Előfizetés

Anyanyelven

Az Európai Uniónak is megvan a maga felelőssége abban, hogy több politikus mára igazi diktatúrát épített ki. Az EU például a Törökországgal kötött menekültügyi megállapodás miatt csak óvatosan feddte meg Recep Tayyip Erdogan elnököt a demokráciaellenes intézkedései miatt. Oroszországgal szemben bevezetett ugyan szankciókat a Krím 2014-es elfoglalása után, de ennek alig volt hatása. Most az elcsalt belarusz elnökválasztás után is olyan büntetőintézkedésekre készül, amelyekkel Lukasenko vígan együtt tud élni. Az lehet az érzésünk: bármit megengednek a diktátoroknak, akik így a legkegyetlenebb intézkedést is megúszhatják. Most azonban változhat a helyzet. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető megmérgezése nyomán olyan ellenlépést tehet Németország, ami nagyon is fájna Vlagyimir Putyinnak, és egyúttal enyhülhetne Németország és az Egyesült Államok felettébb feszült viszonya. Angela Merkel kancellár ugyanis nem zárta ki a washingtoni adminisztráció által oly sokszor bírált Északi Áramlat 2 gázvezeték építésének leállítását. Ez valóban súlyos kudarc lenne az orosz elnöknek, hiszen az 9,5 milliárd euróba kerülő, 1230 kilométeres vezetékből már csak 160 kilométer hiányzik. Nem is szólva arról, hogy Oroszország számára jelentős bevételt jelentene, ha egy lépésben, az ország területéről tudna gázt szállítani Németországnak és más nyugati államoknak. Persze korai lenne már most készpénznek venni, hogy Berlin ehhez az eszközhöz folyamodik, hiszen több tucatnyi cég érdekelt az Északi Áramlat 2-ben, de már az a tény is, hogy egyáltalán felmerült ennek a lehetősége, jelzi: Nyugaton lassan felismerik, hogy a diktátorok csak a saját nyelvükön értenek. Csak akkor visszakoznak, ha fenyegetik őket, akár annak árán is, hogy azzal a szankciót hozó ország is igen rosszul jár. 

Kártyák

Blöfföl vagy agyára ment a koronavírus. Boris Johnson az Egyesült Királyság belső békéjét, sőt puszta létét kockáztatja, amikor az utolsó pillanatig kemény fiút próbál játszani az Európai Unióval. Nem vitás, hogy a halászati jog vagy a cégeknek nyújtott állami támogatás komoly kérdés, de ostobaság a kedvükért megkockáztatni az észak-írországi erőszak kiújulását vagy Skócia elszakadását. Márpedig London jelenlegi álláspontja ez. Ultimátumot adott az Európai Uniónak: vagy elfogadja a feltételeit, vagy az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lép ki, káoszt, anyagi kárt és maradandó rosszindulatot hagyva maga után. Budapestről nézve mindegy, hogy ki merre halászik, a Balatonon nem fognak feltűnni a lincolnshire-i bárkák. Ellenben egyrészt évszázadok óta kedveljük az angolokat, walesieket, skótokat és íreket, másrészt több százezer magyar tanul és dolgozik az Egyesült Királyságban, harmadrészt az Európai Unió tagállamaként viselni fogjuk a brit kilépés minden hátrányos következményét, például a Magyarországnak jutó pénz csökkenését. A bohókásan kócos BoJo tehát egy kicsit a mi életünkkel is szórakozik, ami egyáltalán nem vicces. Ha október közepéig nincs megállapodás, akkor már nem marad idő a szükséges parlamenti ratifikációkra. Ebben az esetben január elsejével kamionok ezrei fognak feltorlódni a Csatorna két partján. Az ír-északír határon bevezetendő teljes körű ellenőrzés újra elvágná egymástól a két országban élő íreket, nagyon nehéz helyzetbe sodorva Írországot. A pesszimista forgatókönyv szerint akadozni fog a britek zöldség-gyümölcs és gyógyszerellátása, gondok támadnak a légiközlekedésben, s bár talán nem ez a legfontosabb, de senki sem tudja, mi történik a mobiltelefonos roaming díjakkal. Az EU már csak az írek miatt sem engedhet, de azt sem fogadhatja el, hogy a brit cégek az adófizetők pénzén jussanak versenyelőnyhöz az európai piacon. Ha Johnson tényleg mindent vagy semmit akar játszani, akkor nincs más megoldás, mint kiteríteni a kártyákat és leleplezni a blöfföt.

