Mimikri
Olyan színűre fested a hajad,
mint amilyen az övé volt fiatalon –
mint amikor egy állat
azért hasonlít egy mérgező fajra,
hogy elriassza az ellenfeleit.
Mellette élni olyan volt,
mint elaludni a tévé előtt –
észre sem vetted,
hogy beszűrődtek az életedbe
a legrejtettebb gondolatai.
A kórházban
még láttad, hogy mondani akar valamit –
kértél egy papírt a többi betegtől, hátha le tudja írni,
de senki sem volt hajlandó kitépni egy üres oldalt
a jövőjéből.
Talán ha közelebb hajolsz hozzá,
akkor megérted,
de féltél, hogy véletlenül elfújod az életét a leheleteddel,
mint egy gyertya remegő lángját.
Pedig ha jobban figyelsz rá,
akkor talán ki tudta volna mondani.
Akkor nem csapódnának minden éjjel
az ablakodnak szavai.
Altató
Megtaláltam a régi táskád,
ha akarom,
egyetlen csatoddal kinyithatom a múlt lezárt ajtóit,
amikor a levesbe szaggatott galuskaként
emelkedtek a magasba a felhők
akkor már két napja nem ettünk,
mert azóta tudtuk,
hogy mi lesz veled.
És hat év múlva pontosan annyi idős leszek
mint amennyi te voltál, amikor megbetegedtél
ennyi idő alatt nevelhetnék
magamban egy hatéves gyereket,
aki elhiszi, hogy minden rendben lesz
és ha mindez még egyszer előfordul,
akkor már biztosan hatni fognak a gyógyszerek.
Generációk
Épp egy fekete herceg tortát készítettem
a gyerekeknek,
amikor jött a hír,
hogy meghalt a nagyapám.
A fehér krémről
a behavazott erdő jutott eszembe,
ahova gyerekkoromban
sosem engedtek ki egyedül.
Ököllel beleütöttem a tortába,
mintha ettől egyszerre eltűnne
minden olyan hely,
ahova most már
csak nélküle mehetek.
A gyerekek a temetésen
a pap beszéde alatt
altatódalt énekeltek,
nehogy felébredjen
és megijedjen a sötétben,
és azóta lefekvés előtt
mindennap
kikészítenek
az ágyra néhány ruhát
ahogy én szoktam nekik
reggelente
hogy ha esetleg visszajönne
legyen mit felvennie.
