Előfizetés

Porlad a Kreml balkáni befolyása

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.09.14. 09:00

Fotó: Twitter
Washingtonban csőbe húzták Vucicot, Szerbia szempontjából meglehetősen kétes, mit hoz a konyhára a Koszovóval kötött megállapodás. Az elnöknek azonban védenie kell a mundér becsületét.
Aleksandar Vucic a minap úgy nyilatkozott, azt kívánja, hogy Donald Trump maradjon az Egyesült Államok elnöke a novemberi választás után. A szerb elnök számára azonban valójában egyetlen kiút maradt: ha Joe Biden nyer. Azt ugyanis még Vucic legnagyobb hívei sem állíthatnák,  hogy szerb szempontból fényes sikerrel zárult az egy héttel ezelőtti washingtoni minicsúcs, amelyen Trump jelenlétében 16 pontból álló megállapodást írtak alá Avdullah Hoti koszovói kormányfővel. Az egész show leginkább Trumpnak volt jó, aki az elnökválasztás közeledtével – az Izrael és arab Emírségek közötti béke mellett – külpolitikai sikert akart felmutatni. Más kérdés, hogy az amerikai választók szemében a szerb-koszovói megállapodás ennek tekinthető-e, de a Fehér Ház minden tőle telhetőt megtett azért, hogy „történelminek” állítsa be a dokumentum aláírását. A megállapodás rendkívül homályos, inkább afféle szedett vedett szándéknyilatkozat. Szerbiában mindenesetre  még ennek a hírét is  ellenérzésekkel fogadták. Boris Tadic volt államfő például úgy értékelte, hogy a washingtoni megállapodás a tárgyban az eddigi legveszélyesebb lépés, egyben Szerbia politikatörténetének legnagyobb botránya. Hasonlóképpen foglalt állást Vuk Jeremic egykori külügyminiszter. A megállapodás egyebek mellett felveti azt a kérdést, hogy mennyire várható átrendeződés a Balkánon, elszakad-e Szerbia az orosz érdekszférától és Washington felé fordul-e. A probléma nem is annyira az, mit nyert Vucic a dokumentummal, mint az, mit veszíthet Szerbia. A válasz az utóbbira az, hogy nem is keveset. Vucic elnök mellesleg világszerte nevetség tárgya lett. Amikor Trump azt mondta, nagyon örül, hogy a Szerbia és Koszovó Jeruzsálembe helyezi izraeli nagykövetségét, a szerb elnök döbbent arccal és rendkívül zavartan kezdte lapozgatni az előtte lévő szerződést. Mintha akkor hallotta volna először, hogy ezt a pontot is tartalmazza a megállapodás. Emlékezetes volt az a kép is, amint az Ovális Irodában Vucic egy kényelmetlen székben ülve figyelt az asztala mögött magyarázó Trumpra, mintha Karinthy rossz tanulója figyelné riadtan a szigorú tanárt. A szerb elnök megítélésének tehát semmiképpen sem tett jót a diplomáciai szempontból szintén fiaskót hozó a washingtoni kirándulás.  A nagykövetség Jeruzsálembe helyezése miatt megfeddte őt az Európai Unió, ezért a héten Belgrád visszavonulót fújt. A szerb államfő tanácsadója, Suzana Vasilijevic azt közölte, hogy a külképviselet Tel-Avivból való elköltöztetéséről – Trump állításával szemben – még nem született végleges döntés. „Egyelőre semmit sem fogadtunk el és semmit sem írtunk alá”. A Jerusalem Post pedig úgy értesült, hogy Belgrád biztosan nem helyezi át külképviseletét, amennyiben Izrael elismeri a független Koszovót. Itt érkeztünk a másik, de a jeruzsálemi nagykövetség kérdésénél sokkal fontosabb témához: idővel elismeri-e Szerbia Koszovó függetlenségét? Tett-e ilyen ígéretet Vucic? Avdullah Hoti koszovói kormányfő ugyanis azt állította, hogy a dokumentum az első lépés a koszovói kérdés rendezése felé. Ezzel azt sugallta, hogy csak idő kérdése a köztársaság Szerbia általi elismerése. Ezt természetesen hevesen tagadta a belgrádi kormányzat. A kommentárokban pedig rendre felmerül egy újabb kérdés, miszerint jogilag kötelező érvényű-e a washingtoni megállapodás. Ognjen Radonjic, a