Előfizetés

Saját magának árt a Balpárt, tobzódnak a vad, oroszpárti összeesküvés-elméletek

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.09.15. 09:20
Political Ash Wednesday - Left
Fotó: ANGELIKA WARMUTH /
Az egykori keletnémet kommunista tömörülés hitelessége került veszélybe a Navalnij-ügy kapcsán. Ez az SPD-nek is kínos.
A német szociáldemokraták vezetése a 2021 szeptemberében esedékes választás után nemhogy nem zárkózna el egy baloldali, az SPD, a Zöldek és a Balpárt alkotta koalíciótól, a párt kancellárjelöltje, Olaf Scholz szövetségi pénzügyminiszter számára ez a felállás lenne az egyedüli esély arra, hogy a következő német kormány élén álljon. Hosszú idő telt el addig, amíg az SPD-nél eljutottak oda, hogy az egykori NDK állampárt utódpártját is potenciális koalíciós partnernek tartsák. Híven jellemzi ezt a bizalmatlanságot, hogy Németországban az első – ahogy a német sajtó emlegeti – vörös-vörös-zöld koalíció 24 évvel az NDK megszűnése után, 2014-ben jöhetett létre, éppen egy egykori keletnémet tartományban, Türingiában. Akkor a balpárti Bodo Ramelow alakíthatott kormányt. Később szintén baloldali koalíció jött létre Berlinben, illetve tavaly Brémában. Helyi önkormányzati szinten az első ilyen együttműködésre Erfurtban került sor, 2009-ben. 2005-ben egyébként, ha nagyon szűkösen is, de többségbe került volna a német parlament alsóházában, a Bundestagban az SPD, a Zöldek és a Balpárt koalíciója, akkor azonban még túl nagy volt a bizalmatlanság az SPD és az egykori állampárt között, és egy ilyen kormánynak túl nagy társadalmi támogatottsága sem lett volna, egy akkori felmérés szerint mindössze 28 százalék látott volna szívesen egy ilyen koalíciót. Mára azonban alaposan megváltozott a helyzet. Ebben az Alternatíva Németországért (AfD) párt megjelenésének is volt némi szerepe. A jobboldali populista politikai erő mellett ugyanis a Balpárt nagyon is mérsékelt, józan tömörülésnek tűnik. Most azonban egycsapásra eljátszhatja politikai tőkéjének egy részét a Balpárt, s ebben hatalmas szerepet játszik a Navalnij-ügy. Az orosz ellenzéki politikus, mint ismeretes, augusztus 20-án vesztette el az eszméletét egy orosz gépen. Néhány nappal később Szibériából Berlinbe szállították, s azóta is a német fővárosban, a Charité kórházban kezelik. Bár a németek számos vizsgálat alapján bizonyították, hogy az orosz ellenzékit megmérgezték, amit tegnap egy francia és egy svéd laboratórium is megerősített, a Kreml egészen vad elméletekkel próbálja Németországra hárítani a felelősséget. S a vádaskodásokba a Balpárt is bekapcsolódott, csakhogy nem a német kormány mellett, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök védelmében. Sevim Dagdelen, a Balpárt külpolitikai kérdésekkel foglalkozó politikusa például emlékeztetett arra, hogy egyszer a német hírszerzés, a BND és beszerzett novicsok idegmérget, hogy kísérletezzen vele. Klaus Ernst, a párt egykori vezetője pedig sokat sejtetően így fogalmazott: „kinek is áll érdekében az Oroszországgal kiépült gazdasági kapcsolatok tönkretétele?” A Balpárt külpolitikai témákban talán legvisszafogottabb és legmérsékeltebb politikusa Gregor Gysi, amit komoly politikai tapasztalata (tíz évig a Balpárt frakcióvezetőjeként szolgált a Bundestagban) és az is magyarázhat, hogy az Európai Parlamentben ő az Európai Baloldal elnöke. Gysi még ma is megkerülhetetlen személyiség a Balpártban. Dietmar Bartsch, a tömörülés frakcióvezetője májusban a 72 éves politikust kérte fel külpolitikai kérdésekben illetékes szóvivőjének, nyilvánvalóan attól tartva, hogy a posztra egy forrófejű fiatalnak fáj a foga, olyasvalakinek, aki esetleges meggondolatlan kijelentéseivel veszélybe sodorhatja azt a nézetet, amely szerint a mai Balpártnak már semmi köze sincs az egykori NDK-s állampárt ideológiájához. A Navalnij-ügyben azonban Gysi is csatlakozott pártja irányvonalához, igaz, azért tartózkodott a vad összeesküvéselméletek terjesztésétől. Szerinte az orosz ellenzéki politikus megmérgezése mögött azok az erők állhatnak, amelyek meg akarják akadályozni az Oroszországot Németországgal összekötő gázvezeték, az Északi Áramlat 2 építésének befejezését. Teljesen valószínűtlennek nevezte, hogy maga Putyin elnök lenne a merénylet megrendelője. Arról ugyanakkor nem tett említést, hogy Oroszországban mondhatni hagyományai vannak a másként gondolkodókkal szembeni hasonló merényleteknek. A Balpárt már évek óta azt próbálja elérni, olyan bizalmi viszony jöjjön létre a három baloldali párt között, hogy az egy leendő szövetségi együttműködés alapját képezhesse. Most ugyan nincs reális esély arra, hogy a következő voksolás után baloldali kormány jöjjön létre, az emberek elégedettek Angela Merkelnek a koronavírussal kapcsolatos válságkezelésével, s ez a CDU megítélésén is érzékelhető, de a járvány még itt van köztünk, s ki tudja még milyen politikai következményei lesznek. Most azonban, a Navalnij-ügy kapcsán mind többen teszik fel a kérdést: valóban alkalmas-e a Balpárt arra, hogy beleszólhasson az egész ország sorsába? Európára nézve is súlyos következményei lehetnek annak, hogy épp a befolyásos német kormányban kapjon szerepet egy olyan politikai erő, amely a Kreml nézeteit visszhangozza. Pedig mostanság különösen fontos lenne, hogy az EU keményebb álláspontot képviseljen Oroszországgal szemben. A Balpárt külpolitikája más szempontból is veszélyt jelenthet. A tömörülés jó kapcsolatokat ápol Venezuela diktátorával, Nicolás Maduróval, több elismerést követel Kínának és Alekszandr Lukasenko belarusz elnököt is a barátjának tekintette. Igaz, a belarusz válság során a Balpárt is változtatott véleményén, jóllehet az országgal szembeni szankciókat nem támogatja. Andrej Hunko, a Balpárt alelnöke szégyenteljesnek nevezte, hogy az Európai Unió csak a büntetőintézkedések eszközéhez képes nyúlni a válság kapcsán. Bartsch frakcióvezető is érzi, mennyire veszélyes számukra, ha a párt külpolitikája kerül középpontba. Ezért azt közölte, inkább belpolitikai témákra kellene fókuszálniuk. Egyúttal a potenciális partnerek megnyugtatására azt is közölte, a Balpárt sosem fogja kezdeményezni a NATO feloszlatását. Azzal kapcsolatban, hogy a tömörülés több tagja követeli a német hadsereg külföldi bevetéseinek leállítását, kijelentette, a „fiúk” hazarendelése „természetesen” nem történik meg egyik napról a másikra.  

