A férfiak hajlamosak manapság úgy hangsúlyozni társadalmi-politikai szkepszisüket, hogy a világot rábíznák a nőkre. Ők lennének a jó vezetők, a megfontolt politikusok, bennük rejlik a nagy változás, a békésen progresszív jövő záloga. Lelkesítő sorokat tudunk írni erről, egy hónapja, éppen a Szép Szóban, Bruck Gábor érzékenyített el hasonló irányba mutató, nemes szándékú, szerethető gondolatokkal a hazai politikai helyzet kapcsán. „Az ember nőies oldala szerethetőbb, mint a túlzottan maszkulin természetünk.” A korszakos felismerés, a nagy igazság azért persze ezúttal is férfiakban születik. Ők állapítják meg, hogy most jött el a nők, a nőiesség ideje. Zseniális maszkulin gondolat. Amelynek kevés köze van a nőiség tiszteletéhez, a nők egyenjogúságához. Inkább csak bölcsességgé érlelt, őszinte, megható kisfiús hiszti: Anya, gyere, segíts, baj van!
A férfiak többsége nem új mintákat vár a nőktől a közéletben, hanem a megingott maszkulin világ fenntartását. Egyszerűen úgy érezzük, hitelesebbek a magunkra írt szerepekben. Képesek még komolyan venni, odaadóan, és, ami a lényeg, megnyerően képviselni őket. Minél görcsösebben, minél több megfelelési kényszerrel férfiasak, annál több megbecsülést kapnak. Gondoljunk csak Golda Meirre vagy Thatcher-Vaslédire. De Angela Merkel „anyasága” sem más, mint a háború utáni német középutas politika talán utolsó hitelesítése. És a hazai közélet női reménységeiben sem feminin alternatívák eljövetele miatt bízunk.
Férfiasan szabott koordináta-rendszer ad mozgásteret a hölgyeknek a televíziós politikai hírháttér-műsorokban is. Elég csak arra utalni, hogy a terület rendszerváltás utáni legmarkánsabb női egyénisége, Kálmán Olga kezdetben álomszerűen férfias keménységével, határozottságával hívta fel magára a figyelmet. Lassan kioldódó szexepilje „dominás” vonásokat sejtetett (főleg féltékeny feleségek számára), és csak képernyős jelenlétének utolsó éveiben szabadult fel televíziós személyiségében az igazán autonóm, eredeti, belső lüktetésének szabad utat engedő műsorvezető-Nő.
Érdekes. hogy szinte minden hírcsatornának megvan a saját férfiarcára szabott nőtípusa. A köztévé Ma (reggel, délelőtt, délután, este, éjjel) adásfolyama kulturált, tárgyilagos kormánypártiságát fényesíti, vagy éppen rejtegeti velük. Tari Titanilla, Vogyerák Anikó, Mészáros Kata a szerényen hűséges, külső megjelenésére figyelő, a világ dolgai iránt is érdeklődő háziasszony szerepét viszi, aki udvariasan kérdezgeti vendégeit: Hogy is van ez, miniszter úr, maga mindent tud. Istenem, hát megint migránsveszély van? Hallom, hogy a színinövendékek lázonganak, de miért? Jönnek a megfontolt válaszok a méltóságosoktól, a hölgy pedig kedvesen-hálásan bólogat, kérdezget még párat. A férfi műsorvezetők is ezt a tónust keresik, de érződik az erőlködés.
A Hír TV nem tűri az efféle finomkodást. Itt a kormányzati irányvonal harcos képviselete a feladat. Amit a nők őszinte, odaadó elkötelezettségükkel hitelesítenek. Nekik nem habzik a szájuk, nem vörösödik az arcuk, tudnak nyugodtan levegőt venni, kerülik a durva vulgaritást. Nem vigyorognak lekezelően. Megbízható, igaz harcosok. Az eminens M. Dobos Marianne, aki törékeny alkatával is fegyelmezett parancsnokként irányítja a ballib média elleni kardforgatást a Címlapban és a Trollban, s helyez buktatókat az ellenzéki szószólók elé a Csörte álságos vitáiban. Vagányabb hős Földi-Kovács Andrea. Ő az évek során igazi televíziós személyiséggé érett. Elismerést érdemlő egyénisége a kormánypárti médiának. Izgalmas sminknő, aki titokzatosan bölcs higgadtsággal exponálja a Magyarország élőben napi témáit, pontosan összegzi az ellenzék álláspontját, a belőle fakadó kérdéseket is felteszi a hatalom képviselőinek – majd hagyja magát meggyőzni, eloszlatva a kételyeket a nézőkben is. Az olykor a stúdióba tévedő ellenzékiek bizonytalankodásaira pedig kíméletlenül lecsap. Ellentmondásokkal sorozza, magyarázkodásra feszíti őket. Hatásos játék, amely azonban ijesztővé is válhat, ha kicsordul belőle a gonoszság.
Az ATV szociálisan érzékeny, balra tekintő liberális szemléletét a női műsorvezetők derűsen önfeledt józanságukkal erősítik. Az emancipáltság levegőjét árasztva. Csak éppen diáklányos minőségben. Megbecsült gyakornokok a férfi kollégák mellett. Pedig láthatóan már mindent megtanultak, mindenből levizsgáztak. Furcsa helyzet, egy idő után talán nem is lehet kitörni belőle. Egyre békésebb fásultságot lehet érezni például Bombera Krisztinán, pedig érdekes, figyelmet vonzó személyiségéből, érzékenységéből, műveltségéből emblematikusan markáns televíziós egyéniség bontakozhatna ki. De akadt, aki éppen a „diákstátuszból” építette fel autonóm figuráját. Krug Emília aurájához hozzátartozik a hátizsák, az egyetemi nyüzsgés. Elomló lánynőiessége, hebehurgyás komolysága, jókedvűen kritikus tudásszomja, információéhsége a csatorna egyik vezéregyéniségévé avatta. Ő már ízig-vérig női személyiség a hazai politikai-közéleti televíziózásban. Vajon mi kerül még elő a hátizsákjából?
