kórház;generációk;együttélés;

2020-09-12 10:32:00

Izsó Zita versei

"Mellette élni olyan volt, / mint elaludni a tévé előtt"

Mimikri

Olyan színűre fested a hajad,

mint amilyen az övé volt fiatalon –

mint amikor egy állat

azért hasonlít egy mérgező fajra,

hogy elriassza az ellenfeleit.

Mellette élni olyan volt,

mint elaludni a tévé előtt –

észre sem vetted,

hogy beszűrődtek az életedbe

a legrejtettebb gondolatai.

A kórházban

még láttad, hogy mondani akar valamit –

kértél egy papírt a többi betegtől, hátha le tudja írni,

de senki sem volt hajlandó kitépni egy üres oldalt

a jövőjéből.

Talán ha közelebb hajolsz hozzá,

akkor megérted,

de féltél, hogy véletlenül elfújod az életét a leheleteddel,

mint egy gyertya remegő lángját.

Pedig ha jobban figyelsz rá,

akkor talán ki tudta volna mondani.

Akkor nem csapódnának minden éjjel

az ablakodnak szavai.

Altató

Megtaláltam a régi táskád,

ha akarom,

egyetlen csatoddal kinyithatom a múlt lezárt ajtóit,

amikor a levesbe szaggatott galuskaként

emelkedtek a magasba a felhők

akkor már két napja nem ettünk,

mert azóta tudtuk,

hogy mi lesz veled.

És hat év múlva pontosan annyi idős leszek

mint amennyi te voltál, amikor megbetegedtél

ennyi idő alatt nevelhetnék

magamban egy hatéves gyereket,

aki elhiszi, hogy minden rendben lesz

és ha mindez még egyszer előfordul,

akkor már biztosan hatni fognak a gyógyszerek.

Generációk

Épp egy fekete herceg tortát készítettem

a gyerekeknek,

amikor jött a hír,

hogy meghalt a nagyapám.

A fehér krémről

a behavazott erdő jutott eszembe,

ahova gyerekkoromban

sosem engedtek ki egyedül.

Ököllel beleütöttem a tortába,

mintha ettől egyszerre eltűnne

minden olyan hely,

ahova most már

csak nélküle mehetek.

A gyerekek a temetésen

a pap beszéde alatt

altatódalt énekeltek,

nehogy felébredjen

és megijedjen a sötétben,

és azóta lefekvés előtt

mindennap

kikészítenek

az ágyra néhány ruhát

ahogy én szoktam nekik

reggelente

hogy ha esetleg visszajönne

legyen mit felvennie.