belgrádi bölcsészettudományi kar professzora a Danas napilapban úgy vélte, ha igen, akkor egy év múlva valóban véglegessé válhat Koszovó függetlensége. Ezt az egyezmény  15. pontjából szűrte le, amelyben Koszovó vállalja, hogy egy évig nem kíván nemzetközi szervezet tagja lenni, Szerbia pedig megígérte, nem tesz lépéseket azért, hogy rávegyen arra bármely országot a koszovói önállóság elismerésének visszavonására és a nemzetközi szervezeteknél nem akadályozza meg Pristina felvételét. A megegyezésnek ez a pontja rögtön az aláírástól érvénybe lépett. Radonjic szerint ez azt jelenti, hogy Koszovót felvehetik az ENSZ-be (ez mind a mai napig nem történt meg), amit Szerbia már nem is kíván megakadályozni, s ami után már nem ia lesz jelentősége annak, hogy Belgrád elismeri-e vagy sem az új országot. Ha ez valóban így lenne, az a mai szerbiai viszonyok között Vucic politikai pályája végét jelenthetné. Az általa irányított Szerb Haladó Párt (SNS) júniusban hiába nyerte meg toronymagasan az ellenzék által bojkottált parlamenti választást, a kapituláció  olyan támadási felületet jelentene a szerb elnök számára, ami ellen nem lehet védekezni. Magára haragítaná például a befolyásos szerb pravoszláv egyházat (SPC), amire már tett is utalást annak vezetője, Irinej pátriárka. Kifejtette, csak olyan megállapodást hajlandóak támogatni, amely kimondja, hogy Koszovó Szerbia része. Hozzátette, szeretné megismerni a megállapodás teljes szövegét, ugyanakkor az egyház természetesen fontosnak tarja a szerbek és az „albánok” jó kapcsolatát. Szerbia nemzetközi pozícióját sem erősíti a washingtoni dokumentum. Az EU eleve komoly fenntartásokkal szemléli Washington balkáni kezdeményezéseit, ami nem is csoda, hiszen az amerikai adminisztráció a mostani csúcs előkészítésébe sem vonta be Brüsszelt. Már tavasszal nyilvánvalóvá vált, mekkora szakadék tátong az Unió és Washington rendezési elképzelései között. A legszembetűnőbb azonban a szerb-orosz viszony romlása. Igaz, ezt nem írhatjuk kizárólag a washingtoni események számlájára, a folyamat már korábban megindult. Ennek legutóbbi fejleménye, hogy Belgrád 24 órával az Oroszországgal és Belarusszal tervezett hadgyakorlat megkezdése előtt bejelentette, nem vesz részt rajta, mert – ahogy az oroszpárti szerb hadügyminiszter, Aleksandar Vulin fogalmazott – nagy nyomást helyezett rájuk Brüsszel. A törést egy tavaly novemberi kémügy, majd a júliusi szerbiai kormányellenes tüntetésekkel kapcsolatos híresztelések is jelezték. Akkor a "haladók" két parlamenti képviselője meg is vádolta Moszkvát azzal, hogy beavatkoztak a megmozdulásokba. Egyikük, Dragan Sormaz már a washingtoni megállapodás után  „tehetetlen törpéknek” és „nyomorultaknak” minősítette az oroszokat. Maga Vucic pedig faragatlannak és primitívnek nevezte Marija Zaharova orosz külügyi szóvivőt, aki vulgárisan élcelődött a szerb elnök fehér házi fogadtatásán. Utána ugyan maga Vlagyimir Putyin elnök is bocsánatot kért Zaharova kijelentéseiért és Szergej Lavrov külügyminiszter Vuciccsal beszélgetve, hogy megállapította, továbbra is jó a két ország viszonya, a jelek nem feltétlenül erre utalnak. A szerb elnök egyik munkatársa például megosztotta azt az eddig nem ismert részletet, miszerint Putyin másfél órát váratta Vucicot moszkvai látogatásán. Moszkvát egyértelműen aggasztják a fejlemények. A Kommerszant című orosz lap közlése szerint a Kreml rossz néven vette Belgrádtól, hogy nem avatta be az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokba. A lap megállapította: a Kreml komolyan tart attól, hogy a washingtoni dokumentummal megváltozik Oroszország geostratégiai szerepe a Balkánon.