Tajvanba menekülő hongkongiakat fogtak el a kínai hatóságok

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.15. 09:10

Fotó: DALE DE LA REY / AFP
Illegális határátlépéssel gyanúsítják a szökevényeket, köztük egy demokráciapárti aktivistát.
Több mint három hét elteltével a kínai hatóságok is megerősítették, hogy a múlt hónapban elfogtak 12 hongkongit, akik a gyanú szerint Hongkongból Tajvanra próbáltak szökni egy motorcsónakkal - írja az MTI. A dél-kínai Sencsen város közbiztonsági hivatalának egyik kerületi irodája vasárnap a Weibo kínai mikroblog-oldalon adott ki egy közleményt, amely szerint a 12 embert a dél-kínai Kuangtung tartomány parti őrsége fogta el augusztus 23-án illegális határátlépés gyanúja miatt. A gyanúsítottakat ezt követően Sencsenben bűnügyi eljárás keretében vették őrizetbe. A közleményben hangsúlyozzák: a gyanúsítottak számára garantálják az őket megillető jogokat.
A South China Morning Post (SCMP) című hongkongi lap azonban a múlt héten arról számolt be, hogy a kínai hatóságok megtagadták az egyik őrizetbe vettől, hogy találkozhasson jogi képviselőjével.

 Az elfogottak között van Andy Li demokráciapárti aktivista, akit a múlt hónapban már Hongkongban is őrizetbe vettek a pekingi kormányzat által júniusban bevezetett, hongkongi nemzetbiztonsági törvény megsértése miatt.    Carrie Lam hongkongi kormányzó a múlt héten elmondta: az elfogottak a kínai anyaország jogi procedúráinak lezárultával térhetnek csak vissza Hongkongba.     A 12 ember hozzátartozói szombaton rokonaik elengedését követelték a kínai hatóságoktól. Azt kérték továbbá, tegyék lehetővé számukra, hogy találkozhassanak jogi képviselőikkel, illetve felhívhassák családtagjaikat.    A hongkongi kormányzat Kuangtungban állomásozó képviselete szombaton közölte: a kínai hatóságoktól azt a tájékoztatást kapták, hogy a 12 hongkongi jó egészségügyi állapotban van, és kínai ügyvédeket fogadtak fel jogi képviselőiknek.  A Peking által ellenőrzött Hongkongban fokról fokra csökkentik a lakosság szabadságjogait. Augusztus 10-én, a nemzetbiztonsági törvényre hivatkozva őrizetbe vették Jimmy Lai médiamogult, két fiát és a Lai által alapított Apple Day napilap három vezetőjét - a járvány jelentette veszélyt ürügyként felhasználva pedig jövő szeptemberre halasztották az eredetileg ebben a hónapban esedékes választásokat.

