Több ezer fős tömeg zsúfolódott be az a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épülete elé péntek este, hogy kifejezzék szolidaritásukat a tüntető hallgatók mellett. Az érkező tömeg felett egy transzpranst tartott magasba néhány fiatal, Petőfit idézve írták, „Nemes urak, ha akartok jőjetek, itt a kezünk”. – A Dicsőséges nagyurak fenyegető záró sorait lehet későbbre tartogatják – jegyezte meg egy demonstráló tanár, majd folytatta: „Ha bennünket még mostan is megvettek, az uristen kegyelmezzen tinektek!”, majd csatlakozott diákjaihoz. – Lesz még magyar köztársaság, álljunk fel hát érte – énekelte a tökeget felhangoló Bródy János, majd a Sárga rózsa előadásával adta át a színpadot a beszédeknek.
– Akik a szabadság érdekében felszólalnak, azok kockázatot kénytelenek vállalni: számíthatnak a hatalom haragjára. De ez nem akadályozhat meg minket sem a felszólalásban, sem a cselekvésben – mondta Iványi Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, az egyetem melletti szolidaritási demonstráció főszervezője. A MET elsősorban azért vállalt közösséget az egyetemfoglaló hallgatókkal, mert magukat is a kormány oktatáspolitikai döntéseinek elszenvedőjének tartják: egy friss döntés értelmében a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó iskoláik eddigi többlet támogatásának felét, jövőre pedig egészét elvonja a kormány. Iványi úgy utalt azokra a kifogásokra, melyekkel az egyetemet illetik és a nemzeti értékeket hiányolják, hogy az SZFE növendékei „magyar nyelven fognak magyar színházakban szólni”, márpedig „ennek a nyomorult népnek szüksége van rájuk, hogy tanítsák sírni, nevetni, szólni a szabadságért” a lelkész Iványi szerint. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt 10 évben először „állt fel mester és tanítvány”, hogy az oktatók sem vállalták, hogy egy méltatlanul nyakukra ültetett testület alatt dolgozzanak.
Bár a szoldaritást hangsúlyozta beszédében, nem feledkezett meg annak hiányáról sem. Iványi sajnálkozva beszélt arról, hogy „hallgatnak az egyetemek”, rektorok, akadémikusok, noha a tiltakozó hallgatók számítanak rájuk. – Hallgat az ország, bűnös, csönd van. Meg kell törni ezt a csöndet, ha ez csak néhány hang, néhány közösség is – fogalmazott. A hallgatók áldozatvállalásáról szólva azt mondta, az ritkán érvényesül abban a pillanatban, hanem lehet, hogy évtizedek, évszázadok múlva lesz hatása másokra, ezért az sosem értelmetlen.
A pártok azért vannak Iványi szerint, hogy ellássák a képviseletet, közügyeket vigyenek. – Akik nem vállalják ezt a feladatot, azok alkalmatlanoknak engednek teret – jegyezte meg. Szerinte a hallgatók ébresztőt fújtak most a politikusoknak, üzenet pedig lehet az, hogy „akár el kell hagyni azt a nyomorult házat, akár leülni az utcakőre”, hogy igazi áldozatot hozzanak a politikusok is.
– Nem hagyhatjuk, hogy átértelmezzék, nem hagyhatjuk, hogy eltűnjön – mondta a demokráciáról L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Az alapítvány iskolái esetében szintén drasztikusan csökkentették az állami támogatást. Mint mondta, huszonegy éve próbálja értelmezni, elemezni a gyermekszegénység ügyét, érti, hogy az ott élők nehézségei, döntései miből fakadnak. Nem érti viszont a tanult döntéshozókat, akiknek súlyos felelősségük van, hogy mi miért történik az országban. Abban bízott, hogy őket még megtűri a kormány a szakmai munkájuk miatt, de mára naivan érzi magát. Szerinte ügyüknél fontosabbnak ítéli meg a kormány a milliárdos vadászati kiállítást vagy a milliárdos stadionokat. Szerinte arra játszik a kormány, hogy „a civilek saját költségeken oldják meg problémáikat, eközben az adóforintokat a saját céljaikra tudja a kormány fordítani”, aki pedig erre felhívja a figyelmet, azt ellenségnek bélyegzik.
A demonstráció további felszólalásai színészek, írók, zenészek sorával folytatódott. Fullajtár Andrea színművész Bibó Istvánnak a szabadságszerető ember politikai tízparancsolatát idézte, legfontosabb gondolatával: Ne tégy olyat mással, amit te nem tűrsz el másoktól.
Szirtes Ágnes színművész a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozókról szólt, miszerint nem hitte volna, hogy „van olyan idő, mikor azokat gáncsolják, akik azokat segítik, akiknek a legnagyobb szükségük van segítségre”. Rácz Attila, az egyetem oktatója Őze Lajosné Toma Ildikó levelét olvasta fel, aki azt üzente a hallgatóknak, hogy méltók az intézményben nevelkedett Őzéhez, aki elvei miatt „vagy elmegyógyintézetben lenne, vagy börtönben”, mert maga sem tűrné azt, amit a hatalom tesz. Lázár Kati színművész, a zenész Molnár Áron NoÁr és Kovács Krisztina énekes is gyarapította a felszólalók sorát. Galkó Balázs színművész nagy hatással adta el József Attila Levegőt! című versét, Bíró Kriszta pedig Karinthy Frigyes Hazám és „Hazám!” című, a nemzeti művészetről való gondolatait, miszerint a nemzetből táplálkozhat a művészet, de pusztán nemzeti sosem lehet – üzenve ezzel Vidnyánszky Attilának és az SZFE más kritikusainak.
„Orbán maga elé tol mindenkit, utána pedig hátul sunnyog” – jellemezte a miniszterelnököt Szalay Krisztina író, színművész, aki szerint Orbán a döntéseiért nem vállalja a felelősséget. Ezzel szemben hősöknek nevezte Iványi Gáborékat, L. Ritók Nóra közösségét, és a történelemkönyvekbe való tettnek nevezte a színművészetis hallgatók kiállását. „Nekünk egy országot kell megteremtenünk, mert megérdemeljük” – fűzte hozzá.