A megállapodás a szerb-kínai viszonynak sem tett jót. Pekingben elsősorban azt a pontot fogadták meghökkenéssel, amely szerint Szerbia kizárja a Huaweit az 5G hálózat kiépítésből. Ez azért is érdekes, mert Kína már hivatalt létesített Belgrádban, amelynek feladata a rendszer 2021-ben kezdődő kiépítésének előkészítése. Egyelőre nehéz elképzelni, hogyan oldja meg a szerb elnök ezt a dilemmát. Vucic nyilván pontosan tudja, hogy a washingtoni megállapodás milyen káros rá nézve, de kénytelen védeni a mundér becsületét és azt állítani, hogy a megszületett dokumentum mennyire hasznos hazája számára. Vucic – Trump esetleges veresége és az amerikai külpolitika ezzel járó irányváltása mellett – még abban reménykedhet, hogy felgyorsul hazája uniós integrációja. Így lényegében okafogyottá válna az összes Washingtonban aláírt pont. Ez azonban csalfa reménynek tűnik, mert hosszú éveknek, ha nem évtizedeknek kell eltelniük ahhoz, hogy megváltozzon Európában a jelenlegi bővítésellenes hangulat. Egy azonban biztos. Vucic, talán akarata ellenére, olyan helyzetbe hozta magát, hogy mindezek hatására Belgrád egyre jobban eltávolodik Moszkvától.

Kétes anyagi előnyök

A szerb kormány azzal próbálja magyarázni, milyen jó megállapodást kötött Washingtonban, hogy az gazdaságilag igen előnyös. Zorana Mihajlovic építésügyi-, közlekedési- és infrastrukturális miniszter például azt állította, hogy az üzleti oldal összértéke négymilliárd dollár. A részletek azonban mást mutatnak. A megállapodásban szót ejtenek egy már 2014-ben útjára indított infrastrukturális projektről, a Belgrádot Pristinával összekötő autópálya megépítéséről. Csakhogy ezt 235 millió euróval az EU segíti és nem az Egyesült Államok. Ráadásul egyelőre szó sincs arról, hogy Washington a zsebébe akarna nyúlni a tervek megvalósításáért. A megállapodásban felmerül egy „mini Schengen” terve, ami egyfajta balkáni közös piacot jelentene. Koszovóban azonban különösen élesen bírálták ezt a pontot, mondván: nem hajlandóak tagjai lenni egy új, formálódó Jugoszláviának. A legrejtelmesebb a mesterséges Gazivoda-tó közös felhasználásáról szóló pont. A szerb sajtó is csak találgatja, mi előnye származik ebből az országnak. A Danasnak nyilatkozó Milan R. Kovacevic közgazdász szerint a szerződésből nem derül ki, Belgrád mit is kap pontosan az aláírásért cserébe. 

Továbbra is az Egyesült Államokat sújtja leginkább a koronavírus-járvány

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.09.14. 08:23

Fotó: CHRIS DELMAS / AFP
Már több mint 6,5 millió esetben mutatták ki a Covid-19-et az országban.
