Kártyák

Blöfföl vagy agyára ment a koronavírus. Boris Johnson az Egyesült Királyság belső békéjét, sőt puszta létét kockáztatja, amikor az utolsó pillanatig kemény fiút próbál játszani az Európai Unióval. Nem vitás, hogy a halászati jog vagy a cégeknek nyújtott állami támogatás komoly kérdés, de ostobaság a kedvükért megkockáztatni az észak-írországi erőszak kiújulását vagy Skócia elszakadását. Márpedig London jelenlegi álláspontja ez. Ultimátumot adott az Európai Uniónak: vagy elfogadja a feltételeit, vagy az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lép ki, káoszt, anyagi kárt és maradandó rosszindulatot hagyva maga után.

Budapestről nézve mindegy, hogy ki merre halászik, a Balatonon nem fognak feltűnni a lincolnshire-i bárkák. Ellenben egyrészt évszázadok óta kedveljük az angolokat, walesieket, skótokat és íreket, másrészt több százezer magyar tanul és dolgozik az Egyesült Királyságban, harmadrészt az Európai Unió tagállamaként viselni fogjuk a brit kilépés minden hátrányos következményét, például a Magyarországnak jutó pénz csökkenését. A bohókásan kócos BoJo tehát egy kicsit a mi életünkkel is szórakozik, ami egyáltalán nem vicces.

Ha október közepéig nincs megállapodás, akkor már nem marad idő a szükséges parlamenti ratifikációkra. Ebben az esetben január elsejével kamionok ezrei fognak feltorlódni a Csatorna két partján. Az ír-északír határon bevezetendő teljes körű ellenőrzés újra elvágná egymástól a két országban élő íreket, nagyon nehéz helyzetbe sodorva Írországot. A pesszimista forgatókönyv szerint akadozni fog a britek zöldség-gyümölcs és gyógyszerellátása, gondok támadnak a légiközlekedésben, s bár talán nem ez a legfontosabb, de senki sem tudja, mi történik a mobiltelefonos roaming díjakkal.

Az EU már csak az írek miatt sem engedhet, de azt sem fogadhatja el, hogy a brit cégek az adófizetők pénzén jussanak versenyelőnyhöz az európai piacon. Ha Johnson tényleg mindent vagy semmit akar játszani, akkor nincs más megoldás, mint kiteríteni a kártyákat és leleplezni a blöfföt.