Előfizetés

Heti abszurd: svéd modellek Magyarfalván

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2020.09.06. 07:30

A kormány a jelek szerint nem nyomul rá a nordikus dombulatokra.
A svéd modellnek három típusa ismert Európa középső placcán. Az első a skandináv leányzó/menyecske, ki méretes-kerekded mellű, és csöppet mindig rengő húsú. Porhüvelyét barokkos körmondatokkal is le lehetne írni, de kár a betűt vesztegetni, mindenki révedjen vissza a mozi hőskorába, és máris a Trevi-kútban domborít Anita Ekberg, miközben az ő Marcellóját szólítja. Lényegében a svéd nyugdíjszámítási modell is ilyen, két különbséggel. Az egyik, hogy ennek láttán csak egy jóval szűkebb korcsoport kezd el bizseregni (viszont nemi indíttatástól függetlenül), a másik, miszerint ez az „északi csinibaba” nem azt csiviteli, hogy Marcello, Marcello – sokkal inkább azt, hogy postás, postás. Aki nem csenget kétszer, ugyanis ebben az esetben a kéj nem testi, hanem anyagi: a skandináv modell alapján számolt nyugdíjak jóval vaskosabbak. A harmadik svédség pedig a víruskezelési modell. Aminek lényege, hogy a veszélyeztetett korosztályt kiemelten kell védeni, egyébként hagyni kell, hadd folyjon az élet a maga medrében – járvány ide vagy oda. (Olvasni lehetett, hogy a svéd modell megbukott, de nem. A miniszterelnök vonatkozó önostorozása csak arról szólt, hogy a kormány nem tudta kellő hatékonysággal védeni az idősotthonokat.) Szóval ezt a modellt szereti most Magyarország, legalábbis ezt a szán­dékot rajzolja ki a kormányzati nyilatkozatok sora. Szijjártó Péter például azt mondta: el kell kerülni a gazdaság újbóli leállását. Aki nem jártas a rőt Bizánc (vagy akár a vörös falú Kreml) nyelvezetében, annak sem kell túlerőltetnie elméjét a mondás dekódolásához: a magyar gazdaság nem áll le. Pontosabban nem lesz leállítva. Mert az megeshet, hogy magától lefullad, példának okáért, ha a járvány érdemben dühöng például a nagy autógyárakban. (Járulékos veszteségek már így is akadnak: a nem élelmiszert és nem létszükségleti cikkeket áruló, jellemzően hazai tulajdonú boltok közül több ezer mindjárt elvérzik, illetve a fővárosi szállodák zöme kénytelen lesz bezárni.) De nincs pardon, ha másodjára is beszakad a gazdaság (az első hullám 13,6 százalékkal gyengítette teljesítményét), azt nem bírja ki az ország. Már csak azért sem, mert a kormány nem akar megismerkedni a negyedik skandináv szöszkével, nevezzük közhelyesen a svéd mentősnőnek. Aki ugye roppant drága, mert munkája – legalábbis részben – az életben tartás és az újraélesztés. És a kabinetnek esze ágában sincs állni ennek költségeit, hiszen munkájukat ideiglenesen/végképp elvesztő emberek tízezreinek kellene tisztességes bértámogatási és álláskeresési támogatást fizetni, illetve pénzt kellene pumpálni a valóban menthető ágazatokba. (Nem csak azokba, ahol a haverok bizniszét kell megsegíteni, például a Balaton-parti turizmusba.) Szóval a kormány inkább beéri egy beesett mellű, megfáradt arcú, szegény hazai lánnyal, aki rendbe teszi a beteget, a fekáliából kimossa, pirosítót tesz az arcára, és bátorításképpen azt suttogja: kelj fel és járj. Nem ugyanaz az ellátás, de a tarifa is szerényebb. Márpedig a kormány szereti, ha valami jó és olcsó. Ha nem jó, az sem baj, feltéve, hogy az utóbbi követelmény teljesül. Úgyhogy a kormány nem környékezi meg a svéd higiéniai modellt sem (köznyelvibben szólva: a nordikus takarítónőt). Pedig Rétvári Bence államtitkár két dolgot is deklarált. Az első, hogy mikor lenne alkalmasabb az idő egy klasszikus tanévkezdésre, mint most. Apró adalék, hogy a kormányzati politikus száját akkor hagyta el ez a mondat, amikor az új fertőzöttek száma épp rekordot döntött (olyan 360 körül alakult). De ez a kijelentés épp annyira van köszönő viszonyban a valósággal, mint második tétele, miszerint a kormány minden segítséget megad az iskoláknak a vírusmentes környezet kialakítására. Ennek ellentmondani látszik, hogy számos intézményben a szülők maguk veszik a tisztítószereket, és maguk is súrolnak (persze lehet azt mondani, hogy egy elmélyülten fertőtlenítő dögös anyuka a kabinet svéd modellje). Szóval csak reménykedni lehet, hogy amikor a kormány újra elrendeli sok-sok kórházi ágy kiürítését, így csinálván helyet a koronavírus áldozatainak, akkor valami svédszerű nővért (a szó szakmai és gondoskodási jelentése alapján) állít az ágyak mellé, és nem egy uniós pénzből hirtelenjében átképzett hazai halottmosót.

