Hartay Csaba: Halak a szárazföldön

Nem kaptunk ilyen feladatot, hogy örökké jól kell érezni magunkat.

Mégis, mintha ez lenne az utasítás, és ha nem működik, elégedetlenek leszünk.

Megnéztem a Cápát, tudtam, hogy egy műanyag hal van a filmben, de féltem tőle.

Rémisztő az is, amivel már régen megbarátkoztunk. Megnyugtató lehet egy csontváz is.

Az elalvás állapotában van három-négy perc, amikor az összes alakzat ledobja magáról a csomagolópapírt, és kivilágosodik, fényes fémszoborrá válik a legtökéletlenebb idom is.

Csak hallgatok az üres lakásban, nem akarok zenét sem, mert akkor arra is figyelni kéne, és kibillent, mi lesz, ha túlságosan megtetszik, nem élhetek majd anélkül a zene nélkül utána, nem kellenek hangjegyek sem. Nem kaptam soha senkitől olyan feladatot, hogy elemezzem önmagam, mégis magammal vagyok a legtöbbet elfoglalva, ebből a testből nem lehet kivetkőzni, nincs a hátamon cipzár. Miért nincs, tegyél oda cipzárt, ahonnan ki akarsz szakadni. Az alvás hiányzik, sokkal többet kellene aludni, de akkor megint ott az ébredés utáni lelkiismeret-furdalás, hogy amíg aludtam, más felszántott ötven hektárt, kifejlesztett egy vakcinát, vett egy ipari területet. Mégis aludni vágyom, nádasban aludni, füldugóval, hogy a szelet érezzem, de a sustorgás is zene, mi van, ha megtetszik, és onnantól már csak csökkentett élvezeti szinten élhetnék nádsustorgás nélkül.

Utazni kellene még, megállni, horgászni valahol, csak egy keszeget akarok fogni, beirdalni, és forró olajba dobni paprikáslisztes bundában. Úgy megsütni, hogy el lehessen ropogtatni az uszonyait. Amikor kapásom volt, az is mennyire hiányzik. Onnan, a másik halmazállapotból jeleztek nekem idegen lények, örökké hívtak, be a tóba, a folyam örvényei valami víznemű csigaként hortyogtak, igen, valóban ilyen hangot adtak ki. Az is zene volt, és hogy megszerettem, ma sem tudok fűnyírózúgás nélkül élni, mert igazából azt sem tudom, milyen anélkül, valaki mindig füvet nyír körülöttem, valami tisztogatás mindig folyik a világban. Napokig nem hívnak telefonon, és ennek örülök. Mit mondanék. Minden oké, semmi extra, ott sem. Akkor minek hívtál. Gyakran eszembe jut, milyen verseket írnának azok a barátaim, akik soha életükben nem írtak verset. Próbáljátok meg, legfeljebb megbánjátok. Abbahagyta a fűnyírást a szomszéd. Milyen verset írna a fűnyírásról. Régebben olyat is álmodtam, hogy a szárazföldön horgásztam, egy dús, zöld kertbe dobtam be, és még kapásom is volt, de nem valami kutya vagy hasonló, hanem halak a szárazföldön, mint égitestek a föld mélyén, vagy alvás egy matracon, amit befújt a nádasba a feltámadó szél, az éles nádlevelek között rezgő, zizegő zene, félek, megtetszik, és onnantól csakis nádasban akarok aludni.