A német szociáldemokraták vezetése a 2021 szeptemberében esedékes választás után nemhogy nem zárkózna el egy baloldali, az SPD, a Zöldek és a Balpárt alkotta koalíciótól, a párt kancellárjelöltje, Olaf Scholz szövetségi pénzügyminiszter számára ez a felállás lenne az egyedüli esély arra, hogy a következő német kormány élén álljon. Hosszú idő telt el addig, amíg az SPD-nél eljutottak oda, hogy az egykori NDK állampárt utódpártját is potenciális koalíciós partnernek tartsák. Híven jellemzi ezt a bizalmatlanságot, hogy Németországban az első – ahogy a német sajtó emlegeti – vörös-vörös-zöld koalíció 24 évvel az NDK megszűnése után, 2014-ben jöhetett létre, éppen egy egykori keletnémet tartományban, Türingiában. Akkor a balpárti Bodo Ramelow alakíthatott kormányt. Később szintén baloldali koalíció jött létre Berlinben, illetve tavaly Brémában. Helyi önkormányzati szinten az első ilyen együttműködésre Erfurtban került sor, 2009-ben.
2005-ben egyébként, ha nagyon szűkösen is, de többségbe került volna a német parlament alsóházában, a Bundestagban az SPD, a Zöldek és a Balpárt koalíciója, akkor azonban még túl nagy volt a bizalmatlanság az SPD és az egykori állampárt között, és egy ilyen kormánynak túl nagy társadalmi támogatottsága sem lett volna, egy akkori felmérés szerint mindössze 28 százalék látott volna szívesen egy ilyen koalíciót.
Mára azonban alaposan megváltozott a helyzet. Ebben az Alternatíva Németországért (AfD) párt megjelenésének is volt némi szerepe. A jobboldali populista politikai erő mellett ugyanis a Balpárt nagyon is mérsékelt, józan tömörülésnek tűnik.
Most azonban egycsapásra eljátszhatja politikai tőkéjének egy részét a Balpárt, s ebben hatalmas szerepet játszik a Navalnij-ügy. Az orosz ellenzéki politikus, mint ismeretes, augusztus 20-án vesztette el az eszméletét egy orosz gépen. Néhány nappal később Szibériából Berlinbe szállították, s azóta is a német fővárosban, a Charité kórházban kezelik. Bár a németek számos vizsgálat alapján bizonyították, hogy az orosz ellenzékit megmérgezték, amit tegnap egy francia és egy svéd laboratórium is megerősített, a Kreml egészen vad elméletekkel próbálja Németországra hárítani a felelősséget. S a vádaskodásokba a Balpárt is bekapcsolódott, csakhogy nem a német kormány mellett, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök védelmében. Sevim Dagdelen, a Balpárt külpolitikai kérdésekkel foglalkozó politikusa például emlékeztetett arra, hogy egyszer a német hírszerzés, a BND és beszerzett novicsok idegmérget, hogy kísérletezzen vele. Klaus Ernst, a párt egykori vezetője pedig sokat sejtetően így fogalmazott: „kinek is áll érdekében az Oroszországgal kiépült gazdasági kapcsolatok tönkretétele?”
A Balpárt külpolitikai témákban talán legvisszafogottabb és legmérsékeltebb politikusa Gregor Gysi, amit komoly politikai tapasztalata (tíz évig a Balpárt frakcióvezetőjeként szolgált a Bundestagban) és az is magyarázhat, hogy az Európai Parlamentben ő az Európai Baloldal elnöke. Gysi még ma is megkerülhetetlen személyiség a Balpártban. Dietmar Bartsch, a tömörülés frakcióvezetője májusban a 72 éves politikust kérte fel külpolitikai kérdésekben illetékes szóvivőjének, nyilvánvalóan attól tartva, hogy a posztra egy forrófejű fiatalnak fáj a foga, olyasvalakinek, aki esetleges meggondolatlan kijelentéseivel veszélybe sodorhatja azt a nézetet, amely szerint a mai Balpártnak már semmi köze sincs az egykori NDK-s állampárt ideológiájához.
A Navalnij-ügyben azonban Gysi is csatlakozott pártja irányvonalához, igaz, azért tartózkodott a vad összeesküvéselméletek terjesztésétől. Szerinte az orosz ellenzéki politikus megmérgezése mögött azok az erők állhatnak, amelyek meg akarják akadályozni az Oroszországot Németországgal összekötő gázvezeték, az Északi Áramlat 2 építésének befejezését. Teljesen valószínűtlennek nevezte, hogy maga Putyin elnök lenne a merénylet megrendelője. Arról ugyanakkor nem tett említést, hogy Oroszországban mondhatni hagyományai vannak a másként gondolkodókkal szembeni hasonló merényleteknek.
A Balpárt már évek óta azt próbálja elérni, olyan bizalmi viszony jöjjön létre a három baloldali párt között, hogy az egy leendő szövetségi együttműködés alapját képezhesse. Most ugyan nincs reális esély arra, hogy a következő voksolás után baloldali kormány jöjjön létre, az emberek elégedettek Angela Merkelnek a koronavírussal kapcsolatos válságkezelésével, s ez a CDU megítélésén is érzékelhető, de a járvány még itt van köztünk, s ki tudja még milyen politikai következményei lesznek. Most azonban, a Navalnij-ügy kapcsán mind többen teszik fel a kérdést: valóban alkalmas-e a Balpárt arra, hogy beleszólhasson az egész ország sorsába? Európára nézve is súlyos következményei lehetnek annak, hogy épp a befolyásos német kormányban kapjon szerepet egy olyan politikai erő, amely a Kreml nézeteit visszhangozza. Pedig mostanság különösen fontos lenne, hogy az EU keményebb álláspontot képviseljen Oroszországgal szemben.
A Balpárt külpolitikája más szempontból is veszélyt jelenthet. A tömörülés jó kapcsolatokat ápol Venezuela diktátorával, Nicolás Maduróval, több elismerést követel Kínának és Alekszandr Lukasenko belarusz elnököt is a barátjának tekintette. Igaz, a belarusz válság során a Balpárt is változtatott véleményén, jóllehet az országgal szembeni szankciókat nem támogatja. Andrej Hunko, a Balpárt alelnöke szégyenteljesnek nevezte, hogy az Európai Unió csak a büntetőintézkedések eszközéhez képes nyúlni a válság kapcsán.
Bartsch frakcióvezető is érzi, mennyire veszélyes számukra, ha a párt külpolitikája kerül középpontba. Ezért azt közölte, inkább belpolitikai témákra kellene fókuszálniuk. Egyúttal a potenciális partnerek megnyugtatására azt is közölte, a Balpárt sosem fogja kezdeményezni a NATO feloszlatását. Azzal kapcsolatban, hogy a tömörülés több tagja követeli a német hadsereg külföldi bevetéseinek leállítását, kijelentette, a „fiúk” hazarendelése „természetesen” nem történik meg egyik napról a másikra.
