Felvonási tünetek

Várom, hogy id. Vidnyánszky e szavakkal hagyja ott az ostromlott várat: „oké, eddig csak próbáltunk”, várom és remélem, hogy ezt majd belátja és kimondja. S remélhetőleg hozzáteszi még azt is, hogy ő maga igazából csak a Macbeth bemutatójára készül a Nemzeti Színházban, és ehhez keresi most a színművészeti egyetem hallgatói között a három démont, továbbá Macbeth asszonyát és Macduff nagyurat. Csak egy szokásos próbafolyamat zajlik, mondaná id. Vidnyánszky a hallgatóknak, legföljebb hat hét az egész, aztán jön a házi főpróba, aztán a premier, és meglátjátok, hogy az ötödik-hatodik előadás után majd helyrerázódik minden.

A színházművészeti egyetemen lezajlott „sajnálatos események” miatt a casting egyelőre a nyilvánosság előtt zajlik, de hát ez is id. Vidnyánszky úr zsenijét mutatja: egy ország figyeli lélegzetvisszafojtva most a színpadot, aminek az az oka, hogy vérpadnak látja. Ez az oka annak, hogy a széles nyilvánosságban a tervezett bemutató iránt máris támadt némi érdeklődés, s mekkora lesz a felhajtás, ha kiderül, hogy a címszereplő is megvan már: Macbeth királyt ezúttal id. Vidnyánszky alakítja.

Bravó! Remek választás, személyre faragott szerep, meg kell hagyni, elvégre id. Vidnyánszky nem csupán rendezőnek, de színésznek is kiváló, tapasztalatból tudom. Igaz, nem ismerem közelebbről, csak néhányszor beszéltem vele még debreceni direktor korában, de azt már akkor láttam rajta, hogy született színházi emberként milyen nagyszerű alakításokra képes. Főleg, ha a főpróbahét hevében elragadta a hév, és jelentkeztek rajta a felvonási tünetek. Annak idején Beregszászban is láttam, azokban a hősi időkben, amikor a toldozott-foltozott, régi, leromlott épületben ő teremtett színházat, magyar nyelvűt és nagyot.

Akkor még fiatal volt, de azóta beérett. A hatalom igézetében élő, a démonjai által megbabonázott Macbeth szerepére id. Vidnyánszkynál alkalmasabb színjátszót e hazában már képzelni sem lehet: őrá nem lesz nagy az elorzott királyi palást, bármilyen kicsire van is szabva. Hű, ez az utóbbi félmondat nagyon gonosz volt, elismerem – ó, ti démonok, mit össze nem sugdolóztok a fülembe! Rendben, máris módosítom, így elegánsabb lesz: passzolni fog az a véres palást, hiszen egyenesen id. Vidnyánszkyra varrták.

Már csak azt kellene kieszelni valahogy, hogy az előadás végén Macbeth maradjon egyedül talpon. Nehéz munka lesz, az eredeti koreográfia szerint ugyanis id. Vidnyánszky úrnak végül buknia kell, vélhetően ezt ő is a zsigereiben érzi, de félni nem fél. Nincsen rá semmi oka. Hiszen ha valaki ellen, akkor id. Vidnyánszky ellen ebben az országban a birnami erdő meg nem indul, hogy elégtételt vegyen, hiszen ellopták azt is, elhordták szálanként, darabra, és a birnami erdő minden hektárja az övék. Ebben bízik id. Vidnyánszky úr, ez ad neki erőt, tartást és biztonságot, ezért ismételgeti az utolsó felvonásból Macbeth király szavait: én nem futhatok, nekem leláncolva kell, mint a medvének, a hajrát kiállanom.