A bulinegyed és a város

A mai „bulinegyed” Pest egyik legértékesebb része volt a XVIII. század végétől a városfalon kívül: a városi élet egyik központja színházakkal, kávéházakkal, mulatókkal, szolgáltatással, kereskedelemmel, lakóházakkal, ugyanakkor a terület vallási központ is volt. A két világháború katasztrófája teljesítette be sorsát, és azután már nem tudta visszaszerezni előző fényét, egészen a rendszerváltás utáni időszakig. Kedvező városszerkezeti helyzetét, a kerületi önkormányzat bizonytalanságát és a korabeli szabályozási környezet kaotikusságát felismerve jelentek meg vállalkozók ezen a területen a 2000-es években. Az önkormányzat együttműködésével a végtelenségig leromlott házak spekulációs célokkal strómanok kezébe kerültek, egészen addig, amíg civil nyomásra a műemlékvédelem észbe nem kapott. A gazdasági válság volt a másik partner abban, hogy a negyed ne változzon meg teljesen, pl. a Corvin negyedbeli bontásos átépítéshez hasonlóan. Az Erzsébetvárosban a lerobbant, bontásra ítélt üres épületeket kreatív és minimális forrással rendelkező fiatal vállalkozók kezdték el először használni. A kezdeti kényszerhasznosítás, az azóta budapesti specialitássá váló romkocsma annyira sikeresnek bizonyult, hogy a pénzügyi válság végétől a megváltozó turisztikai szokások – fapados repülőjáratok, Airbnb, hostel - hatására a vendéglátóipar profi nagyágyúi is rárepültek a területre. 2013-ban puccsszerűen és lényegében titokban eltörölték a zárórát a hetedik kerület körúton belüli területén, azóta erősödtek fel a konfliktusok az itt lakó emberekkel. Nem csoda, hogy a lakókat a felpörgő buliturizmus vadhajtásai egyre jobban zavarták. A laza szabályozás hatására a bulinegyed a budapesti turisztikai ipar egyik ikonjaként gyors ütemben sűrűsödött. A Deák térhez kapcsolódó repülőtéri transzfer a néha filléres repülőjegyekkel, az olcsó alkohol, az egyszerű internetes foglalások, a közel 10 ezer Airbnb szoba a térségben egyaránt gyorsították a folyamatot. A terület iránt elkötelezett kezdeti vállalkozásokat sorra felváltották a helyzetet csak kiaknázni akaró, csak a gazdasági haszonban érdekelt üzletek. A változások természetét nem ismerő önkormányzatok nem voltak képesek kézben tartani a folyamatot, nem törekedtek a valós történések megismerésére, a helyi lakók és az érintettek érdekeit szolgáló közös megoldási javaslatok kidolgozására. Mindeközben Európában a belvárosok szerepváltása, kreatív szórakoztató negyedek fejlesztése volt a 1990-es évek egyik új nemzetközi tendenciája. Ekkor indultak meg a nagyvárosokban a kulturális városfejlesztések, amelyek jelentős hatással voltak a belvárosok egész napos közterület használatának kialakulására. Egy a Harvard Egyetemen készült tanulmány szerint 2001-ben Berlinben alakult ki az első speciális szabályozás, míg Prága és Bécs 2019-ben vezette be a saját intézkedéseit. Az “éjszakai gazdaság” jelentős bevételt, vonzerőt jelent egy városnak, ezért az önkormányzatok jellemzően nem ennek megszüntetésére, hanem a lakosok érdekeit figyelembe vevő moderálására törekednek. A kutatás azokban a városokban talált jó megoldásokat, ahol a hagyományos önkormányzatok meg tudtak újulni, probléma központú, partnerségi szemlélettel vágtak neki a munkának. A Budapest Kör 2018 áprilisában a Szimpla Kertben tárgyalt a bulinegyed problémáiról. A vállalkozói és a lakossági oldal képviselői is felvázolták álláspontjukat, és egyfajta párbeszéd is megindult közöttük. Egyetértés volt abban, hogy a problémát a terület jövőképébe ágyazva kellene megközelíteni. Már korábban is voltak javaslatok arra, hogy a terület a kreatív gazdaság helyszíne legyen, a nappali és az éjszakai gazdaság egymást segítse. Felmerült, hogy a legkomolyabb helyek indítsanak önszabályozó minőségbiztosítási rendszert, amelyet aztán az önkormányzat átvehet, a legnagyobb problémákat okozó helyek bezárása érdekében. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy az akkori kerületi önkormányzat - amely nem képviseltette magát a találkozón - nem szolgálja a lakók érdekeit, és nem keresi a helyi vállalkozókkal sem a szereplők érdekeit szolgáló megállapodások lehetőségét. Miután a bulinegyed fontos ikonja a budapesti turisztikai márkának, a fővárosi önkormányzatnak is fontos feladata lenne a helyzet kezelésében. Alkalmazhatnák például a városfejlesztésre kialakított BID (Business Improvement District) módszert. Hamburgban, Nottinghamben a területen keletkezett bevételek egy részéből az ott működő vállalkozások egy jelentős pénzalapot képeznek a helyi problémák kezelésére, s az összegek felhasználásáról a területen érdekelt szereplők, a lakók, tulajdonosok, vállalkozók, önkormányzat közösen döntenek. Mindkét városban irányítóbizottságot hoztak létre, amely megtervezi az intézkedéseket, tanácsokat ad és ajánlásokat fogalmaz meg a pénzalap pontos felhasználására. Nottinghamben “felelősök rendszerét” alakították ki: utcafelelősöket, taxifelügyelőket, parkolási és tömegközlekedési felelősöket, utcai segítőket a turisták számára. Emellett speciális utcatisztítási módszereket vezettek be. A BID megfelelő bevételeket garantál azoktól a vállalkozóktól, akik az éjszakai gazdaság haszonélvezői, és ezért érdekeltté válnak abban, hogy a problémák megoldódjanak. Budapesten a 2019-es önkormányzati választás óta az új fővárosi és kerületi önkormányzatok szemléletváltása lehetőséget ad a bulinegyed problémáinak tágabb összefüggésekbe helyezésére, megújuló képviseleti és kormányzási gyakorlatok bevezetésére. Az új erzsébetvárosi önkormányzat nekikezdett a probléma megoldásának a helyi szabályozási lehetőségekre koncentrálva, mint például a vendéglátó- és szórakoztatóhelyek zárórájának, az áruszállítás idejének szabályozása, vagy a biztonsági őr alkalmazása, a közterületi alkoholfogyasztás ellenőrzése, a zajhatások mérése és a szabályok betartatása. Megnyugvás azonban azóta sincs: a vendéglátósok egy része kifogásolja a szigort, míg a lakók egy része még drasztikusabb lépéseket hiányol. A COVID utáni időszak nagy kérdése, hogy a városok, az önkormányzatok hogyan élik túl a járvány hatásait. Ma jelentős bevételeket vonnak el a fővárosi és a kerületi önkormányzatoktól, tehát innovatív megoldások kellenek, és Belső-Erzsébetváros problémáit csak összehangoltan lehet kezelni. Kulcskérdés egy átfogó jövőkép kialakítása a lakók és a hosszútávú jövőben érdekelt vendéglátók kapcsolatának erősítésével, a kerületi és fővárosi önkormányzatok részvételével. A jövőképben a kulturális szempontnak kell nagyobb szerepet kapnia, a külföldi buliturizmus kiszolgálásának rovására. A helyzet komplex, hosszútávú kezelése széleskörű kormányzási-hatósági együttműködést igényelne, aminek része kell legyen a különféle adófajták (iparűzési, idegenforgalmi, ingatlanadó, stb.) újraszabályozása és a helyi vállalkozókkal kötendő különleges megállapodás. Miután a bulinegyed fontos eleme a Magyarországra irányuló turizmus iparnak, szükséges lenne az idegenforgalmi adó beszedésének fővárosi szintre emelése és megfelelő kerületi–területi újraosztás bevezetése. A kamarákhoz hasonló önszabályozás támogatása segítené azt, hogy a bulinegyed vállalkozóival kötelező erejű megállapodást lehessen kötni a célzott befizetésekre. A vírusválságnak még nincs vége. A júniusban megalkotott önkormányzati rendeletet egy átmeneti kompromisszumnak kellene tekinteni, aminek alapján tovább kellene lépni egy kívánatos jövőkép kialakítása felé, amelynek része kellene legyen a Budapest nemzetközi ismertségét is elősegítő bulinegyed. A külföldi példákat alapul véve olyan modellt kellene kialakítani, amely fővárosi és országos szabályozások módosításával, az itt megtermelt bevételek egy részének újraelosztásával megteremti a terület kulturált működtetésének feltételeit – amiket aztán be is lehet tartatni. Fontos egy állandó visszajelzésekre épülő és átlátható döntéshozatali mechanizmus kiépítése, a nagyobb jogosultságokkal rendelkező helyi partnerségek kialakulása, melyekben a szereplők részvételével teremtődnek meg a szükséges erőforrások.  ALFÖLDI GYÖRGY DLA építészmérnök, várostervező, egyetemi tanár, a Budapest Kör tagja TOSICS IVÁN városkutató szociológus, a Budapest Kör tagja