Már 28 996 407 ember fertőződött meg világszerte a koronavírus-járványban, a halálos áldozatok száma 923 883, a gyógyultaké pedig 19 625 296 a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem hétfői összesítése szerint. Egy nappal korábban 28 759 036 fertőzöttet tartottak nyilván, a halálos áldozatok száma 920 231, a gyógyultaké pedig 19 439 157 volt. A fertőzés 188 országban és régióban van jelen. A SARS-CoV-2 vírus okozta, Covid-19 nevű betegség az Egyesült Államokat sújtja leginkább, ahol 6 519 554 fertőzött volt, 194 073-an haltak meg és 2 451 406-an gyógyultak meg eddig. Indiában 4 754 356 fertőzöttet, 78 586 halálos áldozatot és 3 702 595 gyógyultat jegyeztek fel. Brazíliában 4 330 455 fertőzöttről, 131 625 halálos áldozatról és 3 723 206 gyógyultról tudni. Oroszországban 1 059 024-re nőtt az igazolt fertőzöttek száma, a halálos áldozatoké 18 517-re, a gyógyultaké pedig 873 684-re emelkedett. Peruban, Kolumbiában, Mexikóban és Dél-Afrikában is 600 ezer fölött van a fertőzöttek száma, Mexikóban a halálos áldozatoké is meghaladja a 70 ezret. Spanyolországban 566 326 fertőzöttet, 29 747 halálos áldozatot és 150 376 gyógyultat regisztráltak. Franciaországban 402 893 fertőzöttről, 30 903 halálos áldozatról és 90 445 gyógyultról tudni. Az Egyesült Királyságban a fertőzöttek száma 370 930, és 41 717 ember halt meg a betegségben a Johns Hopkins adatai szerint. Törökországban 291 162-en megfertőződtek, 7056-an meghaltak, 258 833-an felgyógyultak. Olaszországban a fertőzöttek száma 287 753, a halálos áldozatoké 35 610, 213 634-en pedig felgyógyultak a Covid-19-ből. Németországban 261 737 a fertőzöttek száma, 9354 a halottaké, 232 541-en meggyógyultak. Kínában (Hongkong és Makaó nélkül) 90 197 fertőzöttet tartottak nyilván, valamint 4734 halálos áldozatot. A betegségből 85 086-an épültek fel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) március 11-én nyilvánította világjárványnak a koronavírust, amely a közép-kínai Vuhanból terjedt el. 

Szabad szemmel - A diktátor egyre jobban kétségbe van esve moszkvai útja előtt

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.09.14. 06:57

Nemzetközi sajtószemle, 2020. szeptember 14.
The Times Az írja a brit konzervatív lap Lukasenko mai moszkvai útja előtt, hogy a diktátor egyre jobban kétségbe van esve, mert Putyin továbbra is távol tartja magát a belorusz válságtól. Ezért a vendég nem győzi a falra festeni az ördögöt, mondván: ha országa elesik, akkor utána Oroszország következik. Merthogy szerinte a háttérből Amerika mozgatja a szálakat. Látnivaló, mindenáron szeretné elérni, ha a Kreml beavatkozna, erre épülnek túlélési tervei. Úgy állítja be, hogy stratégiai katonai, illetve gazdasági fenyegetés irányul az oroszok ellen, aminek része, hogy a NATO be akarja keríteni Belaruszt, a kormány megdöntésére tömeges felkelést szít, majd csapatokat küld és Fehéroroszországból hídfőállást csinál Moszkva ellen. A minszki állami tévé egyfolytában arra a támogatásra összpontosít, amelyet Lengyelország és Litvánia ajánlott fel az ellenzéknek. Ily módon próbál indokot találni Putyin számára az intervencióhoz. Mármint hogy vezényeljen további „kis zöld embereket”, azaz katonai jelzés nélküli egységeket a szomszédos ország rendőrségének, belbiztonsági szolgálatának megerősítésére. Ám az orosz államfő pontosan tudja, mekkora kockázatot vállalna az erő alkalmazásával, hiszen a nyugati válasz újabb szankció volna, Belaruszban pedig magasra csapnának az oroszellenes érzelmek. Persze kirendelheti a Wagner csoport zsoldosait, majd mossa kezeit. De inkább kivár. Arra számít, hogy veszítenek erejükből az utcai tiltakozások, hat az ellenzéki vezetők letartóztatása, illetve elűzése, továbbá hogy meggyengül a sztrájkmozgalom. A másik oldalon Trump továbbra sem foglalkozik a kérdéssel, csupán az EU próbálja fokozni a nyomást. De Putyin azt is érzékeli, milyen instabil Lukasenko helyzetet. Az országnak fogynak a pénztartalékai, nagy kölcsönre volna szüksége Moszkvától, emellett kulcsfontosságúak az orosz energiaszállítások. Az ár a két ország fokozott integrációja lesz. A feltételeket a Kreml diktálja. Ám ha úgy adódik, minden további nélkül ejti eddigi szövetségesét, de nem akkor, amikor még érezhető a nemzetközi nyomásgyakorlás. Ezért jelenleg azt csinálja, hogy bizonytalanságban tartja a jövőt illetően mind a belorusz államfőt, mind annak ellenfeleit.  