Nem lehet kinyírni a játékot

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.09.05. 19:25

Fotó: Béres Márton / Népszava
A Pesti balhé című film betétdalából készített a YouTube-on látható videoklipet a Farkas Gábriel Band.
A négy tagból – Farkas Gábriel, Farkas Péter Bubu, Földesi Attila, Juhász Attila Jack – álló együttes alapító-névadója, Farkas Gábriel első, saját, angol nyelvű szerzeményét kicsit a kényszerhelyzet szülte. Az eredetileg tervezett Irving Berlin: Step In Out With My Baby című dal ugyanis szerzői jogi problémák miatt nem kerülhetett Lóth Balázs nemrég bemutatott filmjébe. Farkas Gábriel azonban ahelyett, hogy zavarba jött vagy jogi procedúrát javasolt volna, inkább írt – jazztriójával – egy dalt. Végül is annyi mindent csinált már, miért épp ebbe ne fogott volna bele? A koronavírus-járvány ­miatt hosszúra nyúlt kényszerszünetét követő első orfeumbeli fellépése előtt mesélt a Népszavának.
A zenekari tagok közötti név­azonosság nem véletlen, együtt muzsikál ­a bátyjával, adódik a kérdés, hogy családi vonás-e a művészlét. – Méhész anyai nagyapám nagyon jól táncolt, ezzel tudta meghódítani a rangban fölötte álló nagyanyámat. Annyira nótás ember volt, hogy a cigányzenekar várta a vasút­állomáson, mert amikor ő pergetett, röpködtek a húszasok, ötvenesek, százasok. Édesanyám indult a Ki Mit Tud?-on 1966-ban. Kiesett, de otthon nagyon sokat énekeltünk és hallgattunk zenét. Janis Joplintól az Illésig, Ella Fitzgeraldtól Joan Baezen át Kern Andrásig. Először klarinétozni tanultam, majd csellóztam, és csak később, akkor kezdtem zongorázni tanulni, amikor pedig édesanyám tudott venni egy pianínót – meséli a zenei kezdeteket. Farkas Gábriel nem könnyen definiálja magát, egyszerre foglalkozik képzőművészettel, látványtervezéssel, zenével, cirkusszal, színházzal és orfeummal. – Úgy próbálom mindezt egyben tartani, ahogy édesanyám nevelt. Azt mondta, hogyha olyasmit csinálsz, amiben repül az idő, abban képzed magad, az lesz a hivatásod, és azt állítod mások szolgálatába, akkor a szolgálati időben is boldogan fog telni az életed – idézi fel az útra bocsátást. Farkas Gábriel 1976-ban született, ezért is furcsa a műfajválasztása. ­Miért a sanzonok, az orfeum világa ragadta meg a punk vagy a rock helyett? – Padláson, pincében kutató gyerek voltam, találtam egy gramofont, hozzá lemezeket. Izgalmas volt a recsegő hangzás, a fekete-fehér filmek hangulata, az egyszerűség, a könnyedség. Jöttem-mentem alternatívokkal is. Kalmár Pál „Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével” szövegében éppúgy benne van a ­dekadencia, mint Wahorn András és Ef Zámbó István „Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem”-jében. Elvágyódtam a hetvenes-nyolcvanas évek világából – jut el a meglepő összehasonlítástól az evidens válaszig. Farkas Gábriel Képzőművészeti Egyetemet végzett, festészetet tanult. Az elmúlt karanténhetekben vázlatokat készített és a Margitszigeten sétált. – A képzőművészetben a kutatási területem a japán fametszetek hatása az európai művészetre az impresszio­nizmustól az avantgárd robbanásáig. A japánkertben néztem a taviró­zsák tükröződéseit és az ég árnyékait. Szemlélődtem. Meditáltam. A karantén időt adott a gondolkodásra, arra, hogy lássam, a világ rossz irányba haladt és lehet, hogy az új irányban a művészet tud segíteni – von le tanulságot.
Tavaly Vági Bence felkérésére a Krone Cirkusz látványtervét festette digitálisan. A cirkuszért is rajong, és egyetlen a cirkusztörténelemben, aki konferansziéként kapott díjat. – Hároméves koromban, ha megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt feleltem: világhírű zenebohóc. Láttam Eötvös Gábor Van másik!-számát, és odavoltam attól, hogy mindig van egy új hangszer, majd amikor az utolsót is elveszik, füttyszó hallatszik. Nagyon tetszett, hogy nem lehet kinyírni a játékot. Amikor a pesti Moulin Rouge-ban dolgoztam, a varietészámban felléptek néhányan a cirkuszból. Kristóf Krisztián hívott konferálni a nemzetközi cirkuszfesztiválra, én pedig, miután nem tudtam, hogy kell csinálni, csináltam, ahogy gondoltam. A vége a díj lett, amit azért kaptam, mert megújítottam a műfajt. Az Orfeumban megkerülhetetlen kérdés, nem zavarja-e, hogy miközben játszik, a közönség eszik-iszik, csörömpöl. – Ez egy szórakozóhely, ahol ez a hagyomány. A sámánt vajon zavarta, hogy esznek-isznak, miközben varázsol?