Ennél többet remélt diktátorbarátjától a diktátor, de hiába

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.09.15. 09:00

Fotó: President of Russia
Nem kapta meg mindazt Szocsiban Alekszandr Lukasenko belarusz elnök, amit eredetileg szeretett volna.
Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz sietett segítségért Alekszandr Lukaseno. Körbe is udvarolta vendéglátóját, egyebek mellett úgy fogalmazott, hogy az elmúlt hetek eseményei megmutatták: szorosan együtt kell működni a „régi testvérrel”. Hol van már az az időszak, amikor Lukasenko Moszkvától próvált függetlenedni. Ettől függetlenül nem kapta meg mindazt, amit remélt, Putyin láthatóan ódzkodott feltételek nélküli támogatásától. Az orosz elnök 1,5 milliárd dolláros gyorssegélyt helyezett kilátásba Minszk számára. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a belaruszoknak saját maguknak kell problémáikat. Az augusztus 9-én megtartott, elcsalt belarusz elnökválasztás óta a két politikus első ízben találkozott szemtől szemben. A Kremlt aggasztja a minszki belpolitikai bizonytalanság. Lukasenka még elutazása előtt azt próbálta illusztrálni, nincs ok aggodalomra, ura a helyzetnek, ezért a biztonsági erők csírájában próbálták meg elfojtani a vasárnapi tüntetéseket. Törekvése azonban hajótörést szenvedett, a több mint hétszáz ember letartóztatása, a represszió ellenére csak a fővárosban mintegy 150 ezren vettek részt a „hősök menetén”. A tüntetők azonban egyre elkötelezettebbek, s nem hajlandóak beletörődni az igazságtalanságba. A tüntetéshullám ellenére valószínűtlen, hogy a Kreml idővel beállna bármelyik korábbi ellenzéki elnökjelölt mögé. Az orosz vezetés számára a diktátorok jelentik a status quót, még mindig jobb megoldás számukra a megbízhatatlan Lukasenko hatalomban tartása, mintha egy olyan politikus kerülne az ország élére, aki nem zárkózna el egy Nyugat felé való nyitástól. Ettől függetlenül, amint ezt a hétfői tárgyalás is illusztrálta, Lukasenko sem érezheti nyeregben magát. Szó sincs arról, hogy kölcsönös bizalmon alapuló viszony lenne a belarusz elnök és Putyin között, viszonyuk megromlott az eltelt tíz év alatt. A tüntetések kitörése óta ugyan a belarusz elnök többször is az orosz vezetés feltétlen hívének állította be magát, de ebből is látszik: maga is tudja, hogy honfitársai támogatását elvesztette, csak a fegyveres erőkre támaszkodhat, legalábbis egyelőre. Hétvégén már úgy fogalmazott: a készültséget nem lehet sokáig fenntartani, mert az túl sok pénzbe kerül. Így az egyedüli esélye Moszkva segítsége. Putyinnak azonban addig van rá szüksége, amíg a Kreml nem talál nála jobbat. A Lukasenko által elképzelt dinasztikus hatalmi rendszer – fiát Nyikolajt akarta távozása után az elnöki székbe ültetni – megbukott. Putyin mindenesetre kényes helyzetbe került. Bár egy felmérés szerint az orosz lakosság nagyobbik része, majdnem 50 százaléka Lukasenkót támogatja a belarusz válságban, nyilvánvalóan az orosz médiumok beszámolóinak hatására, az orosz elnöknek ezúttal belarusz lakosság reakciójára is gondolnia kell, nem állhat érdekében, hogy magára haragítsa az ott élőket. Ez is csak azt támasztja alá, hogy Lukasenko csak átmeneti megoldás az orosz vezetés számára. Mihail Vinogradov, a szentpétervári Politika Alapítvány vezetője a Bloombergnek úgy fogalmazott, Belarusz különösen jelentős Moszkva számára. „Puyin nem akar a vesztes oldalára kerülni” – fejtette ki. Nem akar úgy járni, mint Ukrajnával, vagy Örményországgal, ahol az oroszbarát vezetés távozni kényszerült. Márpedig Putyin jó ideig meghatározza a térség belpolitikáját, hiszen akár 2036-ig orosz elnök maradhat a nemrégiben elfogadott alkotmánymódosításnak köszönhetően. Nigel Gould-Davies, az Egyesült Királyság volt Minszkbe akkreditált nagykövete úgy véli, Putyin azt kockáztatja, hogy a legbékésebb szomszédnál agresszorként tekintenek majd rá. Bármi legyen is Putyin és Lukasenko találkozójának hosszabb távú hozadéka, azt egyelőre nem látni, mi vethet véget az utcai tüntetéseknek. Megnyugtató megoldás ugyanis nem körvonalazódik.