FAZ A vezető német konzervatív lap azt taglalja, hogy az EU-nak nem könnyű szankciókat hoznia, amikor a másik oldalon bűnözők állnak. Olyanok, akik mérget kevernek Navalnij teájába, vagy álarcos emberekkel áttetetik a litván határon a belorusz ellenzék elnökjelöltjét. Vagy amikor Hong Kongban a Kínai Kommunista Párt a világ szeme láttára számolja fel a szabadságjogokat. Mind a három eset élesen ütközik a nyugati értékekkel, ezért felvetődik, mit tegyen Németország: szakítsa meg a kereskedelmet olyan rendszerekkel, amelyek elnyomják a népet és elhallgattatják a másként gondolkodókat? Az egyik válasz általában az, hogy igen. A gazdasági együttműködést azonban nem lehet befagyasztani, mert annak súlyos következményei lennének mindkét félre nézve. A német gazdasági miniszter meg is mondta: az árucsere forgalom nem attól függ, mennyire demokratikus egy partner. Mert hol húzódjon a vörös vonal, pl. amikor Magyarország nagyban darálja le a jogállamot? Vagy csak akkor kell kijelenteni, hogy most már elég, ha egy állam konzulátusán megölnek és feldarabolnak egy újságírót? A másik lehetséges felelet, hogy az erkölcsi normákat, így főként az emberi és polgári jogokat nem szabad belekeverni a gazdasági kapcsolatokba, mert a demokráciadeficites partnerre már az is kedvezően hat, hogy látja maga előtt a kedvező példát, Hát, éppenséggel ez a feltételezés is teljes légvárnak bizonyult. Máskülönben nem nyomulnának az autokraták, szerte a világban. Ha egy ország fenn akarja tartani a maga jólétét, ugyanakkor nem szeretné elárulni a saját értékeit, akkor a két fenti két szélsőség között kell navigálnia. Amikor egy diktátor kimutatja a foga fehérjét, a német vezetésnek újra meg újra mérlegelnie kell, nem került-e túl közel az egyik, vagy a másik pólushoz. De ha egyértelmű, mint most Oroszország és Belarusz esetében, hogy a másik átlépte a határt, akkor bátran a szankciók eszközéhez kell nyúlni. Annál is inkább, mert azok nagyon is eredményesek lehetnek, ha sikerül társakat találni hozzájuk. Az EU jelezheti pl. hogy Oroszország a jogsértésekkel a nyersanyag- és energiahordozó eladásait teszi kockára Európában. Ám az gond, hogy az unióban a megtorló intézkedésekhez egyhangú döntésre van szükség. Éppen olyankor, amikor a szervezeten belül is még inkább nyomás alá kerülnek a liberális jogállamok. Az unió nem várhatja be Putyin legutolsó barátját, hogy cselekedjen. Az sem megy, hogy egyes országok élnek a vétójogukkal, mert ily módon akarnak előnyhöz jutni más viszályok kapcsán. Tény, hogy a világban már így is túl sok vám és fal akadályozza a kereskedelmet. Ám az óriási különbség, hogy ezeket a falakat valaki hatalmi számításokból emeli, vagy azért, hogy megvédje a saját alapértékeit, amik nem képezhetik alku tárgyát.