Elvonulhatnak a viharfelhők - talán mégsem borítja árnyékba az apartmanház a siófoki megfigyelő állomást

Vas András
Publikálás dátuma
2020.09.05. 18:40

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Szépen beszélt a siófoki viharfigyelő obszervatórium munkájáról a mezőgazdasági miniszter. Ebben normális esetben nem lenne semmi meglepő, hisz a megfigyelő­állomás embereket és hajókat riaszt, életeket ment. Csakhogy ez eddig nem érdekelte a politikát, amelyik áldását adta egy szép nagy apartmanházra – és ezzel együtt az obszervatórium előrejelzési pontosságának csonkolására (ha úgy tetszik: életek veszélyeztetésére). Egy független vizsgálathoz össznépi felháborodás kellett.
Az idei nyáron még zavartalanul dolgozhattak az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) siófoki viharjelző obszervatóriumának dolgozói, műszereiket ugyanis semmi sem zavarta, ám hogy jövőre is így lesz-e, az a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakvéleményétől függ majd. Mint arról a Népszava korábban beszámolt, a Somogy Kegyei Kormányhivatal építésügyi osztálya június 12-i végzésében megadta az építési engedélyt a Garancsi István érdekeltségébe tartozó Market-csoport egyik tagjával közös céget alapító Molnár György egyik vállalkozásának, az Azúr Szórakoztatóközpont Kft.-nek, így a cég a siófoki Vitorlás utcában felhúzhat egy nyolclakásos, ötszintes apartmanházat.

