – például azért, mert az iskola hazaküldte, mert a járványveszély okán digitális oktatásra állt át. Először is, holmi tanodaigazgatók nem packázhatnak egy külügyi munkatárssal (lásd: a függetlenség meg nem sértése). Másodsorban pedig a kormány nem véletlenül döntött úgy, miszerint normál menetrend szerint startol a tanév. A sok-sok gyerekfejbe majd bevésődik, hogy a kötelességet minden körülmények között teljesíteni kell – és hogy attól önálló az ember, hogy nem enged semmilyen körülménynek. Amennyiben pedig a nebulók tömegével fertőznék egymást, akkor legfeljebb kialakul (legalábbis ebben a körben) a nyájimmunitás, és vakcina nélkül is ellenállóvá válik a jövő nemzedéke. Amelynek tagjai persze hazavihetik a koronát, de egyrészt korántsem biztos, hogy a szüleik ágynak dőlnek, másrészt, ha mégis, akkor majd lesznek szívesek kilábalni a bajból a betegszabadságuk alatt, és amennyiben erre képtelenek, hát lapátra velük. Hiszen – visszakanyarodva az első tételre – olyan ember az államnak nem kell, ki a körülállások játékszere. Éppen ezért nagyon helyes az a szijjártói mondás, miszerint a tárcájánál eddig sem játszottak szakszervezetesdit, és ilyesmi a jövőben sem lesz. Mert milyen ember az olyan, akinek mindenféle bérérdekvédő járja ki a fizetésemelést, az otthonlétet – aki mással jobbíttatja az életét, az nem független ember, hanem leginkább csicska. Ilyen meg egy magyar nem lehet, azaz a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy senki ne süllyedhessen ebbe a tudat- és létállapotba. Ezért szüntette meg a kormány például a szociális üdültetést. Az aljas rágalom, hogy azért, mert kell a hely a Balaton mellett a luxusstandoknak. Azért tett ilyet a kabinet, hogy mindenkit rászorítson arra, hogy jól fizető munkát szerezzen magának, hogy aztán tehetős, független emberként dönthesse el, hova akar menni nyaralni. És hogy ez a döntés több tízezer nyugdíjas nyaralását lehetetleníti el (lényegében örökre), nos, ez külön öröm. Hisz létezik-e átütőbb üzenet, mint hogy valaki egész életében robotol, aztán egy hét klassz nyári lazulásra sem futja, azaz a sorsa csicskája. És pont ezt az állapotot akarja sok százezer ember esetében elkerülni a kormány. Nem a szívtelenség, hanem az öngondoskodási tudatosság pallérozása vezeti a kormányt, amikor nem hajlandó három hónapnál tovább folyósítani az álláskeresési támogatást, és így majdnem 200 ezer munkanélküli nem kap semmilyen ellátást. De a kabinet tudja, hogy az ínségnél nincs nagyobb motiváló erő. A Gyurcsány-kormány álhumánus és voksmaximalizáló megfontolásokból segélyt adott volna ennek a tömegnek, de ez a kabinet nem a népszerűségre hajt, hanem arra, hogy senki ne legyen közpénzszívó pióca, hanem független polgárként szolgálja a hazát. Hiszen az önállóság ott kezdődik, hogy valaki mer igent mondani – a kormány összes kívánalmára.