Süddeutsche Zeitung Merkel hamarosan visszavonul, de politikai stílusa fölöttébb hiányozni fog Európának, mert ő egészen más, mint a magyar vagy az osztrák miniszterelnök. Rá az a jellemző, hogy mértéktartó és felelősségteljes, ami különösen az olyan válságok idején fontos, mint a Covid-19. Hiszen cseppet sem mindegy, milyen döntéseket hoz, mivel azok alapjaiban befolyásolják a társadalmat és a gazdaságot. Mindenesetre jól látni, hogy a politikusok hogyan vizsgáznak jellemből, ha ennyire különleges helyzet adódik. Amikor nagymértékben dominál a félelem, mint most, a politikában háromféle vezetői típus kristályosodik ki: 1. Az Orbán-féle tekintélyelvű, aki a fertőzés ürügyén keresztülverte a felhatalmazási jogszabályt. Azaz újfent megmutatta az európai szövetségeseknek, hogy úgysem tudnak semmit sem tenni, ő bizony – ha úgy tartja szükségesnek – tesz az alapvető jogokra. Bár a végén legalább annyiban engedett a tiltakozásoknak, hogy formálisan eltörölték a törvényt. De ettől még bármikor visszatérhet a dekrétumokhoz, ha megint belobban a ragály. Ő egyébként már 5 éve a migránsözön idején is önkényes és egyoldalú intézkedéseket foganatosított, amivel kihívta maga ellen a többi uniós tagot. 2. Az osztrák kormányfő szintén szívesen épít a félelemkeltésre. Általában azt csinálja, hogy bejelenti: óriási veszély fenyeget, ám a végén kiderül, hogy jócskán eltúlozta a bajt. De Kurz emellett igencsak sajátosan gondolkodik a jogállamról, hiszen nemrégiben közölte: nem érdekli, hogy a jogszabályok megfelelnek-e az Alkotmánynak. Az osztrák taláros testület azonban több törvényt is érvénytelenített és ily módon igazolta: mennyire fontos a fékek és ellensúlyok rendszere. 3. Merkel viszont az a politikus, aki egyensúlyra törekszik az érdekek és értékek között. Legutóbb két napja erősítette meg: pontosan tisztában van azzal, mekkora terhet jelentenek az emberek, illetve a demokrácia számára a fertőzés miatt elrendelt szigorítások. Úgy hogy nem könnyen szánja rá magát azokra. Orbánnak és Kurznak ezzel szemben nincsenek ilyen fenntartásai. Ugyanakkor a német kancellár tanult az öt évvel ezelőtti leckéből és rendszeresen megindokolja a nyilvánosságnak, miért elkerülhetetlenek a korlátozások. Igénybe veszi a szakértőket, míg a magyar és osztrák kollégája általában megfellebbezhetetlenül kinyilatkozik a koronaválság kapcsán. Árulkodik egy ország demokratikus viszonyairól, hogy az adott kormány számot vet-e intézkedései kihatásaival, és hogy a válságot alkalomnak tekinti-e intézkedései keresztülvitelére, minden ellenálláson átgázolva.
