Orbán Viktor miniszterelnöki víziójának egyik sarkalatos pontja a magyar futball fejlesztése, ami szerinte az együvé tartozási élmény megélésének azon színtere, amely megérdemli, hogy stratégiai ágazatként kezelje a kormányzat. A tíz éve tartó töretlen lendületű fejlesztés révén a sportág mára infrastrukturális és anyagi helyzetét tekintve is meghaladta a szomszédos országokban tapasztalható nívót: ami a környezetünkben elképzelhetetlen, nálunk valóság, Magyarországon már az NB II-ben is négy csapatnak van olyan vadonatúj stadionja, amelyik megfelel az UEFA legszigorúbb kritériumainak.
Az igényeket messze felülmúló stadionépítési projekt közös metszete, hogy mindegyik aréna kivitelezése kizárólag állami forrásokból történik. Ugyanakkor a Ferencváros stadionját leszámítva egyetlen olyan klub sincs, amelyik markáns nézőszám emelkedéssel tudná igazolni a projekt életképességét. Debrecenben egyenesen csökkent a nézők érdeklődése az új stadion átadása óta, mert valamiért komfortosabbnak tartják a családias, de kétségkívül elavult Oláh Gábor utcai arénát.
Azt nem tudjuk, hogy Kispesten vajon miként vélekednek majd a szurkolók az új Bozsikról, amely az első téglától az utolsó fűszálig vadonatúj, ám ez nemsokára kiderül. Ugyan a stadion semmilyen elemében nem hordozza majd a régi lenyomatát, ám a klubban annak ellenére is jelen van Puskás Ferenc DNS-mintája, hogy hagyatéka jelentős részét a nevével együtt egy Fejér megyei egyutcás faluba exportálta a hatalom Kispestről. Egy stadion nem kizárólag mérnöki és építészeti teljesítmény, annak lelke van, amelyet a szurkolók szeretete tart életben. A Honvéd kispesti telephelye is ilyen hely lehet, már amennyiben a drukkerek és az államhatalom elképzelései találkoznak. És erre van esély: a Honvéd kétségtelenül megelőzte a korát, amikor Magyarországon először nevezte el stadionját a klub egyik legendájáról, Bozsik Józsefről.
Az építtető Nemzeti Sportközpontok a Pharos 95 Sportpályaépítő Kft. és a West Hungária Bau Kft. alkotta konzorciumot bízta meg a kivitelezéssel. Utóbbi cég a közbeszerzések sztárjaként olyan állami gigaberuházásokat nyert el, mint a Dózsa György úti mélygarázs építése a Városligetben, a Várban készülő Pénzügyminisztérium kivitelezése vagy a dubaji világkiállítás magyar pavilonjának felhúzása. A cég tulajdonosát gyakran összemossák a miniszterelnök vejével, akinek korábban üzlettársa volt, de ez egyfajta értelmezése a történteknek. Ma már kevés olyan cég van a piacon (már ha egyáltalán), amelyik nem NER-zászlóshajó és mégis képes lenne felhúzni egy stadiont. Ez nem egy családi ház, itt olyan logisztikai, technikai és gyakorlati tőkefelhalmozásra van szükség, aminek csak kevesen vannak a birtokában. Az már sokkal inkább erkölcsi, mintsem építészeti kérdés, hogy a konkurenciát milyen állami hátszéllel és módszerekkel szorították ki a piacról a stadionépítés jelenlegi nyertesei.
A 8200 fős Bozsik Stadion nettó 11.799.254.181 forintba kerül az adófizetőknek a közbeszerzési értesítő szerint, ami a forgalmi adóval terhelve majdnem 15 milliárd forint. A Nemzeti Sportközpontok írásbeli kérdéseinkre azt válaszolta, hogy az összeg nem nőtt az építkezés alatt: „A stadion megvalósítására megítélt összeg az ajánlattevők részére megküldött, az ajánlatok elbírálásáról szóló összegzés óta nem változott”. És azt is megtudtuk, hogy „a beruházás műszaki átadás-átvételi eljárása az év végén kezdődhet meg”. Lassan tehát megint ünnepelhet a magyar futball.
De nem a pályán. Hanem a pályát.
