El kell ismerni, ügyes húzás volt. A kormány egyszerre etette kézből a felcsúti, illetve a családon belüli szállodalobbit, és lökte egy megnyerhetetlen ketrecharc kellős közepébe az önkormányzatokat, miközben rá egy csepp vér se freccsenhet. Első ránézésre nagyvonalú gesztusnak tűnhet, hogy az Orbán-kabinet a települések vezetőire bízta az Airbnb, vagyis a rövid távú lakáskiadás szabályozását, hiszen minden más esetben inkább kurtítja az önkormányzati jogosítványokat; de másodikra már nyilvánvaló: lehetetlen küldetést bízott rájuk.
Az Airbnb nagy pénzeket megmozgató üzletág, nem véletlenül tipornák el a szállodások, márpedig ha valaki sok pénzt tett egy bizniszbe, akkor nem könnyen ereszti. A várható vesztesek között ott vannak a következő választások szavazói is. Ráadásul az sem biztos, hogy a korábban hőbörgő társasházi lakóközösségek el lesznek ájulva az örömtől, amikor a külföldi turisták által látogatott lakást hirtelen még rövidebb távra, egy-két menetes szobáztatásra használják. Esetleg masszázsszalonnak, csomagküldő szolgálatnak, válóperes zugügyvédnek adják bérbe.
Ráadásul a kormány nem sok fegyvert adott a harchoz: az önkormányzatok mindösszesen a rövid távú lakáskiadás napjait korlátozhatják. A civilek által követelt 30 napos határ a szektor halálát jelenti, amit a kampány indítói sem tagadnak. Holott kevéssé hihető, hogy az eddig nagy profitot húzó lakástulajdonosok hirtelen felfedezik magukban az altruistát, és innentől aligpénzért adják bérbe lakásaikat a hajléktalanság szélére sodródottaknak. A növekvő kínálat aligha nyomja olyan mélybe a belvárosi lakbéreket, hogy megfizethető legyen a leszakadóknak. A lakhatási válság kezeléséhez ennél sokkal átfogóbb stratégiára lenne szükség. Az Airbnb-zőket viszont a fekete-szürke gazdaság felé tolhatja a túlszigor, megfosztva az önkormányzatokat attól a kevés idegenforgalmi adótól is, ami eddig csurrant.
Aligha véletlen, hogy a fővárosi kerületek egyike sem alkotott még rendeletet. A kormány által kijelölt ketrecben csak veszíteni lehet.