Spiegel Montenegro búcsút intett a tekintélyelvű rendszernek – nyilatkozta a múlt hónap végi választásokon győztes koalíció vezetője, miután távozásra kényszerül Djukanovics, aki 30 éven át határozta meg az ország sorsát. Abazovics azt ígéri, hogy véget vet az etnikai nacionalizmusnak, amely masszívan jelen van az egész régióban és már annyi, de annyi bajt okozott. A kérdés csak az, mire lesz elegendő a hajszálvékony többség, miután a három pártot, köztük a Putyin-barát szerb nacionalistákat, illetve szociálliberális-zöldeket alapvető véleménykülönbségek választják el egymástól. Abazovics mindössze 35 éves és az albániai kisebbség tagja. Azt mondja, minden manipuláció ellenére most először sikerült választáson fordulatot elérni. Egyben nehezményezi, hogy az EU-ban akadnak olyanok, akik számára a stabilitás fontosabb a térségben, mint a demokratizálódás. Márpedig Djukanovics semmibe vette a nyugati értékeket. Így tanácsosabb volna, ha az EU a demokratikus intézményeket támogatná. Persze – teszi hozzá az új vezető -, kérdés, hogy a bukott politikus hajlandó-e önszántából távozni, mert egyelőre nem úgy néz ki. Remélhetőleg azonban emiatt nem lesznek zavargások. Mindenesetre az új hatalom rögzítette, hogy benn akar maradni a NATO-ban változatlanul megcélozza az uniós tagságot és nem vonja vissza Koszovó elismerését. Ugyanakkor Abazovics szerint fel van adva nekik a lecke, mert az államapparátus tele van Djukanovics embereivel. Az eddigi kormánypárt egy kommunista párt és egy maffia ötvözete. Nem lesz könnyű lenyomni a mindennapokban. De száműzni kell a politikát a kormányhivatalokból, valamint az igazságszolgáltatásból. A politikus egyébként jelenleg rendőri védelem alatt áll, mert több fenyegetés is érte. Nemrégiben huligánok vonultak fel a háza előtt. Mégsem fél. Logikusnak tartja, hogy akadnak, akik kezet emelnének rá, hiszen az új rendszerben sokaknak igencsak van vesztenivalójuk.
Spiegel A lap szerint óriási kamu az a megállapodás, amelyet a Fehér Házban kötött a szerb elnök és koszovói kormányfő – elvileg a két ország gazdasági közeledéséről. Trump mindenesetre történelmi napot emlegetett és a mellét döngette az eszéért és politikai éleslátásáért. De amikor rátért, hogy Belgrád Jeruzsálembe helyezi át nagykövetségét, Vucsics összerezzent. A papírjaiban kotorászott és a munkatársaira nézett, segítséget kérve. De pár perc múlva már olyan stílusban méltatta a házigazdát, hogy amilyen legfeljebb egy észak-koreai pártkongresszuson megszokott. Az elnök azt állította, hogy döntő lépést tettek az évtizedek óta tartó koszovói viszály megoldása felé, mert az egyezmény el fog vezetni a politikai megbékéléshez. Sikeres békeközvetítőnek minősíti magát, pláne, hogy összehozta Izraelt, valamint Bahreint és az Emirátusokat. Megfigyelők és szakértők ezzel szemben hol a fejüket csóválják, hol aggodalmukat fejezik ki. Hogy történelmi szerződés született volna, azt egyikük sem állítja. Az EU dühös, mert az USA beleütötte az orrát Brüsszel Koszovó-politikájába, illetve megtorpedózta az európai törekvéseket a Közel-Keleten. De Belgrád és Pristina hagyományos szövetségesei is fenntartásaikat hangoztatják, arról nem beszélve, hogy odahaza mind a két politikus magyarázkodni kényszerül. Persze már az sem stimmel, hogy egyezmény született volna, hiszen a két nyugat-balkáni vendég nem ugyanazt a papírt írta alá, bár a cím mindkét esetben az: Gazdasági normalizálás. De voltaképpen nem kötelező szándéknyilatkozatról van szó. Mindkét fél kijelenti, hogy kész az infrastruktúra közös fejlesztésére, a határátlépések megkönnyítésére, az energiaellátás diverzifikálására. De vannak politikai pontok is, pl., hogy Szerbia egy évig nem győzködi azokat az országokat, amelyet elismerték Koszovó függetlenségét. Mármint hogy változtassák meg elhatározásukat. Egy csomó minden csupán Trump érdekeit és újjáválasztását szolgálja, nem függ össze a két ország konfliktusával. De hát az elnök fejébe vette, hogy nyugat-balkáni béketeremtőként vonul be a történelembe. Ám amit csinál, az sokszor diplomáciai bonyodalmakhoz, illetve belső feszültségekhez vezet a térségben. Kérdés ezek után, hogy Szerbia és Koszovó jól mérte-e fel az egyezség előnyeit és hátrányait. Hiszen egyiknél sem tolonganak a befektetni szándékozó amerikai tőkések. És az sem biztos, hogy jót húztak, amikor hagyták magukat bevonni Washington közel-keleti terveibe. Fontos arab támogatókat veszíthetnek el.