Senkit nem érdekelt az előrejelzés

A kormányhivatal annak ellenére járult hozzá az építkezéshez, hogy az építési telek szomszédságában áll az OMSZ obszervatóriuma, ahol 1956 óta működik a balatoni viharjelzés. A szakemberek korábban többször hangoztatták, műszereik leárnyékolása veszélyezteti az állomás méréseinek pontosságát, melyeknek stratégiai szerep jut a térség klímaváltozásának elemzésében, s cseppet sem mellékesen az életvédelem szempontjából fontos viharjelzésben. Az OMSZ munkatársai azonban hiába tiltakoztak, ahogyan eredmény nélkül szólalt fel az építkezés ellen Bóka István, Balatonfüred polgármestere, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke, aki a tanács májusi ülésén kijelentette, „a viharjelzés pontosságáról, emberéletekről van szó”, így értelemszerűen az obszervatórium érdekei fontosabbak mindenfajta építkezésnél. Szintén hiába fordult az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz az építkezés megakadályozása érdekében a tóparti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség, az OKF arra hivatkozva, hogy csak a viharjelző rendszer üzemeltetéséért felelnek, más formában nem illetékesek az ügyben, elhárította a problémát, ahogyan az ügyben aktív civil szervezetek is falakba ütköztek. A Nők a Balatonért Egyesület például az OMSZ főhatóságához, az Agrárminisztériumhoz fordult, ám a tárca szerint a minisztérium egyedi ügyekben nem illetékes.

A miniszter megértő lett

  A civileknek legalább válaszolt az AM, lapunk ugyanis az elmúlt hónapokban hiába kereste többször is a minisztériumot, illetve az OMSZ-t, nem kaptunk választ kérdéseinkre. Azt is csak a Pécsi Törvényszéktől sikerült megtudnunk, hogy sem az AM, sem az OMSZ nem támadta meg a kormányhivatali végzést. (Múlt kedden aztán Nagy István legalább jelezte az obszervatórium fontosságát: az agrár­miniszter Budapesten, az OMSZ automata rádiószondájának avatóünnepségén arról be­­szélt, a meteorológiai szolgálat „Kelet-Közép-Európában egyedülálló, professzionális meteorológiai és levegőkörnyezeti mérőhálózatot üzemeltet, hasznosságát pedig mindennap tapasztalni lehet”.) A kormányhivatali döntés természetesen nemcsak szakmai, hanem politikai kritikát is kapott. Az ellenzéki pártok siófoki szervezetei, valamint a siófoki városvezetés is tiltakozott az engedély megadása ellen, többek között egy tavalyi kormányrendeletre hivatkozva, mely szerint a viharjelző 60 méteres körzetében nem lehet építkezni, a tervezett apartmanház viszont mindössze 13 méterre állna az obszervatóriumtól. Más kérdés, hogy az építtető már a rendelet hatályba lépése előtt jogot szerzett az építkezésre, ám elvileg nemzetstratégiai szempontokra hivatkozva az állam még közbeléphet.

A Műegyetem mondja meg

A NABE pedig az alapvető jogok biztosához fordult a 2018-as területrendezési törvényre hivatkozva, ami kimondja, „a Balaton szabályozási partvonalától számított 30 méteres sávon belül – a medencés kikötő és a hozzá kapcsolódó épületek kivételével – épület nem helyezhető el”. A kormánypárt mindenesetre lassan mozdult, csak a felháborodást látva Witzmann Mihály, a térség fideszes országgyűlési képviselője – a Sonline tudósítása szerint – a múlt héten Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel egyeztetett az ügyben, s megállapodtak, hogy a Miniszterelnökség felkéri a Budapesti Műszaki Egyetemet egy szakmailag megalapozott és egyértelműen alátámasztott vélemény elkészítésére azzal kapcsolatban, hogy az obszervatórium tőszomszédságába tervezett társasház-beruházás veszélyezteti-e a meteorológiai mérések pontosságát. Más kérdés, az OMSZ főhatóságaként ­miért nem az agrártárca kérte már hónapokkal korábban, akár még a kormányhivatali végzés előtt a szakvéleményt? Mindenesetre a me­teorológusok számára ez komoly reménysugár, hiszen a Műegyetem egyik professzora korábban már nyilatkozott az ügyben, s kijelentette, nem lenne szabad engedélyezni egy ekkora építkezést a viharjelző állomás mellé.